2016. október 31., hétfő

Tűzoltóautók: 9. Range Rover

A Majorette Range Rover tűzoltóautója már volt a kezeim között, akkor egy különleges mentőszer kerekedett belőle. Most inkább csak egy bemutatójellegű képriport következik, ahogy sorra került a tűzoltóautó sorozatomban. Nincs kozmetikázás, a pőre valóságban áll itt egyelőre még a restaurálás előtt.




A sorozat eddig megjelent tagjai:




4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat 

5. Dennis fecskendő

6. Létra 

 7. Mercedes

8. Fire Chief

9. Range Rover

 10. A gatter

11. A vízszállító

12. Reptéri tűzoltószer

2016. október 22., szombat

Ford Escort Mk1

Ford Escort Mk1 bemutató képekben













És végül egy bónuszkép, ahol meggyőződhetünk a kisautó valódi méretéről is egy élő szereplő közreműködésével:


2016. október 15., szombat

Mercedest a múzeumból

Ismét egy kis kilengés, a múltkori Porschéhoz hasonlóan ezúttal is eltérünk a megszokott léptéktől, ezúton is magából a gyár múzeumából származik az ereklye.



 
A jegy a múzeumba

A szatyor amiben hazakerült a kisautó









2016. október 5., szerda

BMW 850i



A nyolcas sorozat 

A nyolcvanas évek közepén a 635-ös sor már elég idős volt, hogy lecseréljék. Nem mintha rossz lett volna, sőt még ma sem az. De kellett már egy jobb, erősebb, gyorsabb, drágább és újabb sportmodell egy újabb zászlóshajó a bajor gyárnak. Ez lett a 850-es. Talán kicsit a stuttgartiak S-class coupéját követve.



1984-től indult a tervezése, 1989 szeptemberében debütált Frankfurtban E31 850i néven. 100,000 USD körüli áron. A kocsi formáját már CAD alapon tervezték ami még elég szokatlan volt akkoriban az autóiparban. Így lett 0,29 a cw értéke, szemben az előd 0,39-es értékével. CAN bus (multiplex) vezetékrendszert használtak a villamos berendezésekhez már. Az első olyan autó volt, ahol már nem mechanikusan volt összekötve a gázpedál a motorral, hanem villamosan. Hátul, elsőként a multi-link kerékfelfüggesztési rendszert alkalmazták.
Akkoriban a legdrágább BMW volt. Ötliteres V12-es 300 lóerős motorjával (valamint egy V8-as 3.0 literessel), négysebességes automata vagy 6 sebességes manuális váltóval igencsak komoly autónak számított (a 840-es csak 4,0 illetve később 4,4 literes motorral szerelve). A beleépített technikai újdonságokról, elektronikákról nem is beszélve. Tulajdonképpen minden benne volt, ami akkor létezett az autóiparban. Elektromos napfénytető, memóriás ülések, fedélzeti számítógép, stb. Ezek mai szemmel már erősen alapnak számítanak a jóval kisebb autókban is, de akkortájt nálunk még csak éppen elkezdődött a nyugati romos autók behozatala, magyarul az igazi autózással való ismerkedés még csak az elején járt itt.
Ettől függetlenül azért volt benne olyan is ami még ma is csak mutatóban szerepel itt ott az autóextrák között: az AHK vagyis az aktív hátsókerék kormányzási rendszer. Ez egy hidraulikus meghajtású rendszer, amely a megfelelő vezérlés szerint enyhén kormányozza a hátsó kerekeket a kívánt irányban, a stabilitás növelése érdekében.
A 850 CSi változat volt a csúcsmodell. A kocsi 316 km/h-ás végsebességét limitálták 250 km/h-ra. A felfüggesztés módosítása miatt a kocsi is alacsonyabb lett. Az első és hátsó lökhárítókat is átformálták kissé a jobb aerodinamika miatt. Sportosabb üléseket, más felniket kapott. Ebből a modellből aztán a prototípusként futott M-es változat is kialakult később. Ebbe már a McLaren F1 féle - 5.6 literes 558 lóerős - motort pakolták bele, kizárólag hatfokozatú kézi váltóval szerelve így a végeredmény igen haladós lett. Aztán mégsem került gyártásba, az érdeklődés hiánya miatt – ahogy magyarázták akkor. A kocsit elzárták, és sokáig úgy tudták, hogy megsemmisült. Aztán 2010-ben a BMW Car Magazine publikációja nyomán kiderült, hogy létezik a kocsi és be is mutatták a közönségnek a gyár múzeumában. Ami még érdekes, hogy hivatalosan nem létezett az M-es verzió, de a gyár a 850CSi-t tekintette az „M”-nek. A BMW M divízió gyártotta – amit a WBS-es motorszámok igazolnak. Összesen 1510 darab készült ebből a változatból. Azért ha valaki jobban megfigyeli ezt a kocsit, itt-ott fölfedezheti rajta az M logot. Ami még föltűnhet, hogy hiányoznak az első bukólámpák róla. A kocsi soha nem volt közúti forgalomban.
Érdekesség, hogy a 850-es modell is szerepelt a BMW art car sorozatában ahol ismert vagy kevésbé ismert kreatív művészek mázoltak át egy autót a kedvükre, amivel aztán népszerűsítették a modellt. Bár a modell igen jó autó volt a sportsikerei nem igazán kimagaslóak. Csakúgy az eladási számok sem voltak igazán jók az Egyesült Államokban a megcélzott fő piacon. Az Öbölháború, a benzin ár, a BMW sznob autó kategóriába sorolása, a nagy motor mind egy-egy tényező volt a tervezettnél kisebb sikerben. Ennélfogva az ott már eladott alig több, mint hatezer példány után beszüntették az amerikai exportot.
A modellből mintegy 30 000 darabot gyártottak 1999-ig a gyártás befejezéséig. Nem nagy szám ez, bár az autó jó volt. Lehet, hogy a BMW marketingje nem volt igazán a helyzet magaslatán ennél a kocsinál vagy esetleg a körülmények is belejátszottak. Mindenesetre a modell rajongótábora nagy, és a kocsi ára is elég magas (50-70e USD) még mostanában is. Készült egy darab kabrio is a kocsiból ami a BMW múzeumban van jelenleg.








 Az én "nyolcötvenesem" egy közepesen jó állapotú, de azért kopott Corgi modell, annak minden jellemzőjével: jó forma, pocsék beltér, jó méretű (talán kissé túlzó szélességű) kerekek de nagyon magasan és nagyon szélesen, egyszerű felfüggesztés. Hasonlóan mint a testvérénél és a társánál.
A színe nem tetszett meg kopott is volt ezért jött egy kis felújítás és így már beállhatott az elődjei mellé: