Sárgában is Ferrari

 Ferrari 365 GT B4 Competizione

(Hot Wheels)

bemutató

 

 

A Ferrari 365 GTB/4 Daytona Competizione kétüléses Grand Tourer közúti változatát egyértelmű ambícióval tervezték: túlszárnyalni a Lamborghini gyorsan növekvő népszerűségét. A Lamborghini Miura, Olaszország akkori leggyorsabb autójának 1966-os bemutatkozása hajtotta a Ferrarit abban, hogy új alkotásával túlszárnyalja fő versenytársát. Az 1968 és 1973 között gyártott Ferrari 365 GTB/4 egyértelműen a Lamborghini státuszának megkérdőjelezése volt.

A hosszú távú versenyzésre kialakított sportkocsi könnyű alumínium karosszériával, néhány üvegszálas panellel, plexiüveg ablakokkal és ami még fontosabb, több mint 400 lóerős 4,4 literes Weber karburátoros Colombo V12-es motor hajtotta.  A Lamborghini akkoriban új, középmotoros Miurájával ellentétben a Daytona egy hagyományos, frontmotoros, hátsókerék-hajtás kombinációban készült. 5500-as fordulatszámon elérte a 280 km/h sebességet. A 0-ról 100 km/h-ra történő gyorsuláshoz mindössze 5,4 másodperc szükségeltetett. Az ötfokozatú manuális sebességváltót (a transaxle koncepció alapján) hátra szerelték fel az optimális súlyelosztás érdekében.

A Pininfarina tervezője, Leonardo Fioravanti, aki korábban a Dino Ferrari stílusán dolgozott, volt felelős a 365 GTB/4-ért. Így ez a Ferrari is hagyományos, lekerekített formatervtől a modernebb, több éllel bíró megjelenés felé való elmozdulást tükrözte. Arányai tökéletesen egyensúlyban tartották az eleganciát az erővel, formatervezési nyelvezete pedig generációk GT autóit inspirálta. A korai Daytonák fix fényszórókat tartalmaztak egy akrilüveg burkolat mögött. Egy új amerikai biztonsági előírás miatt, amely betiltotta a burkolatok mögötti fényszórókat, ezt 1971-ben kihúzható, kiugró dupla fényszórókra cserélték. 

 

Az 1406 darab legyártott típus 156 brit jobbkormányos kupét, 122 gyárilag gyártott spydert (ebből 7 jobbkormányos) és 15 versenyautót tartalmaz. A versenyautók három sorozatra oszlanak, mindegyik a módosított könnyű karosszériával és a különböző fokú motortuninggal készült. Az első Pininfarina prototípus kivételével az összes karosszériát az olasz Scaglietti karosszériagyártó gyártotta, amely már korábban is jól ismert volt a Ferrarival való együttműködés terén. Az autókat nem a hivatalos Scuderia Ferrari csapat versenyezte, hanem számos magánversenyző. Különösen sikeresek voltak a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol 1971-ben az ötödik helyen végeztek az összetettben, majd 1972-ben, 1973-ban és 1974-ben GT-osztálybeli győzelmeket arattak. A nem hivatalos Daytona nevet állítólag a média, és nem a Ferrari használta, viszont az idők távlatában meglehetősen hozzáragadt a modellhez. Az 1980-as években egy Daytona replika (később eredeti) kiemelt szerepet kapott a Miami Vice című televíziós sorozatban.Korai tulajdonosai között volt Steve McQueen és Frank Sinatra is. Ma az árak 500 000 és 1,5 millió dollár között mozognak.

 

 

Érdekes ez a csupasárga kisautó. A padlólemez kinyúlik a homlokfalra, ezért illik annak is a karosszéria színével egyezni is. Tökéletesen sikerült, bár fölmerül a kérdés, hogy miért nem lehetett a kaszni anyagából csinálni a homloklemezt, mint anno a Matchbox kisautóknál számos esetben megtörtént. A tavalyi kiadású Rob Matthes által tervezett modellnek nem ez a legszebb színe, a piros jóval autentikusabb, viszont a fehér mindkettőnél gyengébb. A piros dekorja is jobban illik a márkához.  A forma jól felismerhető - persze ehhez azért valamennyire otthon kell lenni a hetvenes évek GT autóinak világában. Ami zavaró tud lenni a kisautó vizsgálatakor, az az első lámpák kivitelezése. Nem túl meggyőző. Az eredeti megoldás sem mindennapi, és úgy tűnik nekem, hogy ebben a méretben elég nehéz kialakítani a karosszéria felületét követő külső burkolat alatt levő ikerlámpákat és az alattuk levő szögletes lámpa együttest. Látszik, hogy próbálkoztak, de ebben a léptékben, ebben a kategóriában ez a maximum. A hátsó lámpákat és a kipufogóvégeket én festettem ki. Az ablakok bár világosak, de nagyon torzítanak, így nem látszik a fekete beltér részletezettsége. Amúgy kellemes kis modellautót ad ki összhatásában, mindenképpen az ajánlott kategóriába tartozik. De inkább a pirosat keressétek, bronz felnivel. Az az igazi.