Carrera RSR

 Porsche 911 Carrera RSR 1973

(DeAgostini)

bemutató

 

A modell eredetijéről nem kell sokat szólni, hiszen főbb paramétereit tekintve ismert lehet már innen. A kisautót - és a Porsche sorozatot - megjelentető cégről már itt volt szó. Itt a kisautó önmagáért beszél. Nagyon szép darab, szokás szerint pontos és részletes. És drága - talán emiatt is. Beszéljenek a képek.

Morgan +4

 Morgan Plus 4

(Matchbox)

bemutató 

 

 

 A Morgan francia lemodellezéséről már volt szó itt. Most a Matchbox kisautóját vesszük szemügyre, és egy kis kicsit hosszabb típustörténetet is megejtünk.

Az 1910-ben Henry Frederick Stanley Morgan alapította Morgan Motor Company egy brit befektetési csoport tulajdonában levő autógyártó. Ez így nem különösebben kirívó adat az angol autógyártást kicsit is ismerő számára. De ha elkezdjük közelebbről is megismerni, rengeteg olyan részlet derül ki, amely többszörösen is abszolút egyedivé definiálja a céget illetve a termékeit.

Ilyen régen alapított és még ma is termelő, kisszériás modelleket kézzel előállító üzem nem sok van arrafelé. Favázas sportautót sem sokan gyártottak már a múlt század második felében, nem hogy napjainkban is. A hosszú ideig megőrzött karosszéria jelleg a mai napig megjelenik, még az új modelleken is. Ők gyártottak valamire való háromkerekes (sport)autót – roadstert - hosszú ideig. Ma is gyártanak, ugyanazzal a fazonnal, de belül „űrtechnikával”. Micsoda ellentétek a mai kor szemének. Ők tettek egy tradicionális angol roadsterbe német sportmotort. és számos további érdekességre bukkanhatunk ha belemélyedünk a cég történetébe.

 

  A vállalat minőség és exkluzivitás iránti elkötelezettségét tükrözi az évente gyártott Morgan termékek korlátozott mennyisége. A ma is ugyanott termelő, körülbelül 220 embert foglalkoztató cég évente mintegy 800-850 autót gyárt, természetesen(?) mindegyiket kézzel összeszerelve. Az autók várólistája hozzávetőleg hat hónap minimum, de inkább évek.

 Az egész történet úgy kezdődött, hogy a cégalapító 1909-ben saját használatra tervezett és épített egy autót. Sikeresnek ítélte a modellt, mert egy évvel később céget alapított és megkezdte a „sorozat” gyártást. A háromkerekűek gyártása az első világháborúra megközelítette az ezres nagyságrendet és a háború után még inkább belendültek. Morgan első négykerekűje 1935-ben jelent meg, a háromkerekűeket 1952-ben kivonták a piacról. A cég elutasított minden tanácsot ami a korszerű trendi megjelenést és anyaghasználatot illeti, azzal érvelve, hogy a hagyományos technikák mindig is részei voltak a cég vonzerejének, a várólista segített a cégnek megbirkózni a recessziókkal, és nem utolsó sorban megőrizte exkluzivitását. A Morgan autók a hagyományos kézművesség és a modern mérnöki technikák harmonikus keverékei. A Morgan építésének egyik figyelemre méltó szempontja még ma is a faváz használata. A faváz aprólékosan kézi munkával készül kőrisfából. Ez a hagyományos megközelítés nemcsak Morgan gazdag öröksége előtt tiszteleg, hanem hozzájárul az egyes járművek összetéveszthetetlen karakteréhez is.

 A Morgan első négykerekűjét, amelyet a gyár 4/4-esnek nevezett el, mivel négyhengeres motorja és négy kereke volt, egy  34 lóerős 1122 köbcentiméteres Coventry Climax motor hajtotta.   Hamarosan azonban áttértek az 1267 köbcentiméteres Standard Motor Company Ten-re, amely már 39 lóerőt tudott.  A háború utáni új modellt, a Morgan +4-et 1950-ben mutatták be nagyobb motoros ("plusz") autóként, mint a 4/4. A +4 kezdetben a 2088 köbcentis Standard Vanguard motort használta, később azonban már a Triumph TR2-ek kerültek bele. 

A Plus 4 gyártását 1969-ben felfüggesztették, de 1985-ben visszahozták egy Fiat motorral (1985–1988), majd egy 4 hengeres Rover motorral (1988–2000) illetve 2004-től immáron egy négyhengeres 155 lóerős Ford motorral. Érdekesség, hogy volt egy korszak (1964-től 1967-ig), amikor megpróbálkoztak az üvegszálas kupé karosszériával. A könnyű súly és a csökkentett légellenállás minden szempontból javította a +4+ teljesítményét a normál +4-hez képest. A hagyományos Morgan-rajongók azonban nem fogadták el ezt a Morgan-szokástól való eltérést. Ötvenet terveztek, de csak 26-ot építettek meg. Szembesülve azzal, hogy a +4-es modelljeikben használható nagy, négyhengeres motorok már nem elég jók, a Morgan 1968-ban megkezdte a nemrégiben elérhető Rover V8-as motorok beépítését autóiba, így ezek az autók a „+8” típusjelzést kapták. A kocsi jellege is megváltozott valamelyest. Valamennyivel szélesebb lett az egész karosszéria, ezáltal sokkal laposabbnak, sportosabbnak, modernebbnek tűnik az egész autó látványa, meg inkább roadsteres „feeling”-et mutat.  

 Az immáron már 143–204 lóerős de még mindig könnyű favázas sportkocsi sokkal jobban is ment (5,6 másodperc alatt tudott felgyorsulni 0–60 mérföld/óra sebességre), ezért javították az úttartási képességét is. Az ezredforduló környékén tovább léptek a motorizáció tekintetében és a BMW csúcsmotorjait kezdték el beépíteni. Az immáron több, mint háromszáz lóerős motorok az M3 BMW-nél jóval könnyebb kasznit igencsak gyorsan mozgatták. Aki igazán érezni akarja a vad sebességgel való száguldást egy múlt századi nyitott roadsterben, annak ezt az autót kell megvennie. Igaz, hogy készülnek már ennél modernebb anyagokból újabb konstrukciójú Morgan típusok is, de azok már egy másik világot képviselnek. A hagyományos brit roadsterezést továbbra is a Plus 8 képviseli. Ameddig még össze lehet társítani a hagyományt, a kézi gyártást, a korabeli szemléletet a modern technológia és az újabbnál újabb előírások követelményeivel.

 

 

A kisautó egy remekmű. Csak kevés ilyen teljesen perfekt kisautó van mostanában a Matchbox kínálatában (Volvo, Ford Fiesta, Opel Kadett), mint ez. Arányaiban, léptékhelyességében, színösszeállításában, dekorációjában sem lehet rajta kivetnivalót találni. 2024-től van kínálatban ebben a pezsgőszínben illetve strandkorlát kékben. A kerekei telitalálatosak, az eredetihez nagyon hasonlatosak (ebben az esetben). Lámpák szépen kifestve, matricák, logok a helyükön, a kellő de szükséges mértékben. A beltér színválasztása is teljesen hozza az eredeti elegáns bőrjének látványát. Persze tudván, hogy millióféle egyéni beltér színvilág létezhet. A szélvédő - szükségszerűen - vastag egy kicsit de ez belefér. Lényeges viszont, hogy a napellenzőket, a belső tükröt és a három ablaktörlőt is ábrázolták rajta. A belteret is igyekeztek hűen megformálni, a pedálokig bezáróan. Még a kormányt is megpróbálták. Félig sikerült is. Nem teljesen sík, de azért a tömbösségétől nem tudtak elszakadni. Nagyon ajánlott, és régóta hiányzó kisautót sikerült ezúttal alkotniuk.

 

 

 

 

 

Valósághűen

 Porsche 904 Carrera GTS

(Hot Wheels)

bemutató 

 

 A 904-es Porsche nem is olyan régen volt terítéken, de akkor egy piros változat került bemutatásra.  Már ott is megemlítődött, hogy ez a kocsi kizárólag ezüst-szürke színben készült. Most idegurult hozzám kicsiben is egy autentikus, ezüst-szürke példány. Valóban szebb ebben a színben. Mivel korábban már megismerhettük a technikatörténeti hátteret, most már csak a képek nézegetése van hátra.

 

 

Sprinter Police

 Mercedes Sprinter Traveliner Police

(Welly)

bemutató

 

 

A Merci Sprinterérről már volt szó itt, meg itt, így most csak a kisautót nézzük meg közelebbről. A korábbiakban a Siku jeleskedett a modelljeivel, de ebben az esetben a Welly kisbuszát nézhetjük meg közelebbről. 

 

 

 

Arányait, részleteit, kidolgozottságát tekintve teljesen rendben van ez is, kiváltképpen ha mint gyerekjáték tekintünk rá. Mert az is valójában. Annak viszont nagyon jó. Az ablakok vékonyak, festett keretük van, ami valósághűbbé teszi az egészet. A kerekei könnyűfém felni imitációk, ami szintén kiemeli a tucatkerekek (MB, HW) világából. A beltérben is igyekeztek mindent megformálni, elég ha a nyitott ajtón keresztül a kormányra és a műszerfalra tekintünk. A lámpák mindenhol külön elemként kerültek rá, nem festettek. A színezés... hát, amennyiben ez német rendőrautó akkor az ezüst-szürke alap autentikusabb lenne, némi világító sárga dekorációelemmel. De talán ez lehet az egyetlen amibe bele lehet kötni. Nagyon szép kis járgány sikeredett belőle, ajánlom mindenkinek.