X5 x2

 BMW X5

(Matchbox & Welly )

dualteszt

 

 

 

Itt az alkalom, lehet összehasonlítani a fotók alapján a két kisautógyártó és az eredeti autó arányait, részleteit.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

RRSC

 Rolls-Royce Silver Cloud 

(Matchbox)

felújítás 

 Értem én, hogy a gyerekek kreativitásának teret kell adni, de mégis fáj a szívem a látványtól ami elém került. Annak idején én is „felülírtam” néhányszor a gyári designt. Talán ez egy kortünet lehet, az alkotóvágy kiélése, elégedetlenség a meglévővel. Vagy új gondolatok ébredése. Mai fejjel már jóval óvatosabban nyúlok ehhez a kérdéshez. A gyerekek mentségére szóljon,  hogy ők nem gyűjtők, hanem a játékkal játszó egyének. Kik így, kik úgy játszanak vele. Az eredmény mindannyiunk számára ismert. 

 

 Az áldozat ezúttal egy Rolls-Royce Silver Cloud volt, amit az ügyes (?!) gyerekkezek teljes felületen, sőt a becsorgatott festéknek köszönhetően belül is (!) fehérre mázoltak. Ezek után bizonyos alkatrészek már eleve halálra vannak ítélve, nagyjából csak az alváz és a karosszéria maradhatott meg.  Készült belőle akkor egy felújítás, az akkori lehetőségeimnek megfelelően. Íme:

 

Most egy valamivel jobb állapotú darab került elém, ezért ezt is fölújítottam, már egy kicsivel magasabb színvonalon. 

 

A Matchbox 1985-től 1990-ig kínálta a kisautót bézs, bronz és később arany színekben. Ebben a formában, merthogy korábban, 1958-ban már volt egy szürke gombkerekű RRSC a kínálatban. Az autó maga olyan pozitív kisugárzású, hogy mindenképpen meg akartam menteni. A formáról és a tartalomról lehet vitatkozni, azonban tény, hogy ez a kocsi kitörölhetetlen része az autótörténelemnek - plusz a Matchboxos vitrineknek -, a maga titokzatos előkelőségével és néha túlzóan hangsúlyozott arisztokratikus megoldásaival.

 

 A festéktelenítés után új hűtőrácsot kellett faragni és az ablakokat is meg kellett alkotnom. A hűtőrács mozdíthatatlanul odanőtt és eléggé lerongyolt is volt, így nem maradt más csak a lerobbantás, majd a nulláról indulás. Nyilván könnyű kihívás lett volna egy másikból pótolni ezeket a hiányokat, de ez nem mindig lehetséges vagy nem éri meg. Vagy egyszerűen csak a kihívás a fontos. Vajon meg tudom-e csinálni elfogadható szinten saját magam is? A hűtőrács szerencsére elég egyszerű formájú ahhoz, hogy elő lehessen állítani. Ha nem is tökéletesen olyan lett mint az eredeti de tuningnak fölfogható. Bár a tuning szó egy Rolls esetében szerintem nem értelmezhető, maximum egyedi kívánalmak szerinti specifikáció.  És ez már az ízlésrendőrség hatásköre. Lennonról és az ő vasáról most nem beszélek, azt némi gondolkodás után akár művészeti alkotásnak is lehet nevezni, ahogy ezt a BMW-nél is megtették pár évvel később.

 

 A Matchbox 1985-től 1990-ig kínálta a kisautót bézs, bronz és később arany színekben. Ebben a formában, merthogy korábban, 1958-ban már volt egy szürke gombkerekű RRSC a kínálatban. Az autó maga olyan pozitív kisugárzású, hogy mindenképpen meg akartam menteni. A formáról és a tartalomról lehet vitatkozni, azonban tény, hogy ez a kocsi kitörölhetetlen része az autótörténelemnek - plusz a Matchboxos vitrineknek -, a maga titokzatos előkelőségével és néha túlzóan hangsúlyozott arisztokratikus megoldásaival.

 

 

 

 

"E" Kadett tető nélkül

 Opel Kadett/Vauxhall Astra cabrio

(Matchbox)

átalakítás 

 

Itt a nyár, le a tetővel. Bár az igazi kabriósok tudják, hogy a kora ősz és a késő tavasz sokkal élvezetesebb tud lenni tető nélküli krúzolásra, mint a tűző napsütés. Persze az is lehet jó ha van sapka, napolaj és jó napszemüveg csak ne kelljen a belvárosban araszolni, piros lámpánál várakozni...

 

 

A kisautó eredetéről már volt szó a narancs színű, sportosabb változat esetében, így most csak az átalakítás kerül fókuszba. A romos kisautóról az első szélvédőkeret kivételével a tetőt levágtam. A "B" oszlop helyére került egy, az eredeti alapján mintázott borulókeret. A hátsó ülés mögé került a papírzsebkendőből készített, összecsukott vászontetőt imitáló burkolat.

 

 

 

Bónusz a Kadett sorhoz: egy sportosított, az éjszakai élethez átalakított, tuningolt változat. 

 

 

 

 

LR Mk2 topless

 Land Rover Mk2

(Matchbox)

átalakítás

 A Land Rover az egyik legjobban prezentált márka a kisautóim, így a bejegyzések között is. És mindegyik más egy kicsit legalább. Ahogyan ez a darab is újdonság, ilyen még sehol sem volt. 

 

 

 A kisautó amúgy a hozzáértőbbek számára ismerős lehet. Akár innen, akár innen. Most ismét a kezeim közé került egy példány. Persze viseltesen, ezért nem sokat haboztam az átalakítás gondolatával. A fejemben a filmekből ismert szafaris környezet ugrott be. Ott, Afrika távoli vidékein tudnak ilyen változatos megjelenésű Landiket használni a legkülönbözőbb és minden célra is.

 

 

 Tehát a tető eltávolítva, így egy szellős, meleg vidékre való modell állt elő. A beltér is jobban áttekinthető, ezért is megváltoztattam a színét egy autentikusabb árnyalatra. A Matchbox kerékkínálatból egy vaskosabb darab került alá, aminek a felnijét is a kaszni színére festettem - ahogyan az a valóságban is lenni szokott általában. Kapott egy pótkereket is, ezúttal a motorház fedélre, ami a valóságban is létező opció. Az eredeti szélvédő helyett egy sokkalta vékonyabb, iratborítóból készült "üvegezés" került bele. 

A kommersz

 Chevy C10   1968

(Matchbox)

bemutató  

 A Chevrolet C/K teherautó-sorozatot 1960 és 2002 között - négy generáción át - gyártotta a General Motors. A Chevrolet és a GMC részleg által egyaránt forgalmazott C/K sorozat a kishaszonjárművek széles skáláját ölelte fel. Noha leggyakrabban a pickup teherautókhoz kapcsolják, a modellcsalád tartalmazta az alvázas teherautókat és a közepes teherbírású teherautókat is, és a GM teljes méretű SUV-jainak is alapjául szolgált. A modellsor a Ford F-sorozattal és a Dodge D sorozattal (később a Dodge Ram pickup) versenyzett. A modell márkajelzésére és a belső modellkódra egyaránt használt "C" a kétkerék-hajtást, míg a "K" a négykerék-hajtást jelöli. Hasonlóképpen, a következő szám ½ tonnát, ¾ tonnát stb. jelöl. Tehát a C10 egy féltonnás kétkerék-hajtásu pickup. A C10 kétségtelenül a leghíresebb tagja a C/K kisteherautók családjának, azonban ez nem a teherautó nélkülözhetetlenége miatt van, hanem annak köszönhető, ahogyan a használói elfogadták és népszerűsítették – nyilván az erényei miatt. Így lett az adott korban a C10 az egyik legjellemzőbb alapjármű az amerikai utakon.

  

A második generációs C/K-t az 1967-es modellévben mutatták be. A General Motors által "Action Line" generációnak nevezett C/K nagyrészt átvitte a középen elhelyezkedő létravázat és a tekercsrugós hátsó tengelyt, de a karosszériát az alapoktól kezdve újratervezték, hogy többcélú járművé váljon. A munkára vagy mezőgazdasági használatra szánt haszonjármű mellett a C/K-t a Chevrolet szedánokból átvett opcionális funkciókkal is kínálták, beleértve az automata sebességváltót, az AM/FM rádiót, a szőnyeget és a kéttónusú fényezést. A hajtáslánc többszörös átdolgozáson esett át, mivel 1968-ban kínáltak először nagyblokkos V8-astmígnem 1969 után a GM teljes egészében áttért a Chevrolet által gyártott motorokra. Nagy újdonság, hogy tekercsrugók kerültek az első felfüggesztésbe. Hátul maradt a régi, hagyományos merevtengely-laprugó kombó. A '67-esek többségének kisebb hátsó ablaka is van. '68-ra a legtöbb teherautó áttért a nagyobb hátsó üvegre, amely '72-ig is megmaradt. A történet, amelyet mindig is hallottunk, az volt, hogy valaki a GM-nél úgy érezte, hogy a ferde motorháztető nem elég „teherautós”, és a lejtő meredekebbé tétele masszívabbá teszi ezeket a teherautókat. Jól vagy rosszul, ez történt, és a '69-es évek modelljei más burkolatot és hűtőrácsot kaptak. Érdekes az erőforrás kínálat, hiszen nyolc motorváltozat állt rendelkezésre, ami még arrafelé sem volt általános.

 

 A Matchbox pickup sorozatát bővíti ez a kis járgány is. Jól eltalált kiadás, mert a Chevy pickup-oknak történelme is van már ezeken az oldalakon. Az  1/64-es léptékű kisautó 2024-től türkíz és arany színekben kapható. A korhűnek betudható kerekek jól állnak neki. Bár itt már látszanak a nagy fehér padlólemezből kinövesztett fehér lökhárítók. Ez nem szerencsés, de nyilván a beltér fehérjével van szinkronban. Ami szintén kevésbé autentikus. Van viszont rajta finom tamponnyomat a lámpáknál illetve a hátsó platófalon a fölirat. Mindezek sokat emelnek a színvonalán. Csak egy kevés kiegészítés kell majd az oldaljelzők esetében és máris szinte kész is. A beltérben a pizzakormány a jellemző, viszont a kormányváltót meg sem kísérelték kialakítani. Pedig olyan jellemző ez is és nem is lenne bonyolult odatenni legalább jelzés értékkel.