Kurtis

 Kurtis KSC

(Matchbox )

bemutató 

 Vannak-voltak szépreményű és igényes és érdekes autók szerte a világban azonban többségük viszonylag hamar eltűnt a színről. Időnként talán egy-egy filmben fölbukkannak de aztán semmi. A Kurtis is ebbe a sorba tartozott. Ez a Ford motoros kétüléses sport luxusautó semmi másra nem hasonlított, viszont jó drága volt, így a magas költségek megpecsételték a sorsát.

 

  Frank Kurtis az 1950-es években az amerikai motorsport egyik legnagyobb neve volt. Kurtis-Kraft autói évtizedeken át uralták az amerikai ovális versenyeket, és mindent megnyertek a helyi bikaviadal-arénáktól kezdve Indianapolisig. Egy bevándorló horvát kovács fia, Frank Kurtis 14 évesen kezdett az autóiparban, később egyedi karosszériákat épített a hollywoodi elit luxusautóihoz. Az 1930-as években Kurtis a versenyautók alvázának építésére kezdett összpontosítani, és jól is csinálta, így a siker meghozta a keresletet alváza iránt.

 

  Az 1930-as évektől kezdve több mint 1100 darab autó készült melyek a nyíltkerekű versenyzés legnépszerűbb jegyeivé váltak arrafelé.  A siker az 1960-as években folytatódott öt Indy 500 és számtalan egyéb győzelemmel a helyi pályákon Amerika-szerte. Amíg Kurtis sikeres Midget-, Sprint- és Indy-autóüzletét építette, csapatát a hollywoodi filmes autók és egyedi különlegességek építésével tartotta életben a szezonon kívül. 1948-ban egyedi sportautót épített egy 1941-es, tönkrement Buick alapján, és az autó akkora szenzációt váltott ki, hogy úgy döntött, hogy vállalkozását piacra viszi. Az új modell vonalai a háborús évek uralkodó autótervezési motívumait tükrözték. Lényegében egy fordított fürdőkád volt, amely némileg úgy nézett ki, mint az 1941-ben bejárt Chrysler Thunderbolt bemutató autók kicsinyített változata. Kurtis nem volt egyedül az 1940-es évek futurista formatervezési motívumainak követésével, az 1948-as Hudson, az 1949-es Mercury és az Airflyte 1949 Nash mind ebből az iskolából származnak.

A kezdeti terv egy  - mai szóhasználattal élve – kit car volt. Első prototípusai a Studebaker sorhatosát használták ám számos probléma miatt rövid úton áttértek a Ford V8-asára. A Ford motor mellett megjelent a Ford újdonságaiból származó fékek, kormánymű és felfüggesztés is. 1949-ben megkezdődött a modern és jellegzetes, áramvonalas üvegszál, acél és alumínium kombinációjú karosszériába burkolt Kurtis Sports Car gyártása. Kurtisnek soha nem sikerült sorozatgyártásba vinnie a KSC-t, néhány összeszerelt autót és néhány készletet azért eladott.

 A kit 1495 dollárba került, amely az alapkeretből, a befejezetlen karosszériaelemekből, az ajtókból, a szélvédőből, a vasalatból és a fékrudazatból állt. Újabb 4700 dollárért Kurtis az Edelbrockkarbival felszerelt Ford V8 motort, a sebességváltót és az összes szükséges tartozékot is szállította. A kocsi gyors volt és jól kezelhető de egy akkor már igencsak jó nevű, hasonló kaliberű Jaguar XK120 már 3000 dollárért meg lehetett szerezni – és a vevőnek nem kellett mindent összeraknia, amikor megérkezett. A gyári adatok szerint 34 darabot gyártottak le összesen. Annak ellenére, hogy a sajtó rengeteg pozitív hírt kapott (az autó a Motor Trend első számának borítóján szerepelt), Kurtis tudta, hogy vesztes csatát vív: a Jaguar tekintélyesebb, kifinomultabb, de olcsóbb. 1949 végén Earl 'Madman' Muntz 75 000 dollárért megvásárolta a Kurtis Sports Car jogait, tervrajzait és szerszámait, majd megnövelte a kocsi hosszát, hogy elférjen benne négy ülés, és Cadillac V8-as motort szerelt bele. Ezzel utcai cirkálóvá változtatta a Kurtis Sports Cart.

 

 

A Matchbox modellje még kicsiben is megkapó formájú, szép kisautó. Aki rajong az adott kor előremutató, művészi dizájnjáért annak különösen kedves lehet. Az 1949-es eredeti autó részleteit sikerült szépen megformálni.Kezdve az érdekes kialakítású hátsó lökhárító-lámpa együttestől az oldalán végigfutó széles ezüstös csíkon át egészen a markáns hűtőrácsig. Még a kerekek is elfogadhatóak de semmiképpen sem tökéletesen illeszkedőek - stílusukban. A szín jól eltalált elegáns kék, de nem hinném, hogy akkoriban ilyen színre festettek autót. A belteret nem vitték túlzásba de megfelel az elvárásoknak. A szélvédő keretét én festettem meg, hogy autentikusabb és jobban látható legyen. Érdekességként érdemes beszerezni, hiszen ritka eredeti autóról van szó ebben az esetben.