R5 Alpine

A Ferjáncz Attila féle Renault 5 Alpine

(Majorette)

felújítás, átalakítás

Egy ismertnek vélt autóról írni nem könnyű úgy, hogy még újdonság és érdekesség is legyen benne. Az ismertség és népszerűség a Renault 5 esetében azonban csak az utcai alapváltozatra mondható el igazán. Ezt ismerték sokan. Mi azonban most egy speciális változat, az Alpine egy egyedi darabját szemléljük először típustörténetileg majd méretarányosan.

Mokány, energikus külső

Az R5 ahogy sokan ismerik

Már több, mint negyven éve, hogy bemutatták a később 5,5 millió példányban gyártott kocsit a közönségnek. Nem titkoltan az angol, német és olasz kisautók konkurenciája kívánt lenni, nem kis saját márkán belüli történelmi alapokon. Három és ötajtós változata volt de kísérletileg négyajtós lépcsős változata is létezett. A 850-1397 köbcentis motorpaletta minden igényt kielégített, amire bben a szegmensben szüksége lehetett a kispénzű vásárlónak. A tágas belsejű kocsi 0,34-es cw értékű volt. Egyszer még majdnem az Év autója címet is elnyerte.

Szögletesnek tűnik viszont széles is alul

Az R5 Alpine, ahogy már kevesebben ismerik

Az Alpine nevű verzió 1976-ban jelent meg. Némi huzavona és keveredés, nevek variálása és használati jogosultságok okán a tuningmodell Renault-Simca-Chrysler-Alpine-Gordini nevek tetszőleges kombinációjában jelent meg földrajzi hely függvényében. 1,4 literes OHV motorja volt és már alaphangon is 93 lóerőt tudott az ötsebességes váltóhoz. Itt, ott optikai feljavítások (könnyűfém felni, szpoiler, ködlámpák) is voltak már rajta, de még mindig maradt a torziós rúgózása.  A Gruppe 2-es kategóriában nyomult abban az időben és rendes lóerő hátránya ellenére még a Mone Carlo Rallin (1977) is ért el dobogós helyezést.

Kellemesen megtervezett színharmónia

Az R5 Alpine amiből csak egy van

Ez az alcím túlzás, hiszen egy professzionális versenyzőnek van tréningautója is, ami majdnem teljesen azonos a versenyautóval. Jelen esetben is így volt ez annak idején. A professzionális versenyző ez esetben is Ferjáncz Attila akinek a korábbi autójáról már volt szó ezekenaz oldalakon. Mivel a versenyautók is elfogynak és korszerűtlenek lesznek egy idő után, szükségszerű a váltás. A Ferjáncz-Tandari  páros a kiöregedett R17 után a Renault gyár akkori versenyautójába az R5 Alpine-ba ült át 1978-ban. A kocsi egészen más volt mint az előző, de ez nem volt egyedi eset a Ferjáncz-Renault versenyautó sorban. Szerencsére a bajnokunk volt annyira jó és tapasztalt versenyző, hogy a rendre eltérő motor-elhelyezésű, meghajtású, teljesítményű autókat hamar megszokta és sikerre vitte.

Az ő R5 Alpine-ja abban az időben – az ő kezében - egy versenyképes, bár nem túl erős autó volt. Bár igyekezett fölvenni a versenyt a nyugat-európai élmezőny többszáz lóerős Porsche, Fiat, Ford versenyautóival azért a vezetői tudása és tapasztalata mindenképpen szükséges volt a hiányzó teljesítmény és versenytámogatói háttér különbségeinek leküzdéséhez.

Dr. Tandari munkahelye felől

Az R5 Alpine amiből valóban csak egy van

Ez pedig egy 1/64 léptékű, Ferjáncz-Tandari dekoros Renault R5 Alpine. A Majorette alap jónak tűnt az átalakításhoz, ezért bele is fogtam a munkába. Arányok, kialakítás rendben voltak. Nyilván az utcai változat szerepelt a Majorette kínálatban tehát a kasznit kellett feljavítani kissé. Ez az első szpoiler és az oldalsó kerékszélesítések kialakításából valamit az így megszélesített kasznihoz tartozó futómű elkészítéséből állt. A mintaautó – nagy szomorúságunkra – szintén megsemmisült az idők folyamán így csak a korabeli fotók szolgáltak támpontul az átalakításokhoz. A szpoiler sztirollapból formázódott megfelelő alakúra. Szintén ebből az anyagból alakítottam ki kissé plasztikusra a rendszámot és a két, fehér burkolatot imitáló ködlámpát. A kerékszélesítéseket késtapaszból alakítottam ki formára és csiszoltam a helyes méretűre.

A kiindulási helyzet

Szélesednek a sárvédőívek

A kerékjárati ívek nagyon szűkösek lettek egy versenyautónak amelynél a kerekek külső síkja a lehető legszélesebb pozícióban, tehát a kaszni vagy jelen esetben a kerékszélesítés külső élével esnek egybe. A Majorette a kerekeket a kaszni belsejébe bújtatta el, nem kis gondot okozva ezzel az újraértelmezésnél. A fentiekből egyből lejön, hogy a kasznit is kissé meg kellett köszörülnöm, hogy a szélesebb és formásabb – de azonos átmérőjű (!) Matchbox kerekek aláférjenek. A végeredmény pedig úgy gondolom hozza azt az érzést ami az eredeti autónál is érezhető: egy nagyon stabil, tömör kis gép, sarkokban a kerekekkel.

A matricadekoráció – mint már korábban is szó volt róla – egy bizonyos állapotában ábrázolja a híres versenyautót, hiszen azon is időről időre módosult valamennyit a matricázás. Néhány korabeli logo még fellelhető, de jónéhányat megszerkesztettem a fellelt fotók alapján.

Nagy kár, hogy nincsen egy versenyautó archívum, ahová az egyes versenyeken induló autókról készülő fotók kerülhetnének archiválás céljából a későbbi nemzedékek okulására, szórakoztatására, okosodására. Az a kevés újra megépített vagy rendbehozott versenygép már ezen az úton halad, de még többre volna szükség, hogy például a ralli hőskorát vizuálisan is vissza lehessen idézni.

A kisautó még kapott új ablakokat is, a kopottas régiek helyett és így már büszkén csatlakozhat a léptékhelyes Matchboxpark-Renault-Ferjáncz házimúzeum már meglévő tagjához. És várakozóan tekint az eljövendő példányok felé…

Mintha kanyarba fordulna éppen

Ismerős kontúr kissé kiemelt kasznival, combos kerekekkel

Az egyik (nyugdíjas) előd figyel a műhelyudvarban hátul

Versenyre kész

Korhű matricák mindenhol