Ha más nem is de
a jól dokumentáltság mindenképpen erénye ennek a sportkocsinak. Nem mindennapos
típus, kevesen hallottak róla. Tulajdonképpen a prototípus kategóriába
tartozik, hiszen összesen kettő darab épült belőle.
Tervezője a
svájci Peter Monteverdi cégtulajdonos, autóépítő, autótervező, ex
autóversenyző, bár a formatervért Trevor Fiore felelős. A „Hai” név a németül
cápát jelent, ezen el lehet morfondírozni, hogy miért is. A kocsi pontos neve:
Hai 450 SS (Super Sport).
Purple Smoke, kilincs még lent
Az egyes számú
példány a magentaszerű lilásmetál – hivatalosan Purple Smoke színű volt.
1970-ben debütált a Genfi Autóshow-n. A kocsit a Lamborghinik, Maseratik és
Ferrarik közé valónak tervezték, ennek megfelelően nem fukarkodtak a
költségekkel. 6974 köbcentis 450 lóerős (innen a típusjelzés) ikerkarburátoros
V8-as Chrysler motor hajtotta. Érdekes volt a motor elhelyezése. Ugyanis
annyira középmotorosra sikerült, hogy a két ülés közé is előrecsúszott a szerkezet. A hasonló jellegű kocsiknál a motorteret a fülkétől valamiféle fal
elválasztja. Itt ilyenről szó sincs, csak egy burkolatot kapott a motor,
egyébként meg ott üvöltözik a sofőr fülébe közvetlenül. A kocsi acél zártszelvény vázra épült.
A második
példány már pirosban készült, kicsit nagyobb tengelytávval és az ajtó fölső
éléhez közelebb hozott kilincsekkel, 450 GTS néven. A cégvezető 49 példány
előállítását tervezte, de a sors úgy hozta, hogy csak ez a kettő készült el
belőle. Talán éppen ezért is gondolom, hogy a Matchboxpark érdekes kisautóikat,
prototípusokat bemutató sorozatába teljesen beleillik ez a kocsi is.
Később az egyes
számú példányt átfestették pirosra és a kilincseit is a följebb helyezték, hogy
megfeleljen a kettes példány méreteinek. Ez a kocsi aztán különböző
tulajdonosokhoz került a világban. A kocsit sok kérdés vette körül, a valós
tervezőtől a verziókon át a működőképességig. Valójában sok rejtély nincs a
kocsi körül, hiszen ma is létezik, működik, nagyon jól dokumentált, sok helyen
bemutatásra kerül.
Immár pirosban, kilincs már fönt
Mindezek
után lássuk a kisautót. Első megjelenése 1973-ban volt, narancs színben ami az
eredeti – kettő darab - autót egy kicsit is ismerve melléfogás volt. Pláne, ha
tudjuk azt is, hogy az eredeti autó lilás árnyalatát a Matchbox képes volt
előállítani és kisautóra tenni (Maserati Bora például). Utána megjelent fehér alapon fekete alsó résszel, majd narancs alsó résszel. Később, még egy zöld is megjelent. Míg az eredetinél papír
matrica volt a kisautón addig a fehér változatoknál már tamponnyomással
készült. Egyik esetben sem a kocsi jellemzője a matricázás, de tudjuk, így még
szebbnek tűnik a célzott korosztály szemében.
A Matchbox és az eredeti egymásra vetítve
A
kialakítással nincsen különösebb probléma, talán csak a hátsó lámpára lehet
kitérni kritikus szemmel: az eredetinél az is be van süllyesztve mint a rendszám. A mi kisautónk esetében meg csak a jól kidolgozott rendszámot
süllyesztették be a lámpa felületi maradt, és kisebb lett mint a valóságban. A
B és C oszlopok között levő ablakocska mérete és kialakítása a
gyártástechnológiából adódóan lett vaskosabb a kelleténél. Tény, hogy az
eredeti kocsi nyúlánkabb és laposabb, de ez a korabeli Matchboxoknál mind
jellemző. A beltér a nagyon jónak mondható kategóriába tartozik, hiszen a kocsi
egyik fő jellemzőjét, a két ülés közé becsúszó motort teljesen jól ábrázolták.
Még a sebességváltó aszimmetrikus elhelyezése is pontos.
Romos, mint egy agyonjátszott korabeli bármilyen játékszer
Ajtópótlás vált szükségessé
Tiszán és jól formázták meg az utastérbe benyúló motor(burkolato)t, még a sebességváltókar is jól pozicionált
Az én
példányom ajtajai hiányoztak és kopott is volt, de ez nem egy megoldhatatlan
feladat ebben az esetben. A hiányzó ajtókat sztirolból pótoltam. Természetesen
nem nyithatóak, de ezt a jellemzőt továbbra sem tartom fontosnak, sőt! Az
érdekesség az ajtó kontúrjának kialakítása mellett a vízszintes törésvonal
pontos megformálása volt. H a már festem, akkor legyen olyan, mint az eredeti
amennyiben ez nem jelent különösebb színvariációt. Mivel a leírások alapján
kétféle szín jöhet szóba, ebből én a kocsi második verziójának a színét a
pirosat választottam. Annál is inkább, mert a kilincs helyzete elárulja, hogy
konkrétan ez a verzió került megmintázásra. Az ablakok egy felpolírozást a
kereke újrafestést kaptak. Egy kicsit feljavítottam az eredeti színhatárt a
kocsi elején, hiszen eredetiben is a karosszéria színe végig bemegy a kocsi alá
a hűtőrács alatt. Így lett a leginkább hasonlatos az eredetihez és az eredeti
Matchbox változathoz is egyaránt.
Érdekes sorsú autó, a felújítás pedig ismét makulátlan!
VálaszTörlés