Renegát

 Jeep Renegade 2019

(Matchbox)

bemutató

 A Matchbox esetében eléggé jól prezentált a Jeep márka, a korai Willystől kezdve Cherokee kategórián át a Wrangler különböző változatáig. És most itt van egy újabb Jeep az értelmezhetetlen SUV kategóriában. 

 2020-24 között volt kínálatban a "kis"Jeep, piros, fehér, zöld és narancs színekben. Ezzel az egyféle keréktípussal. Ez a keréktípus jól áll neki, nekem tetszik, bár a valóságban a napi trend már alaposan túljutott ezen a fazonon.  Az Abe Lugo tervezte kisautó pontosan hozza az eredetit, jól fölismerhető. Arról nem tehet, hogy az eredetinek sincs valami megragadó formája, inkább csak egy a sok közül. Kétféle szürke valamint fekete belterek váltakoznak, ami annyira nem látszik, mert a füstszínű, vastag ablakozáson keresztül nem sok minden látható a beltérből. A tetőablak kivitele is csak annyira homályosított, hogy ne lehessen igazából látni a belteret. Pedig jó lenne, mert a beltérben látszik a nyoma, hogy az átlagnál valamivel jobb, részletesebb minőséget sejthetünk. Kivéve a kormányt, mert bár egy tömb az egész, a felületén némi mintázatlátható. A csomagtartóban az oszlop már megszokott, de ez még annál is vaskosabb. A padlólemez szürkéje ebben az esetben elfogadható, a valóságban is ilyen szürkés-feketés árnyalatú ez az alkatrész.

 

 A lámpái szépen tampózottak. Kiváltképpen a hátsók, amik kiemelkedően finom munkák a feliratokkal együtt. Az elsők is jók, a Jeep-re jellemző hűtőrács osztással egyetemben. Jó megoldás a tetőablak, ami kissé megtöri a "doboz" hatást, és egyedibbé (kissé Teslásabbá) teszi. 

 

 

 A szóba forgó Jeep Renegade története 2014-ben kezdődik, amikor a Jeep megalkotta az első – nevéhez méltatlan - kisméretű SUV-ját. Amelyet ráadásul Olaszországban gyártottak Fiat platformra. 1970 óta a Jeep számos modellre alkalmazta a „Renegade” kifejezést, amely egyébként nem volt más mint a CJ-hez rendelhető, különlegesebb felszereltség: nagyobb teljesítményű motor, első kagylóülések, bukócső, reteszelhető differenciálmű. Hol vagyunk ma már ettől? A Renegade alatt mostanában egy műanyaghatású, női sofőrökre és utcai használatra szánt közlekedőedényt értünk, távol a korai Jeep hagyományoktól, közel az egységesített gépkocsigyártás unalmához (lásd: Fiat 500X-szel azonos platform egy ős terepjáró hagyományaira épülve!).  

 

 

Mi az a Renegade? Általában pozitívan tekintünk a „renegátra”; legalábbis a Jeep 1970-es tervezőcsapata szerint. A renegát valódi definíciója dezertőr, kettős ügynök és olyan személy, aki hűséget vált, elárulva hitét, hagyományait, vagy akár hazáját. A márka tekintélyes katonai örökségét tekintve ez meglehetősen furcsa elnevezés. A Jeep CJ egyet jelent az amerikai bátorsággal és szabadsággal, akkor minek egy ellentmondásos alcím? Ehhez képest a mai Renegade-nek ehhez már végképp semmi köze.

 Ez az első Jeep, amelyet Észak-Amerikán kívül gyártanak globális értékesítésre a kisméretű SUV szegmensben. Debütálása óta sokat fejlődött. Összesen 12 üzemanyag-takarékos hajtáslánc-kombinációval és turbódízel és benzinmotorok választékával, négykerék-meghajtású vagy elsőkerék-meghajtású konfigurációban készült. A csúcsváltozat, a Trailhawk, terepjárásra hangolt felfüggesztéssel és alacsony fokozatú osztóművel is rendelkezik és 9 sebességes automata sebességváltóval is párosítható. Opcionálisan My Sky nyitott tetőrendszerrel is rendelhető, amely könnyű, könnyen eltávolítható üvegszálas tetőpanelből áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

Punto

 Fiat Punto

(Bburago)

felújítás 

A Fiat Punto (magyarul „pont”), egy kompakt autó, nem raliversenyzésre készült. Az Alitalia festése azonban ikonikus a klasszikus raliautókon de azért létezett Punto Abarth is. 2003-ban versenyzett az Olasz Rali Bajnokságon egy  1,6 literes, 215 lóerős Super 1600 változat, így nem teljesen elrugaszkodott az én változatom sem.

  

  A Giorgetto Giugiaro tervezte Punto 1993 és 2018 között gyártott, három generáción átívelő kisautó, a sikeres Uno utódja. Európa egyik legkelendőbb autója volt, 1995-ben elnyerte az Év Európai Autója díjat, és 2018-ra több mint kilencmillió darabot adtak el belőle világszerte. A generációk közé tartozott az eredeti 1993-as modell, az 1999-es Mk2, és a 2005-ös Grande Punto (később Punto Evo, majd csak Punto), amelynek gyártása 2018-ban fejeződött be Európában.

 Az autó sikere egy stilisztikai intuíció villanása, amely az új trendek és a felmerülő ügyféligények kutatásán alapul. Egy olyan receptből fakad, amelynek ki kell állnia a legnehezebb próbát: az idő próbáját. Ez a helyzet a Fiat Punto történetével is, amely története 25 évnyi gyártásból, három generációból, számtalan technológiai és kereskedelmi díjból, és mindenekelőtt a nagyközönség vitathatatlan szeretetéből áll. A közönség először a Fiat járműveket a személyes mobilitás pótolhatatlan eszközeként ismerte meg, majd megtanulta értékelni őket szép, megbízható, szórakoztató és mindenekelőtt megfizethető járművekként. És a Punto sem volt kivétel; sőt, pályafutása során új mércét állított fel a dizájn, a biztonság és a kényelem tekintetében a B szegmensben, ahol a világ legjobb gyártói mindig is versenyeztek.

 

A 3 vagy 5 ajtós, 6 felszereltségi szinttel, 6 motorral és 14 karosszériaszínnel kapható Punto az innovatív dizájnt a kategória legjobb tágasságával ötvözte. Az Unóhoz képest a Punto nagyobb és kényelmesebb, a belső térben kényelmes és tágas volt, és olyan funkciókat is tartalmazott, amelyek addig csak a magasabb kategóriájú járművek számára voltak fenntartva. A motorok mérete egy-egy verziónak felelt meg: az 54 lóerőstől a 136 lóerős turbosig, benzines, dízeles változatokkal, 5-6 fokozatú váltókkal.

 A Punto azonnal innovatív volt lekerekített vonalai és bizonyos vadonatúj megoldásai révén, például a hátsó lámpák függőleges meghosszabbításával a hátsó oszlopokra. Egyterű, ferdehátú formát öltött, a kilátás és a mechanikus alkatrészek konfigurációja terén nyújtott előnyeinek köszönhetően megfelelt a legszigorúbb aerodinamikai elvárásoknak is. A Punto ihletét a letisztult és természetes forma, az ovális adja, vonalai pedig határozottan egyszerűek.

A Bburago kisautók ezen szériájáról nem lehet túl sok újat mondani. Ha egyet megnéztél, megvizsgáltál és véleményt alkottál róla, akkor az igaz az összes többire is. Kialakítás tekintetében, részletezettségében, pontosságában ugyanazt a színvonalat hozza, még ez a játék céljára készült kisautó sorozat minden tagja is. 

Ha már olasz autó, akkor legyen olasz dekoráció is. Mivel a Martini már megvolt, jöhet a másik, az olasz nemzeti repülőtársaság színeire festett kisautó. Nem másolás a dekoráció (mivel nem is nagyon található ilyen dekoros eredeti), csak elemeket használtam fel a híres 131-es dekorációjából.

4Runner

 Toyota 4Runner

(Matchbox) 

 bemutató

  

 

 

Valóságban is tetszik, lássuk mit tud kicsiben! Hozza-e azt az érzést, amit a valódi? Legalább méretarányosan? Régóta kinéztem már, de most ez a zöld szín teljesen elcsábított. Kétlem, hogy a valóságban egy ilyen méretes terepjárónak ilyen színt adtak volna, de kicsiben mindenképpen ütős.  

 A Toyota Hilux terepjáró pickupjáról már volt szó itt korábban, így az alapmodell adatai ott olvashatóak. A 4Runner annak a kisteherautónak a zárt, polgáriasabb, sportosabb, luxus verziója. Annak minden jellemzőjével. Míg az ős egy szerszám, addig ez egy élvezhető autó, a megjelenése kori minden extrával fölszerelve akár. Több írás is szól róla, a Totalcar szakírójának kalandjairól az ő "Tehene" kapcsán. Sok apró jellemzőjét megismerhetjük ott. Amúgy a neve egy szójátékból jön. A "forerunner" előfutót, előfutárt, hírnököt jelent. Kiejtve pont úgy hangzik, mintha a négyes számot és futót mondanánk ki, tehát innen jön a 4Runner név, ami az összkerékhajtásra utal, ebben az értelmében "négyenfutót" is jelentve. (Persze a szójátékokkal az a baj, hogy elmagyarázva őket "kiszáradnak" és elvesztik eredeti mókásságukat, pedig állítjuk, hogy ez tulajdonképpen vicces.)

 Rövid ismertetőként azonban néhány adat had legyen ezen a helyen is. 1984-től kezdték gyártani és napjainkban is kapható immáron az ötödik generáció. A Matchbox az első generációt mintázta meg. Ez leginkább a kissé szögletes első kerékszélesítésekről ismerhető föl leginkább. Az én kedvencem a második generáció, a kissé gömbölyített vonalaival. Az első sorozatnál csak az első két ülés fölött volt valódi karosszéria, a hátsó traktust üvegszálas műanyag tetőrész fedte. A hátsó oldalsó üvegek teljesen egyedi módon kissé fölkúsznak az oldaléleken túl a tetőre is. Ez a kis fícsör egyedi részlet egyébként jellemző maradt még két további generációra is, mint egy védjegy.

2,4 literes karburátoros benzinmotorral szerelték elsőként. Később jöttek csak a nagyobb injektoros, majd dízel verziók is, egészen a V6 turbós változatig. Időközben a rugózás is finomodott és független kerékfelfüggesztést kapott a korábbi teherautós megoldások helyett. A kocsi Hilux Surf néven is megjelent egyes országokban. 

 Én az a fajta vagyok, aki szereti kézbe venni a dolgokat. Magamnak vannak, értem és nem az utókor potenciális befektetései. Ahhoz nagyobb és hosszabb távú önfegyelem (és tőke) szükségeltetik. Kigurítván a napvilágra első és sokadik ránézésre is tetszik. Egyetlen negatívuma a későbbiekben kiderül majd. A kerekei rendben vannak, a felni szép és még illik is a kaszni színéhez. Talán egy megjegyzés fűzhető ehhez az elemhez: a guminak csak a szélén van rece, belül teljesen sima. Mint amikor a túlfújt gumiabroncsok nullára kopnak. Ettől biztosan jobban gurul, de egy terepjárónál illúzióromboló lehet.

A felépítmény kellően magas. A kellően alatt értendő, hogy arányos a gép, kompromisszumot találtak a gyári  "lapulós" verzió és a tengerparti "gólyalábas" tuningőrület között. A lökhárítók szépen krómosak, ahogy illik, a kaszni is elég részletes. A dekorációról most nem merülök fejtegetésbe, de a nyilvánvalóan fantázia-szülte dizájn illik a kocsihoz és az ahhoz elképzelhető környezethez is. 

 Az ablakok szépek, vékonyak és kellő betekintést engednek a teljesen elfogadható belső térbe. Ahol a csomagtartó tájékán már viszont nem kicsit rugaszkodtak el a valóság lekicsinyítésekor az elfogadható színtől. Ezüstösen csillog a kárpit minden eleme. Megértem, hogy költséghatékonyság szükséges és a lökhárítókkal egy panelen készül a beltér is de ez szerintem már túlzás. (n)Agyon üti az egészet. Ennyire még a Lamborghini Marzal ülései sem csillogtak annak idején, viszont - kis képzavarral élve - a gyerekek szeme megcsillan rajta. Ott és akkor ez a lényeg. A jelenség amúgy sem új keletű, ez a gyakorlat már így fog maradni. 

 A beltéri szükséges(?), de rossz megoldásai közé tartozik még a hátsó rögzítőszegecs tömb bumfordi kiképzése is a csomagtartóban. Magyarul: oszlopot szállít ott. A padlólemezen alulról található valamilyen technikai imitáció, ami talán elég is. De hátul tettek egy pótkerék imitációt is a szegecselés eltakarására. Viszont elég vékony és jóval kisebb, mint a rendes kerekek. Ez is így sikerült. Ez pont olyan dolog, hogy nem került volna semmivel sem több tervezési vagy kivitelezési munkába, energiába, pénzbe ha a valósághoz hűebb méreteket alkalmaznak.

Bár 2010-2016 között több színben is kiadták, de ez az élénk zöld tűnik a legtetszetősebbnek. Talán a színes felni teszi, de kiemelkedik a többi közül. Amúgy a többi sem rossz ez esetben. Bár némi kiegészítő festés azért szükségeltetett a lámpák esetében. Esős időben íródó Matchbox tesztnél nem is lehetnek a képek sem ettől eltérő hangulatúak.

 

 

 

 

 

 

E-Hybrid Sport Turismo

 Porsche Panamera Turbo S E-Hybrid Sport Turismo

(Hot Wheels)

bemutató

  

 Kísérletezett már korábban is a stuttgarti gárda egy négyajtós limuzin megalkotásával, de nem igazán tudtak elszakadni a meglévő modellek formavilágától, ami viszont erős dizájnkorlátot jelentett. Azok ugyanis sportkocsik voltak. Ők meg limuzint szerettek volna. Ezt az ellentmondást végül csak 2009-ben a Panamera megalkotásával tudták feloldani.

  A Panamera név, akárcsak a Carrera név, a Carrera Panamericana fajból származik. Nagyméretű, négyszemélyes, négyajtós luxus ferdehátú a kialkítása, ennek ellenére a vásárlók ötüléses opcióval is hozzájuthattak. Bár a formája és profilja a 911-re és némileg a 928-ra is emlékeztet, de itt a szűkös sportautós belső helyett már kényelmes méretekkel és luxus-orientált technokényelemmel találkozhatunk. A motorokat először Stuttgartban szerelik össze, az autó karosszériáját a németországi Lipcsében építik, festik és szerelik össze, hátsó vagy összkerékhajtású konfigurációban.

 4,8 literes V-8 (395 lóerő) és ennek turbo változata (493 lóerő) jelenti a csúcsmotorokat melyek csak a hátsó kerekeket hajtották duplakuplungos PDK sebességváltón vagy nyolcfokozatú automata sebességváltón keresztül. 2011-ben a Panamera S Hybrid, GTS, Turbo S és dízel modellek bővült. A Turbo S elfoglalta az őt megillető helyet a piramis tetején, az 542 lóerős erőforrással. Annak ellenére, hogy nem ez volt a legszebb autó a piacon, a hajtásláncának köszönhetően meggyőző volt. Ráadásul a luxus és a kényelem szintje megegyezett a márka státuszával.

  A HW az első kiadású Panamerát modellezte és kínálja 2019-től szürkék, pirosak különböző árnyalataiban, néha némi dekorációval. A tamponnyomatok ezúttal a lámpákra csak hátul  jutottak, a logon és a márkafeliraton túl. Az első lámpatestek a padlólemez fekete műanyagjából készültek! Ezt nekem kellett csillogósabbá, tehát élethűbbé tenni. A Matchbox ezt gyárilag megtette. Az 1/64-es léptékű kisautón alapból elég szűkösek az ablaknyílások és vastag/homályos az üvegezés is így a fekete vagy sötétszürke színű beltérbe csak a nagyon körülményesen pillanthatunk be. De el is megy a kedvünk a további bepillantásoktól. Az már megszokott, hogy a kormány pizza, de hogy egy sportlimuzinban a hátsó üléssor közepéből egy OSZLOP nőjön ki, azt már határozottan csak visszafelé fejlődésnek nevezhetjük. A kerekei sokfélék, de ennek az autónak mindegyik jól áll. Összességében nem látszik túl igényesnek a kisautó, egynek viszont elmegy.

 

 

 

CV2

 Citroen CV2

(Matchbox)

bemutató  

 

 

A Citroën 2CV modellt (franciául: deux chevaux, kiejtés: [dø ʃ(ə)vo], szó szerint „két ló”, jelentése „két adóköteles lóerő”) az autókat egy kicsit is ismerős személyek számára nem kell bemutatni. Mindenki a hosszú élettartamú és sikeres francia autóra gondol egyből, amely megfizethetőségéről, praktikumáról és – igen szépen kifejezve - innovatív dizájnjáról (is) ismert.

 

Az 1936-ban, Pierre Boulanger a Citroen  alelnöke és André Lefèbvre főmérnök által megálmodott modell a gazdálkodók és a vidéki lakosság számára készült, ezért egyszerű, tartós és gazdaságos tömegjárműnek tervezték, sáros és burkolatlan utakra, négy ember és 50 kg mezőgazdasági termék 50 km/h sebességgel történő szállítására anélkül, hogy tojás összetörne a csomagtartóban. Legfeljebb 3 l/100 km benzinfogyasztással!

 Rendkívül egyszerű szerkezeti megoldások, olcsó és könnyen hozzáférhető alapanyagok, robusztus megoldások és könnyen karbantartható technika, üzemanyag-hatékonyság. A háború árnyékában tömegmotorizáció tervezése ezen feltételeken alapult. A prototípusok 1939-re elkészültek, de a második világháború kitörése megakasztotta a piacra dobás terveit. Háború utáni bevezetése és sikere az 1948-as Párizsi Autószalonon történt.

 Azonnal sikert aratott, különösen a francia lakosság és ezen belül is a vidékiek körében, ami jelentős várólistához vezetett. Egy korszak szimbóluma lett a 2CV, kulturális ikonná is vált, a francia találékonyságot és egyszerűséget szimbolizálva, hasonlóan a németországi Volkswagen Bogárhoz.

 A 2CV a minimalista (forma)tervezéséről volt elsősorban ismert, beleértve a hátrahúzható vászontetőt, az egyoldalas ablaktörlőt, egyoldalas fényszórókat, a trapézlemez borítást és a könnyűfém ötvözetekből készült könnyű alvázat. A korához képest kivételesen jó, innovatív felfüggesztése alapvető jellemzője volt, amely kényelmes utazást biztosított még egyenetlen felületeken is. Léghűtéses motorja (eredetileg 9 LE) elöl helyezkedik el, és a négyfokozatú váltón keresztül az első kerekeket hajtja. A csővázas vászon ülések is igen kezdetlegesek, de könnyűek. 

A 42 éves gyártási időszaka (1948-1990) alatt több mint 5 millió darabot adtak el az alapmodellből. Az autót különféle változatokban gyártották, beleértve a különböző motorteljesítményeket és az alapformából kifejlesztett karosszériaváltozatokat.

  A gyakran „kerekes esernyőnek” nevezett, fix profilú, kabrió tetőlemez nélküli karosszériához teljes szélességű, vászon, visszahúzható napfénytető tartozott, amely lehetőséget adott a túlméretes rakományok befogadására is.  1955-ig még az autó csomagtartóját is eltakarta, majdnem a hátsó lökhárítóig leérve. A Michelin a 2CV bevezetésével mutatta be és hozta forgalomba elsőként a forradalmian új radiál gumiabroncs kialakítást.

 A 2CV platform számos változatot hozott létre, ezek változatait együttesen „A”-sorozatnak nevezik. Ezek közé tartoznak a 2CV-alapú, fourgonnette néven ismert kisteherautók, az Ami, a Dyane, az Acadiane és a Mehari. Összesen a Citroën több mint 9 millió darabot gyártott a 2CV-ből és származékaiból. Az Autocar magazin 1953-as műszaki áttekintése „ennek a konstrukciónak a rendkívüli leleményességét írta le, amely a legeredetibb a Ford T-modell óta”. 

 A 2CV mind a dizájnja, mind a története jelentős hasonlóságot mutat a Volkswagen Bogárral, annak tervezési szempontjaival, technikai elveivel. Az 1930-as években megálmodott modellt, amelynek célja az volt, hogy az autók megfizethetőek legyenek az átlagemberek számára, először az ő országaikban: Mindkettő nagymértékű gyártásba került az 1940-es évek végén, léghűtéses boxermotorokkal a hajtott tengelyükkel megegyező oldalon, hosszirányban kardántengely nélkül, pontosan ugyanazon a 2400 mm-es (94,5 hüvelykes) tengelytávon, és platformos alvázzal, hogy megkönnyítse a származtatott modellek gyártását. A Bogárhoz hasonlóan a 2CV nemcsak milliós példányszámban kelt el, hanem a történelem azon kevés autói közé is tartozott, amelyek több mint négy évtizeden át egyetlen generációt gyártottak.

   Eleinte még önindító sem volt benne, csak kézi tekeréssel lehetett a motort életre kelteni.  Csak egy féklámpája volt, és csak szürke színben volt kapható. Az üzemanyagszintet egy mérőrúddal ellenőrizték, a sebességmérőt pedig a szélvédő oszlopához rögzítették. Az egyetlen másik műszer egy ampermérő volt.  Természetesen a fejlesztés nem állt meg, évről évre tettek bele valami újítást, amit már a kor kényelmi, műszaki és jogszabályi igénye elvárt. Bár soha nem lett „igazi” autó, mégis bizonyos igényeknek tökéletesen megfelelt, így ma is nagy kultusza van. 1981-ben egy sárga 2CV6-ost vezetett James Bond (Roger Moore) a Csak a szemednek! című filmben. A filmben szereplő autót egy Citroën GS boxermotorjával szerelték fel, amely több mint kétszeresére növelte a teljesítményt. Az egyik jelenetben az ultrakönnyű 2CV felborul, és gyorsan kézzel visszaállítják. A Citroën a filmmel egy időben piacra dobott egy különkiadású 2CV "007"-et, amelyet alapfelszereltségű motorral szereltek fel, és sárgára festettek, az első ajtókon "007" felirattal és hamis golyónyom-matricákkal.

 

Örömteli, hogy a Matchbox – néhány évtized késéssel - megjelentette az ő Minijük francia megfelelőjét. Szép lett, azonnal és messziről is felismerhető a forma. Közelebbről megnézve azonban a sokszor szidott széles egyenkerekek tűnnek nagyon bántónak. Mekkora szám lett volna ez a kisautó a vékony Superfast kerekekkel anno. Valójában ingerel engem is, hogy egy újabb példányt „visszaalakítsak” vékony kerekűvé. Talán majd sor kerül rá egyszer.

 

Az öntvény szép, jók a részletek. A sárga szín mindig nehéz eset, a fedőképessége a leggyengébb. Sajnos ez itt is tapasztalható az éleknél. Szerencsére az eredeti autó is meglehetősen szabdalt, sok élet tartalmaz így ez kicsiben sem árt az összhangnak. 

 

Az a pár tamponnyomat is korrekt, nem sok , de szép. Az alja semmilyen, vagy legalább is nagyon csillogó, ami ebben az esetben túlzás, hiszen eredetiben leginkább szürke színű volt a lökhárító de legalábbis ritkán krómozott. Itt meg pont olyanra csinálták ami utoljára jellemző a típusra.

A beltér nem ígér túl sokat, hiszen eredetileg is minimáldizájnos. Ámde, ott van bent a meglepi: a hátsó ülésen van egy leginkább kosárra hasonlító tárgy és mellette egy valamilyen csomag. Bár az ablakok nem vastagok de mégis a kis ablakokon keresztül ennél többet nem lehet megállapítani. Pirospont az ötletért és a kivitelezésért.

A vászontető festését azonnal elvégeztem, hiszen ez a kasznival azonos szín ebben az esetben megtévesztő. Hasonlóképpen a kerekeit is kifestettem, hiszen nem volt jellemző az eredetire sem a csillogó felni. teli felnin gurultak, ami fehér vagy halványszürke színű volt alapvetően.

 

 

 

Jeep Avanger

 Jeep Avanger 2023.

(Matchbox)

bemutató

A 2023-as Jeep Avenger történetét a 2022 végi bemutatkozása és a 2023-as elsöprő kritikai és kereskedelmi sikere határozta meg, amikor elnyerte a rangos Év Európai Autója díjat, ezzel először kapta meg egy Jeep ezt az elismerést. A Jeep első teljesen elektromos B-osztályú SUV-jaként az európai piacokra tervezték, és kompakt méreteiért, fejlett technológiájáért és élvezetes vezetési élményéért dicsérték. Az Olaszországban tervezett és Lengyelországban gyártott városi csapatós aprónak számít, de a sziluett ilyen arányok mellett is a korai terepjárókat idézi: szögletes orr, átlagosnál meredekebben emelkedő A oszlop és szinte egyenes hátfal.

 

A Peugeot e-2008, az Opel Mokka Electric és a Citroen e-C4 alternatívájaként szolgáló Avenger EV elöl elhelyezett 400 V-os villanymotorral van felszerelve, amely 156 LE teljesítményt és 260 Nm nyomatékot ad le. Az 54 kWh-s akkumulátorral felszerelt Avenger EV akár 400 km WLTP hatótávolságot is kínál. Egyes régiókban – 1,2 literes - benzinmotoros opciót is kínáltak.  A magasra húzott matt fekete műanyag borítás, a rövid túlnyúlások a terepjárós vonalat hangsúlyozza, bár ez is inkább csak optikai becsapás a dizájner részéről.  Ezzel együtt a hasmagasság is a legmagasabb a konszerntársak között, 20 centiméter, ami arra elég, hogy elhagyjuk az aszfaltutat. De azért nagy sárba ne menjünk vele, hiszen csak elsőkerék hajtás van alatta egyelőre.

 

 

A kisautó jól hozza az eredetit. Bár első ránézésre annyira nem ismerhető fel de ez nem a kisautó hibája, sokkal inkább az eredeti típus jellemzője. Itt azonban mindjárt kitűnik az olcsósítás vagyis az átlátszó+recésített tetőelem az autó övvonala felett. Ehhez nincs mit szólni, egy párszor már megénekeltük ezt a szörnyűséget, de a népek kritikáját felülírták a gyártók olcsósítási törekvései. 

 

 

A 2023-tól kapható kisautó ettől eltekintve szép, és ebben az esetben még a széles kerekek és az ötküllős króm felni is jól állnak neki. A színe szép, de lehetett kapni sárgában kékben és metálkékben is. A sárga esetében a tető+ablakok egészen sötét (talán még átlátszatlan is). A lámpák nyomata precíz, pont annyi van rajta amennyi kell. Vagyis itt sikerült elöl és hátul is festéket tenni a lámpabúrákra. Az átlátszó tetőnek köszönhetően viszont egy jó lámpával bele lehet világítani a beltérbe is. Itt ekkor előtűnik a szükséges mértékben megformázott ülés és műszerfal valamint a nyomorék pizzakormány. Viszont nincs benne hátul oszlop. Egészen pontosan, az oszlop csak a csomagtartóban található zárt állapotú kalaptartó szintjéig tart, így nem feltűnő.

 

Tűzoltóautók 32: A kosaras GMC

Snorkel Fire Engine  1978 (GMC)

(Matchbox)

bemutató

  

 

 

Régi, ismert darabról lesz szó az alábbiakban. Amerikai stílusú, GMC 600-as alapokon nyugvó kosaras tűzoltószer. Fantázia vagy tényleg létezett ilyen? Én kicsinek tartom az amerikai léptékű dolgokhoz képest.

 

 

 

 

Ám a fellelt képek tanúsága szerint volt ilyen márkájú és méretű tűzoltószer.  És valóban létezett Amerikában is kisebb méretű, kosaras tűzoltószer. Tehát van igazsága az 1/78 léptékű kisautónknak is. A Matchbox 1978-82 között forgalmazta piros/ fehér, piros/sárga színekben, azonos kerekekkel. A fülke belül üres volt, ezért ezt egy többé-kevésbé áttetsző kék üvegezéssel takarták, ami egyben a két kék villogó anyagául is szolgált. 

 

 

 

 

 

Amúgy nem rossz az emelhető és forgatható - kissé sematikus - gém, a végén a kosárral és benne a tűzoltóval. A kisautó nagyon játszható, ennek tanúbizonysága, hogy ép példány nem túl gyakran fordul elő. A hátsó traktus fém részei viszont meglehetősen részletgazdagok. Körben ajtóimitációk, fölül csövek és feltekert tömlő a dobon, hátul kimunkált lámpacsoport. Kiváltképpen dícséretet érdemel az első lökhárító közepére, a hűtőrács elé szerelt szivattyú kialakítása. Ez teljesen passzol az eredetihez. Mindez nem volt megszokott minden esetben egy korabeli Matchbox teherautónál. Mindenképpen gyűjtői darab, a tűzoltóautó sorba jól illeszkedik.

 

 

1. Az oldtimer
2. A népszerű
3. A mobil központ
4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat
5. Dennis fecskendő
6. Létra
7. Mercedes
8. Fire Chief
9. Range Rover
10. A gatter
11. A vízszállító
12. Reptéri tűzoltószer
13. A konténeres
14. Scania
15. Sportos főnök
16. Hudson tűz.pk.
17. Chief Blazer
18. Fehér létra
19. ERF fecskendő
20. Mercury PK.
21. Hatkeréken
22. Az UNIverzális
23. LR Cab Forward
24. LR S2 SWB
25. Őskövület

26. Merci létrás 

27. Műszaki mentő

28. A színdinamikus

29. A nyerges

30 Lime.

31. Maxim 

32. A kosaras 

 

 

Scirocco

 Volkswagen Scirocco

(Yatming)

bemutató

 

 

Mik nem kerülnek elő egy gyerekszoba játékokkal teliömlesztett játékosládából? Egy hiánypótló Volkswagen Scirocco! Hiánypótló darab. Bár nem egy neves gyártó terméke, de említésre érdemes. A márka korabeli kategória-modelljei közül volt már Passat, Golf, most itt a sorozat következő része aScirocco.

 

 

Túl sokat már első ránézésre sem vártam tőle, noha mindenképpen előnyére írható, hogy hamar fölismertem a forma alapján a játékosládában. Egy vizsgálódást azért megér. 

 

 

 

Kívülről kezdve: a dekoráció gyerekszintű, ezzel nincs baj, hiszen ők a célközönség. A dekor alatt egy metál középkék szín van, ami szintén rendben levő. A kerekei nyilván az olcsóbb egyenkerekek, ez is ok. A forma tökéletes, ez piros pont. Az alja fém (ebből nő ki a két lökhárító és a homlokfal is a lámpákkal együtt. Talán ez a legkevésbé sikerült része, viszont a régi időkre emlékeztet, csakúgy, mint az egész kis autó szerkezete. Fém alváz, nyitható ajtó, vékony átlátszó ablakok, világos beltér és... nincs benne oszlop hátul. Tehát manapság is megoldható, olcsón is. A hátsó, meglehetősen nagyra sikerült lámpák külön műanyag elem. Ez ma már ritka megoldás. Mindezeket összevetve teljesen korrekt kis autót tarthatunk a kezünkben, ami még a hasonló kommersz játékautók sorából is kiemelkedik. 

  A Scirocco a nevét a forró, erős mediterrán szélről kapta. A VW Scirocco három generációban készült, minket ezúttal az első (1974–1981) érint a kisautó kapcsán. A Volkswagen az 1970-es évek elején kezdte meg az autó fejlesztését az öregedő Karmann Ghia kupé utódjaként, és belsőleg Typ 53 néven forgalmazta. Bár a Golf platformját használták az új Scirocco alapjául, az autó szinte minden részét áttervezték egy új stílus érdekében (Giorgetto Giugiaro alkotása), amely elegánsabb és sportosabb volt, mint a Golfé. A Scirocco az 1973-as Genfi Autószalonon debütált. Eleinte szögletes fényszórói voltak elöl, de a tengerentúli piac igényeihez előírásokhoz igazodva dupla kerek fényszórókra cserélték – immár az összesnél.

 Alapként 1093 cm³ -es(!) keresztben elhelyezett motor került bele, a következő fokozatok az 1272 cm³ , 1457 cm³ , 1471 cm³ , 1588 cm³ , 1715 cm³.  Mindegyik egyetlen felül elhelyezett vezérműtengellyel és hengerenként két szeleppel. Négy vagy ötfokozatú manuális 3 fokozatú automata váltó csatlakozhatott a motorokhoz. Az első szériából 504 153 darab készült. A legerősebb változat a Scirocco GTi gyártása 1976 nyarán kezdődött, míg a későbbi kultikus Golf GTI-t csak ugyanazon év őszén mutatták be. Nagy fordulatszámú, 109 lóerős 1,6 literes motorját már mechanikus üzemanyag-befecskendezéssel szerelték.