Munkagépek 10.: D8

 Caterpillar D8 bulldozer

(Matchbox)

felújítás

Ahogy az már megtörtént korábban is, a Matchbox elnagyolta a pontos típusmeghatározást ennél a gépnél is.  A D8 csak a sorozatra utal, azon belül van azért többféle modell is, mind térben, mind időben. Jelen esetben a"H" modellről van szó.

 

Az 1940-ben útjára indult D8 szériát a sikeres Diesel 75-ös modellből fejlesztették tovább. 115 lóerős hathengeres, szívó Caterpillar D13000-es dízelmotor hajtotta, körülbelül 16,5 tonnát nyomott (felszereltségtől függően), és hatfokozatú kézi sebességváltóval rendelkezett. A tolólapokat és egyéb speciális berendezéseket általában külső gyártók szállították.

 

  Népszerű volt a megbízhatósága okán is és nem véletlen talán, hogy még az amerikai hadsereg is használta a második világháború során is. Több tolólap típus is kapcsolható volt a traktorok elé, "S" (egyenes), "U" (univerzális), vagy a kettő kombinációja is.

 

 

A traktor tulajdonképpen egy lánctalpas erőgépet jelentett, ami lehet, hogy csak egy nehéz terepen vontatásra szolgáló szerkezet volt, ami utánfutót vagy külön működtethető berendezést vontatott maga után. Erre szerelték azután a tolólapot és/vagy a hátsó bontókampót.

 

 A D8H számos változatát a Caterpillar Egyesült Királyságbeli gyára gyártotta, ahol 22A, 52A és 68A sorozatként ismerték. Ez volt az első alkalom, hogy a D8-as változatokat az Egyesült Államokon kívül gyártották. 1959 körül újabb verzió készült, 235 lóerőre nőtt a motor teljesítménye. A korábban sodronyokkal működtetett tolólapot később hidraulikus mozgatás váltotta fel.

 

 

 Mivelhogy az angoloknál is készült belőle jópár példány, kézenfekvő volt a lemodellezésük a Matchbox számára. A modell jól fölismerhetően tartalmazza a részleteket. Némileg persze egyszerűsíteni kellet a tolólap felerősítésén, így annak nem állítható a magassága. Persze nem sokon múlt, mert a hátsó felerősítési pontja körül akár el is tudna fordulni. Olyan, mintha gyártás közben gondolták volna meg magukat a modellezők, kicsit felemás a megoldás. Viszont "zárt a rendszer" vagyis a lánctalpgumi nem tud önálló életre kelni, ezért még a régi darabokon is megvan ez a - másoknál gyakran hiányzó - alkatrész. Sajnos az első lámpái lemaradtak, pedig nem került volna sokba a kiformálásuk. De az is lehet, hogy éppen egy lámpa nélküli példány állt rendelkezésre ott és akkor. Ugyanez a helyzet a fülkével is, merthogy az is készült hozzá anno. A motorház oldalburkolatának az íves élét viszont szépen  megformázták, ez egy elég jellemző megoldása volt a nyolcas sorozatnak.

 

 A felújítás során nem törekedtem a szokásos homokszín-sárga árnyalatra, inkább egy egyedibb színt adtam neki. A motorteret egy kis "koszolással" tettem kontrasztosabbá a burkolatához képest.