Tűzoltóautók 32: A kosaras GMC

Snorkel Fire Engine  1978 (GMC)

(Matchbox)

bemutató

  

 

 

Régi, ismert darabról lesz szó az alábbiakban. Amerikai stílusú, GMC 600-as alapokon nyugvó kosaras tűzoltószer. Fantázia vagy tényleg létezett ilyen? Én kicsinek tartom az amerikai léptékű dolgokhoz képest.

 

 

 

 

Ám a fellelt képek tanúsága szerint volt ilyen márkájú és méretű tűzoltószer.  És valóban létezett Amerikában is kisebb méretű, kosaras tűzoltószer. Tehát van igazsága az 1/78 léptékű kisautónknak is. A Matchbox 1978-82 között forgalmazta piros/ fehér, piros/sárga színekben, azonos kerekekkel. A fülke belül üres volt, ezért ezt egy többé-kevésbé áttetsző kék üvegezéssel takarták, ami egyben a két kék villogó anyagául is szolgált. 

 

 

 

 

 

Amúgy nem rossz az emelhető és forgatható - kissé sematikus - gém, a végén a kosárral és benne a tűzoltóval. A kisautó nagyon játszható, ennek tanúbizonysága, hogy ép példány nem túl gyakran fordul elő. A hátsó traktus fém részei viszont meglehetősen részletgazdagok. Körben ajtóimitációk, fölül csövek és feltekert tömlő a dobon, hátul kimunkált lámpacsoport. Kiváltképpen dícséretet érdemel az első lökhárító közepére, a hűtőrács elé szerelt szivattyú kialakítása. Ez teljesen passzol az eredetihez. Mindez nem volt megszokott minden esetben egy korabeli Matchbox teherautónál. Mindenképpen gyűjtői darab, a tűzoltóautó sorba jól illeszkedik.

 

 

1. Az oldtimer
2. A népszerű
3. A mobil központ
4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat
5. Dennis fecskendő
6. Létra
7. Mercedes
8. Fire Chief
9. Range Rover
10. A gatter
11. A vízszállító
12. Reptéri tűzoltószer
13. A konténeres
14. Scania
15. Sportos főnök
16. Hudson tűz.pk.
17. Chief Blazer
18. Fehér létra
19. ERF fecskendő
20. Mercury PK.
21. Hatkeréken
22. Az UNIverzális
23. LR Cab Forward
24. LR S2 SWB
25. Őskövület

26. Merci létrás 

27. Műszaki mentő

28. A színdinamikus

29. A nyerges

30 Lime.

31. Maxim 

32. A kosaras 

 

 

Scirocco

 Volkswagen Scirocco

(Yatming)

bemutató

 

 

Mik nem kerülnek elő egy gyerekszoba játékokkal teliömlesztett játékosládából? Egy hiánypótló Volkswagen Scirocco! Hiánypótló darab. Bár nem egy neves gyártó terméke, de említésre érdemes. A márka korabeli kategória-modelljei közül volt már Passat, Golf, most itt a sorozat következő része aScirocco.

 

 

Túl sokat már első ránézésre sem vártam tőle, noha mindenképpen előnyére írható, hogy hamar fölismertem a forma alapján a játékosládában. Egy vizsgálódást azért megér. 

 

 

 

Kívülről kezdve: a dekoráció gyerekszintű, ezzel nincs baj, hiszen ők a célközönség. A dekor alatt egy metál középkék szín van, ami szintén rendben levő. A kerekei nyilván az olcsóbb egyenkerekek, ez is ok. A forma tökéletes, ez piros pont. Az alja fém (ebből nő ki a két lökhárító és a homlokfal is a lámpákkal együtt. Talán ez a legkevésbé sikerült része, viszont a régi időkre emlékeztet, csakúgy, mint az egész kis autó szerkezete. Fém alváz, nyitható ajtó, vékony átlátszó ablakok, világos beltér és... nincs benne oszlop hátul. Tehát manapság is megoldható, olcsón is. A hátsó, meglehetősen nagyra sikerült lámpák külön műanyag elem. Ez ma már ritka megoldás. Mindezeket összevetve teljesen korrekt kis autót tarthatunk a kezünkben, ami még a hasonló kommersz játékautók sorából is kiemelkedik. 

  A Scirocco a nevét a forró, erős mediterrán szélről kapta. A VW Scirocco három generációban készült, minket ezúttal az első (1974–1981) érint a kisautó kapcsán. A Volkswagen az 1970-es évek elején kezdte meg az autó fejlesztését az öregedő Karmann Ghia kupé utódjaként, és belsőleg Typ 53 néven forgalmazta. Bár a Golf platformját használták az új Scirocco alapjául, az autó szinte minden részét áttervezték egy új stílus érdekében (Giorgetto Giugiaro alkotása), amely elegánsabb és sportosabb volt, mint a Golfé. A Scirocco az 1973-as Genfi Autószalonon debütált. Eleinte szögletes fényszórói voltak elöl, de a tengerentúli piac igényeihez előírásokhoz igazodva dupla kerek fényszórókra cserélték – immár az összesnél.

 Alapként 1093 cm³ -es(!) keresztben elhelyezett motor került bele, a következő fokozatok az 1272 cm³ , 1457 cm³ , 1471 cm³ , 1588 cm³ , 1715 cm³.  Mindegyik egyetlen felül elhelyezett vezérműtengellyel és hengerenként két szeleppel. Négy vagy ötfokozatú manuális 3 fokozatú automata váltó csatlakozhatott a motorokhoz. Az első szériából 504 153 darab készült. A legerősebb változat a Scirocco GTi gyártása 1976 nyarán kezdődött, míg a későbbi kultikus Golf GTI-t csak ugyanazon év őszén mutatták be. Nagy fordulatszámú, 109 lóerős 1,6 literes motorját már mechanikus üzemanyag-befecskendezéssel szerelték.

 

 

 

 

 

 

Chevy Stepside Pickup

 Chevy Stepside Pickup 1975

(Matchbox)

bemutató

 

 

Egy a sok közül ez a pickup is. Az amerikai hétköznapok észrevehetetlen ám annál hasznosabb eszköze, az amerikai kisvárosi-vidéki közlekedésének elengedhetetlen kelléke. Valamint egy szerszám a napi munkához. 

 

 

 

 

A Matchboxnál nem újdonság a pickup, legismertebb talán a Fordé, de az újabb korban is feltűntek már érdekességek.  Ez a kisautó is jól sikerült, még a kerékszélesség is az elfogadhatóság határain belül van. A felni mintája is korhűnek látszik. A színt is eltalálták és a dekoráció is kellemes. Akár valós is lehetne, bár nem találtam hasonlót sem a neten. A beltere fekete, egy elemből van a platópadlóval. Kidolgozása inkább csak nagy vonalakban emlékeztet a valóságra, de nem zavaróan gagyi.Az ablaka kissé vastagra sikerült. Érdekessége viszont a tetőablak. Nem tudom, hogy a valóságban volt-e ilyen opció de ha volt is valószínűleg valami sötétebb üvegből/műanyagból készülhetett. Mindenesetre földobja a kisautó megjelenését. A szürke padlólemez-lökhárító kombó is elfogadható, bár inkább egy kifakult krómra emlékeztet a színe. Ez, ennél az autónál autentikus. Érdekes, hogy az autó eleje, a fülke rész mennyivel modernebb megjelenésű, sőt jövőbe mutató, mint a hátulja, ami inkább az ötvenes évekre jellemző. A lámpákat én festettem ki.

Az 1975-ös Chevy Stepside pickup, a C/K sorozat (harmadik generáció) része. Jellegzetes „Stepside” platóstílussal rendelkezett, amely a két elérhető platós opció egyike volt a „Fleetside” mellett.  Egy 400 köbhüvelykes V8-ast rejt a motortér.

 

 

T3*3

 Volkswagen T3 Doka

(Matchbox)

bemutató

 

 

 

A T3 Doka már szerepelt, a részletek itt olvashatóak. Ez az összeállítás most csak azért készült, mert végre összeállt nálam egy különböző gyári festésű trió ebből a formás kis pickup modellből. Így már csak lilenc másik színösszeállítás hiányzik. Addig viszont nézegethetjük a szerintem három legjobban sikerültet.

 

 

Némi részletekkel kiegészíteném azért a korábbiakat. Tehát tizenkét szín/matrica kombinációban jelent meg eddig, melyek alá ötféle kereket tudtak illeszteni. 2016-2019 között volt forgalomban a Miguel López modellezte kisautó. Az ablaka a legtöbb esetben átlátszó volt, de készült egy sorozat füstszínűben is. A beltér viszont változatos színekben adódott a fentiekhez: drapp, világos és sötétebb szürke valamint fekete változtok készültek. A beltér kapcsán - mivel egy elemből készült a platóval - meg kell említeni, hogy két változatban lehetett hozzájutni. Az egyik az üres plató volt, a másikon kiformáztak egy pótkereket, láncokat, és táskát is. Tehát az össz variációk száma ebben az esetben meglehetősen nagy. Ehhez még hozzáadódhat az a tény is, hogy a 2016-os "Mainline" sorozatban természetesen fém karosszéria tartozott a műanyag padlólemezhez (MB1013), de ugyanakkor a 2017-es Color Changers kiadásban ez megfordult és a fém aljához egy műanyag kaszni csatlakozott (MB1070).

 

BRM 2

 BRM

(Matchbox)

dualteszt

  

 

 

A BRM F1 kisautója már ismert lehet, itt volt szó  róla. Akkor azzal zárult az írás, hogy a színe bizony nem autentikus, de akkor a matchbox eredetiség volt a cél a felújítás során. Most, hogy kezembe került egy újabb kis BRM, immáron nem volt kérdés a szín. Angolversenyzöld lesz. A felújítás, gumipótlás a korábbiakhoz hasonlóan történt. 

Azzal, hogy a MAtchbox annak idején szépen, igényesen megalkotta a felni-gumi összeállítást egyúttal a gumik sorsát is megpecsételte. Mivel játéknak készült, nyilván nem kímélték annyira, így a legelső ami eltűnik egy ilyen modellról az a gumi, Szerencse, hogy akkoriban az ilyen versenyautókon - és így a kisautókon is - meglehetősen virsligumik voltak, ami egy mai, műszaki értelmezésben "O" gyűrűnek is megfelelhet. Így már csak a megfelelő méret kiválasztása a feladat és valódi gumija lett a kis autónak. Szerencse, hogy a motor-kipufogó blokk stabil kialakítása, fém anyaga meglehetősen jól ellenállt a használati amortizációnak, így azok eredetiek maradtak.

Cupra Electric

 Cupra E-Racer

(Hot Wheels)

bemutató

 

A „Cupra” nevet, a „Cup Racing” rövidítését 1996-ban használta először a SEAT Ibiza GTI 2.0 16V Cupra Sport. Ez a versenyen használt Ibiza Mk2 kit-autó utcai legális változata, amelyet a SEAT 1996-os FIA 2 literes rali világkupa győzelmének ünneplésére hoztak létre,A következő két évtized során a SEAT sorozatosan bemutatta a Cupra emblémával ellátott modelleket, mint például a SEAT León Cupra. 2018-ban a SEAT megerősítette, hogy önálló márkaként vezeti be a Cuprát.  A két egymást metsző háromszög alakú logó filozófiája az, hogy a háromszög dinamikus forma, stabil alapja van, és világos irányba mutat. 

A 680 lóerős CUPRA e-Racer, az első olyan jármű, amely teljes mértékben megfelel az E-TCR műszaki előírásainak és „a világ első 100 százalékban elektromos versenyautójaként” jellemezték. A modell a Leon Cupra TCR-re épül, amelyhez masszív első és hátsó lökhárítók, új motorháztető és hűtőrács, széles sárvédők és gigantikus hátsó szárny került. A teljesen elektromos hajtásláncnak köszönhetően 3,2 másodperc alatt gyorsul százra, és 272 km/h a végsebessége. Egyfokozatú automata sebességváltóján keresztül a motor a hátsó tengelyt hajtja.  

A Hot Wheels ezúttal egy nem túl ismert, vagyis egy kevéssé prezentált autót mintázott meg. A villanyautóknál ma még gyakran előfordul, hogy ismeretlenségbe burkolóznak és csak a vezetőik élvezik a gépben áramló elektronok kényelmét. A  kisautó ennek ellenére szép formájúra sikerült, bár egy igen ronda lila színt fújtak rá, meglehetősen temetési hangulatú arany (sárga?) fantázia dekorációval. (Az eredeti, amit talán picit utánozni szerettek volna hangulatában így néz ki) Ehhez hozzátettek egy - optikailag megnövelt - hatalmasnak tűnő kereket. Ez sem túl szép, inkább a gagyi felé billen a mérleg. Az első lámpák festve, a hátsókkal nekem kellet foglalkozni, hogy látható legyen. 

Fekete a beltere. Ez alig látszik, még erősen belevilágítva is homályban marad. Annyi azért látszik, hogy a minimalista műszerfalon kívül van bebbe két ülés és egy valami. Ez az ülések mögött helyezkedik el és egy nagy függőleges lapra hasonlít leginkább. Vélhetően egy bukókeret torzó lehet. És még nincs vége, mert egy oszlopot is cipel a hátuljában...

 

A padlólemez "villanyautósan" csak egy sík lemez. Ez a villanyautózás megspórol egy csomó energiát a tervezőinek, hiszen az ilyen autókon ebből következően "nincs semmi látnivaló". A padlólemezből előre kifut a spoiler rengeteg illetve hátul a diffúzor rengeteg. Érdekes, hogy a szélvédő fölső élén levő árnyékoló matrica a kaszni anyagából van kialakítva, és erre került a matrica. Ez egy brilliáns és ritkán látott megoldás. Összességében egy a sok közül. Ilyen megjelenéssel se a versenyautók közé nem tud bekerülni a vitrinben, sem az utcai autók közé. Hiába "Racer". Marad a villanyautó sor.

 

 

 

 

 

SSKL

 Mercedes SSLK

(Solido)

bemutató

 

 Három év győzelmei után a motorsport gyorsan mozgó világa új kihívásokat tartogatott – nem csak – a Mercedes-Benz csapata számára a harmincas évek elején. Ők meg meglépték amit ilyenkor tenni kell: tovább fejlesztették a tökéleteset.

 

 

A Mille Miglia Európa egyik legkeményebb és legrangosabb országúti versenye volt. Az 1635 kilométeres pálya Bresciától Rómáig és vissza – extrém állóképességi teszt a vezető és a jármű számára egyaránt. A verseny a legjobb csapatokat és versenyzőket vonzotta, akik nagy teljesítményű gépeikkel versenyeztek a hírnévért és dicsőségért. 1931-ben a Mercedes-Benz SSKL esélytelennek számított a legjobb olasz pilóták és az otthoni pályákra optimalizált autóik ellen.

Ám a Mercedes-Benz SSKL és Rudolf Caracciola történelmet írt. A Mille Miglián aratott győzelmük nem csupán a sport diadala, hanem a versenyautó-fejlesztés mérföldköve is. A technikai innováció és a kivételes vezetési képesség kombinációja tette lehetővé ezt a sikert. 

 

 

 A német Rudolf Caracciola korának egyik legkiemelkedőbb versenyzője volt. A kivételes járműirányításáról és taktikai intelligenciájáról ismert versenyző uralta az 1930-as évek motorsport világát. Az 1931-es Mille Miglián aratott győzelme úttörő volt, hiszen ő lett az első nem olasz pilóta, aki megnyerte a versenyt. A logisztikai hátrányok ellenére a német briliáns versenyt futott 101,6 km/h átlagsebességgel! Ő lett az első pilóta a Mille Miglia történetében, aki áttörte a 100 km/h-s korlátot. Győzelme szenzáció volt, és bebizonyította, hogy a német mérnöki tudás és a kiemelkedő vezetési képességek felveszik a versenyt a legjobb olasz versenycsapatokkal. A győzelem megerősítette a Mercedes-Benz hírnevét a nagy teljesítményű versenyautók vezető gyártójaként. Az SSKL technológiai alapként szolgált a későbbi fejlesztésekhez, és jelentősen befolyásolta a híres Ezüstnyilak tervezését a következő években.

 

 

 A Mercedes-Benz SSKL(Super-Sport-Kurz-Leicht) megépítéséhez a korábbi sikeres SSK modellt (az SSK volt az utolsó autó, amelyet Ferdinand Porsche a Mercedes-Benz számára tervezett) fejlesztették tovább. Annak érdekében, hogy a jármű versenyképes legyen a Mille Miglia számára, a mérnökök Dr. Hans Nibel vezetésével számos optimalizálást hajtottak végre. A 7,1 literes sorhatos kompresszoros motor 300 lóerőt produkált közel 700 Nm maximális nyomatékkal. Kettős gyújtással rendelkezett, hengerenként két gyújtógyertyával, amelyek közül az egyiket a hagyományos nagyfeszültségű mágnesgyújtás, a másikat pedig akkumulátoros gyújtás táplálta. 

 

A kocsi tömege a számos könnyítő lyuknak és a vékonyabb falú U-alakú préselt acél profilokból készült vázszerkezetnek köszönhetően 1352 kilogrammra esett vissza, ez 125 kilogramm súlymegtakarítást jelentett az alap SSK-hoz képest, és így 20 km/órával nőtt a végsebesség. Az aerodinamikai fejlesztéseknek és a csökkentett tömegnek köszönhetően az SSKL 235 km/h végsebességet ért el.

Az SSK motorjának feltöltője folyamatosan járt és egy kuplung aktivizálta, amelyet a gázpedál teljes lenyomásával, majd a pedál extra nyomásával kapcsoltak be. A gázpedál visszahúzásakor a feltöltő tengelykapcsolója kioldott.

 

   

1928–1932 között mindössze 33 SSK-t építettek, amelyeknek körülbelül a felét versenyautóként adták el. Sokat összetörtek versenyzés közben, majd kannibalizáltak az alkatrészekért. Csak négy-öt teljesen eredeti modell maradt meg, szűkösségük és gazdag örökségük miatt a világ legkeresettebb és legdrágább (7,4 millió USD) autói közé tartoznak; Az S/SS/SSK vonal volt az egyik jelölt az Évszázad Autója díj utolsó előtti szavazásában 1999-ben, amelyet egy 132 autós újságíróból álló zsűri és egy nyilvános internetes szavazás választott ki.  

 

 

 A King Size méretű kisautót egyből kiszúrtam a kopottas társai között a börzén. Megvizsgálva közelebbről kitűnt, hogy meglehetősen jó állapotban van. A fehér-piros színösszeállítás is teljesen szimpatikusnak tűnt és sok apró kiegészítő alkatrészek is csak minimálisan amortizálódtak. 

Megtisztítva és alaposan körbenézve kitűnt, hogy nem érdemes totális restaurálásnak alávetni hiszen egy meglehetősen jó – közel - gyári állapotot mutatott. Az öntvény és a kiegészítők is szépek, precízek, pontosak. A festés vékony, de jól fedi a precízen kialakított öntvényt. A vékony virsligumik és a szép küllős kerekek is mind a gondos tervezésről árulkodnak. 

 Ami viszont pótlandó, az a kormány illetve a szélvédő, valamint egy oldalsó doboz. Mindezeket a tartalékalkatrész készletemből pótoltam. A beltér egyébként egyszerű, de ami van az szépen kidolgozott. Hiába nincs (még) társa ebben a méretben és ebben a kategóriában a gyűjteményemben, azért bekerül a versenyautók közé és lehet, hogy egy új gyűjtési irányt vetít előre.

 

  

 

 

1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wartburg versenyautó

 Wartburg 353W

(Welly)

átalakítás 

 

Aki esetleg nem ismeri a – ma már – meglehetősen szögletes megjelenésű keleti csodát, a Wartburgot annak egy kis ismertető található itt a Welly kisautója kapcsán. Azoknak, akik még emlékeznek rá, emlékeztető, hogy versenyautót is építettek belőle. A gyáriak, az ő képességeik szerint, elsősorban raliversenyekre hangolták az ő példányaikat. Magyarországon is volt rali Wartburg pár darab, azonban a legérdekesebb kétütemű, háromhengeres versenygép Pécsett épült.

 

                                                                                                                (forrás: internet)

 Anno még voltak remek hegyiversenyek az országban szerte, és a népes versenyzőcsapatok mellett komoly szurkolótábor gyűlt össze egy-egy hétvégén a hegyoldalban, hogy részesei lehessenek az elsuhanó pályagépek látványának. Volt, aki szériaközeli autóval mások raliautóval de akadt olyan is aki kimondottan ilyen célra épített célgéppel vágott neki. És volt pár olyan pályagép is, amit ügyes és szorgalmas kezek építettek széria autókból. Trabantból, Zsiguliból vagy éppen a mi esetünkben Wartburgból.  

Az egyetlen ilyen pálya-Wartburgot Kardos Lajos pécsi autóversenyző és csapata építette a Pécsi Volán műhelyében még 1979-ben. A legelső, ami szembetűnik az autón az a végtelenül lekönnyített karosszéria (960 kg volt az egész), nagyon kifinomult dizájnnal összehangolva. Mindezt személyes tapasztalat alapján is tanúsíthatom, hiszen a mecseki hegyiverseny szervízparkjában többször - gyerekként csodálva - is volt lehetőségem egészen közelről megtapogatni szemrevételezni a mesterművet. Mert ez az.

 

 

Az autóban tényleg csak az maradt benne, ami feltétlenül szükséges a működéshez vagy a biztonsághoz. Mivel maga az erőforrás a tuning után is csak 90 lóerő körül volt, így a dolog másik végéhez komolyabban hozzányúltak. Ez pedig a súlycsökkentés volt. Az oldalüvegeket plexire cserélték, az ajtóknak is csak a külső héja maradt meg. A karosszéria további részeibe is több száz kis furatot helyeztek el, természetesen a dizájnnal összhangban, rendszerben. Az innen kikerülő forgács is mind könnyebbülést jelentett. A hátsó homlokfalon több nagyméretű nyílást is elhelyeztek, finom rácsozattal befedve. Dizájnként a hátsó lámpa és az első indexlámpa is lejjebb került egy egységnyivel. A futómű sem maradhatott ki, ott addig alakították a felfüggesztést, amíg a kaszni erősen földközelbe került. A motor is igen körültekintő és igényes munka eredménye lett. A részleteibe itt nincs lehetőség belemenni, de elég legyen annyi, hogy szinte megduplázták az eredeti teljesítményt! Arányait tekintve ez nem mindennapi műszaki teljesítményt takar. Így már eléggé versenyképes lett a gép a Skodákkal közös kategóriában. Természetesen a profi – gyári szakemberek által is megcsodált - versenygép hozta is szépen a kimagasló eredményeket.

  

A Welly kisautója a maga meglehetősen jól megformált kasznijával és irdatlan nagy és a kocsi alá csúsztatott kerekeivel erősen kívánta a törődést. De hát mit lehet tenni egy ilyen kaszni-kerék kombóval? És itt ugrott be: ha már hozzányúlok, akkor legyen belőle valami eredeti ami még nem történt meg a modellezés világában. A valóságban is egyedi versenygépet kellene kicsiben megvalósítani. Úgy is lett!

 

 

Az eredeti kerekeket messze elgurítottam, és egy kisebb átmérőjű szettet tettem alá. Ez még kevés volt, így a felfüggesztést is feljebb kellett tenni, ami által a kaszni került lejjebb. Ez sztirolrétegek tengelyvályúba való beragasztásával illetve a beltérből kinyúló tengelypozicionáló nyúlványok lerövidítésével oldottam meg. A karosszéria öntvényéről lecsiszoltam a hátsó lámpatesteket és az első indexbúrákat. Ezeket sztirolból készítettem el, majd ragasztottam vissza az eredeti helyük alá, a valóságnak megfelelően.

 

A beltérből eltávolítottam a fölösleges üléseket és sima lemezzel pótoltam a hiányt – akárcsak az eredetinél. Kapott egy egyszerű, a valósághoz hasonlító bukókeretet az üressé vált beltér. A dekorációt az eredetinek megfelelően készítettem el, bár a létező fotóanyag korlátossága miatt ez nem lett teljes értékűen hű. Mindazonáltal egy meglehetősen unikum versenygép született ebben léptékben.

 És akkor pár kép a készítésről: