Porsche 911 Targa 1

Porsche 911 targa 

(Matchbox)

átalakítás

Bár a Porsche 911 formája és annak verziói megunhatatlanok még ha csak egy bizonyos évjárat sávot nézek is, egyesek számára mégis unalmasnak tűnhet a színverziók csócsálása. Ha nincs már több bemutatható újdonság a sorban akkor készítünk egyet. Mit szólnátok egy targához?

Nem is olyan régen leplezték le a 911-es Porsche vonal hosszú álmot alvó, de most igencsak szépen és frissen ébredt új tagját a legújabb Targa változatot. A lényeg: hagyományos megjelenés, legmodernebb technika.

Igaz, hogy volt kupé és volt kabrió de azért a tradicionális targatetős megoldás az mégiscsak más. Pláne egy ilyen szépen sikerült változatban. És külön jó hír, hogy az időközben erre-arra elfajult különböző nyitható elemeket tartalmazó kivitelek után a Porsche ismét visszatért a hagyományos értelmezéshez: széles, fix bukókeret, kivehető eltüntethető tető, íves hátsó ablak. Ennyit a mai kocsiról, és ezzel a lendülettel térjünk vissza a korábbi időkhöz.

Közel ötven évvel ezelőtt jelent meg az első ilyen jellegű karosszéria a német sportkocsigyártónál.

A név az 1906 és 1973 között rendezett Targa Florio autóversenyből ihletődött, ahol igen nehéz körülmények között lehetett embert és gépet próbára tenni. Természetesen a Porsche itt is indult és sikereket ért el a 11 győzelmével.

A szóban forgó karosszéria kialakítás két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a fix bukókeret rendkívüli merevséget biztosított a karosszériának de emellett megadta a kabrió(közeli) érzést is. Másrészt meg a Porsche egyik fő piacának számító USA biztonsági előírásainak szigorodásáról érkező hírek indokolták az ilyen irányú fejlesztéseket. Végül is mindegy az ok, a végeredmény számít. Az első ilyen 911-es 1967-ben jelent meg, azonban a nagy és íves hátsó ablak helyett még vászonburkolattal. Az eleinte opcióként vásárolható szépen ívelt üveg csak a későbbiek során vált alapelemmé.

A minket most érdeklő G szériát 1973 és 1989 között gyártották. Ez volt a leghosszabb életű nemzedék. Motorja eleinte 2,7 literes volt (150 lóerővel) a későbbiekben 2,3 literesre módosult. Ekkor már 231 lóerőt tudott. Érdekesség, hogy egy pár százas limitált szériában Turbo Targa is készült belőle.

A Matchboxos Porsche soromból ez a változat még hiányzott, így amikor begördült hozzám a lejátszott 911 Turbo donor, én már megláttam benne a Targát. Ennek megfelelően vágtam le ki a tetőt és a „C” oszlopot. Ezzel a fémmunka meg is volt de az igazán nehéz rész most jött. Az ívesre hajlított hátsó üveg. Első ránézésre egyszerűnek tűnik, de kellett néhány kísérlet, hogy az igazi szabásmintát és annak alapján a végleges hátsó szélvédőt elkészítsem. A többi részen nem változott semmi. 
Az arany szín egy valóságban is létező színhez áll nagyon közel.

Három M

Összehasonlítás: BMW "M3" generációk 

BMW 2002 (1972.)

BMW M3  E30 (1986)

BMW M3 E36 (1992)

BMW M3  E46 (2000)

BMW M4 F82 (2013)

Mindjárt az elején tisztázandó: a sor eleje és vége nem "hármasról" szól viszont nagyon jól illik a sorozatba. A Hot Wheels - ahogy a példa is mutatja - elég erős mostanában a szebbnél szebb BMW modellekben (is). Nagyon várom már például, hogy az említett sorba becsatlakozhasson egy szépen kidolgozott 3.0 is. Ugyan a Matchbox ezt kiadta anno 1975-ben de ahogy már szó volt róla nem nagyon sikerült visszaadnia azt a kecses formát amit az eredeti föl tudott mutatni. Ezért is nem került bele ebbe a bemutatandó csapatba az a kocsi. Csakúgy, mint a híres M1 1981-ből, mert az már egy önálló kategória volt a maga nemében, a kétüléses lapos, nem annyira utcai kivitele miatt.

Tovább laposodik a jellegzetes dupla BMW ovál

A BMW gyár sportos kiskategóriás autói a 02-essel indultak igazából a népszerűség felé, nem kis lendülettel. Ezt követően jött a némileg már nagyobbnak - vagy akár egy osztállyal feljebbinek - tekinthető 3.0 - vagy ahogy a szegényes fantáziájú népek a nagy légterelő szárnyak miatt hívták a "batmobile" - a képbe. Ebből nagyobb sportsikerek (ötszörös túraautó bajnok) is lettek, de az utcán ez annyira nem jött át. A kocsi túl elegáns volt a pályán megismert sportossághoz képest, vagyis csak szűkebb rétegeket érint(het)ett meg igazán.

A hetvenes évek második felében kezdte el a BMW az autóskálájának strukturált számozását. Így lett a hármas, ötös, hatos és hetes sorozat, ami később még kiegészült a nyolcassal majd még később az egyes, kettes és újabban a négyes kategóriákkal.  Nem hallgathatjuk el, hogy az M3 is a mindenkori hármas sorozat tagja. A legsportosabb verzió. A hármas sorozat éppen a napokban ünnepli a negyvenéves szülinapját, ami talán egy jó apropó arra, hogy csak úgy egymás mellé állítsuk a BMW ilyen kategóriájú autóinak 1/6x léptékű változatait is.

Végül, egy újabb kategóriát képviselve hozzájuk kapcsolódott az M4 is. Hogy ez a kocsi mennyiben más első ránézésre a hármastól, azt mindenki döntse el maga. Nyilván  megvannak a jól kimért marketing szempontok, amik elég erősek ahhoz, hogy egy nagyon hasonló de mégis más kategóriájú(?)/számozású, egy osztállyal feljebb játszó(nak tűnő) modell is a piacra kerüljön. Nekem ezért egy kategóriát jelent a hármas és a négyes, tehát együtt is kezelem őket.

 

A homoklemez dőlésszögének változása

Ez a sor a mindennapokban is egymás mellet van kiállítva a pultomon, így folyamatosan tudom szemlélni őket. Számomra nagyon érdekes megfigyelni, hogy miként változik a kor tudásának, elvárásának és bátorságának megfelelően az ügyeletes sportos hármas.  Anélkül, hogy belemennék az egyes, egyébként igen finoman kidolgozott részletekbe, talán csak a dekorációt kritizálnám meg. Ez mindegyik példányon igaz. Van ahol el is tüntettem teljesen vagy részlegesen. Azok ugyanis teljesen fölöslegesek szerintem, és csak rontanak az összképen.

 

Lámpák formavilága

Az összehasonlítás történhet a kontúrok alapján a homlokfal dőlése, kialakítása alapján vagy akár a szélvédők nagysága és dőlésszöge alapján is. A fejlődés minden szögből nézve látható. A 02 és az E30 M3 már volt terítéken, így ezeknél most nem merülünk el a részletekben, a fókuszálás a legújabbra történik.

A kissé szögletesnek tűnő első M3 és a mellette már teljesen gömbölyűnek ható M4 között nagyon nagy különbségek vehetők észre. Ha már abban a szerencsés helyzetben vagyunk (amiben valóságban szinte soha nem lehetnénk), hogy az autókat fölülnézetben is meg tudjuk nézni egymás mellett, tegyünk is egy összehasonlítást. A kerékívek szélesítése mindegyiknél jól látszik. Ezt eleinte rátétekkel, később pedig - az újabbak esetében - a kaszni megfelelő helyeken való domborításával vagy szélesítésével érik el - szinte észrevétlenül. Érdekes, hogy a motorház-fülke-csomagtartó arány mennyire azonos mindegyiknél. Jól megfigyelhető a szélvédő mérete és dőlésszöge. A méret nő, a szög csökken. A négyes esetében olyannyira nő, hogy a szélvédő még a tetőre is fölkúszik. A Hot Wheels ezt a részletet nagyon kidolgozta. Még az üvegtető alatt levő kárpit/árnyékoló mintáját is megformázta. Meg a kis tetőantennát.

 

A finom belső és külső részletek mellet jól látható a remek, kasznikontúrba simuló kerékszélesítés is

Csak kettő, korábbi modellnél láthatunk pluszként rárakott(nak tűnő) hátsó stabilizátor szárnyakat. Úgy tűnik, a modern kor már másképpen oldja meg ezt. Az első lámpák is változtak, a kornak megfelelően. Kör, aztán dupla kör, majd mindez téglalap alakú üveg mögé bújtatva végül a meghatározhatatlan alakú íves-egyenes-domború-csücskös lámpák vannak most soron.

 

Hátsó lámpák: túl sok változás nem látható a téglalap formákon, csak a kontúrok vonala változik szinte

A színekről annyit, hogy a 02-t már én festettem át egy autentikus sárgás színre. Az első M3 színe még elfogadható (mert van ilyen) bár a piros vagy a fehér szín jobban illet volna a kisautóhoz. A következő kettő kékje fantáziátlan és nem is tűnik valósnak. Az M4 kékje pedig enyhén feminim jellegű, bár reális, divatos és kornak megfelelő (mint az ocsmány vörösbarna kárpit) de mégsem illik egy ilyen komoly géphez. Itt talán valami vöröses narancs lett volna igazán nyerő. A kerekek is változatosak és illenek is a kis sportkocsikhoz, bár néhol a küllőzést be kellett festeni. Csakúgy mint a lámpák egy részét. Ez még folyamatban van nálam is.

Tovább nem szaporítva a szót nézegesse mindenki a maga örömére az M evolúciót.

 

Hátsók, szárnyak

 

Beömlők, szpoilerek

 

Hátsó szélvédő laposodás tapasztalható, elég látványosan

 

Az autók arányai megmaradtak

 

Különbségek csak a jó megfigyelőknek...

 

Kár, hogy nincs más különböző kerekük

 

Együtt a sor ismét

Ford Taunus

Ford Taunus

(Matchbox)

felújítás

 

 

avagy a lehetetlen véghezvitele...

Magyarázatként a címre, szolgáljon ez a fotó:

Na innen szép nyerni, ahogy mondják. Összefoglalva: ezt a kisautót miután lenyelték és megemésztették kiköpve még rá is gyújtottak. És így kidobva került hozzám. Én meg megláttam benne egy gyerekkori kék Taunust ami az utcánkban parkolt anno. Az csak a csoda egyik módja, hogy az ajtajai megvoltak, nyíltak és a tető sem rogyott meg ilyetén erőhatások, koptatások és leamortizálások közepette.

História röviden

 A név a kocsi alján (MB-55, 1979) Cortina. Ez a szigetország beli neve volt, mifelénk Taunus néven futott, ezért is neveztem én is így. Az eredeti Ford a Taunusok TC (Taunus Cortina) sorozatában az  1976-79 között gyártott negyedik generációja, erről mintázták a kisautót. Mint népautó elég széles motorskálával bírt, az 1,5 literestől egészen a 2,6-ig. Előbbiek V4-ként, a kétliteres környékétől már V6 formában. Kettő és négyajtós valamint kombi változatban készült. Apróbb változások azért voltak a karosszérián is a verzióváltásoknál. Így a hátsó lámpa megnövekedett a kor előrehaladtával, csakúgy mint az első indexek amik kifordultak a kocsi oldalára a vége felé.

 Felújításról, szintén röviden

Tehát a festésen túl kerékcsere kellett, ami nem egyszerű eset az ilyen típusú, préselt tengelyrögzítések esetében. Úgy kell ugyanis kiflexelni az adott szűk helyről a fölösleget, hogy a tengelyt éppen elérve de azt el nem koptatva kell megállni a szerszámmal. Viszont innentől meg a tengelyt kell kifeszegetni, úgy, hogy ne görbüljön el lehetőleg. A festés, a korra jellemző egyszerű hétköznapi kék lett, bár voltak ebből is szép metálos darabok is annak idején. Az ablak cserés lett körben. Gyakorlatilag a belső teret is újra kellett alkotni egy donortól vett elemmel.

A kisautót elnézegetve - már a felújítás után - teljesen jónak tűnik, hozza a korabeli szögletes Fordok minden jellemzőjét, A lámpák, rácsok a helyükön, még az arányok is megfelelőek. Végeredményben tehát érdemes volt megmenteni.

Tűzoltóautók: 8. Fire Chief

 Ford Galaxie 

(Matchbox)

felújítás

...  avagy a "Tűzfőnök"

Jótett helyébe kisautó érkezett hozzám Joe jóvoltából. Az átlagosnál jobb állapotú "tűzoltóparancsnoki" Ford Galaxie. Nem ritka, nem új, nekem mégis egy régi kívánásom teljesült amikor megláttam. Mindig is szerettem volna egy ilyet de csak most realizálódhatott. Viszont azon a határon már túl volt a kis vas, hogy csak fellelt állapotban hagyjam. Mindene megvolt, még a villogó és a matricák is, mégis kívánkozott rá egy új fényezés. No meg új ablakok. Meg új dekoráció.

Matricázunk

Az őstörténetet erre a linkre kattintva ismét elolvashatjuk.

Ebben az esetben úgy döntöttem, hogy a felújítás nagyon ragaszkodni fog az eredetihez, így igen fontos része lett az eredeti matricák pótlása. Ez egy kis kutatómunkát igényelt mert a kisautón levő már azért odavolt rendesen ahhoz, hogy pontos mintát vegyek róla. A piros szín adott volt, ugyanolyan került rá vissza. Ami egy kis extra, hogy itt-ott egy kis króm illetve lámpaszínezés került azért rá, ami az addig kevésbé hangsúlyos részleteken kicsit kiemelt. A kerekei is teljesen rendben voltak, így csak egy kis tisztítást és felnifényezést kaptak.
 

 

Innen indult a projekt

Az ablakai menthetetlenek voltak, azokon már a polírozás sem segített, így fóliára cseréltem őket.Most már a tűzoltóautó flottámnak vezető autója is van.

 

 

 

 

 

Ford Bronco

Ford Bronco 1980

 átalakítás

A hálivúdi (rajz)filmcsatolmányként megjelenő marketingtermék megszüntetésének lehetünk tanúi alább. Akit érint, biztosan felismeri a szóban forgó karaktert a kisautón, akinek meg nem ismerős, sose bánja. A kisautó márkája ismeretlen, talán valami tényleg nagyon kis-szériás darab lehet, hiszen az alján csak a Hanna& Barbera páros védjegye található a kocsi megnevezésén kívül.
Bár nekem is a viszonylag épen megmaradt festés keltette fel a figyelmemet a kisautóra a börzén. És közelebbről megvizsgálva egyből kitűntek az értékei, így magamévá tettem rövid távon. Pontos részletek, finom kidolgozás (még alulról nézve is!). Szép, rugózásmentes  kerekek.
És nagyon hamar színt váltott a járgány. Ezek a terepjáró amerikaiak több márka nagyon sokféle változatában készülnek, szebb vagy kevésbé ízléses verziókban, de mindenképpen azonos elveken alapulva: nagy motor, nagy kerék, nagy élvezet, sok variáció, sokoldalú felhasználhatóság. A Chevy Blazer mellett ez a Ford Broncoja is a kedvenc ilyen kategóriájú amerikai telekjáróim közé tartozik, ezért különösen örültem, hogy egy ilyen jó állapotú példányra bukkantam.

Az eredeti kocsi története itt olvasható, így ezt a részt most kivételesen átugorjuk. A kisautónak el kellett veszítenie eredeti színét és egy hasonló, amerikai ízlést tükröző színkombinációt kapott helyette. A kerekei tökéletesek voltak, így maradtak a helyükön.Némi kis festéskiegészítést kapott a szükséges helyeken és máris egy elég nívós darabhoz jutottam.

A fotózáshoz ideális hátteret nyújtott a frissen leesett hó még a télen. Pont a megfelelő hátteret biztosította az ilyen kategóriájú jármű helyzetbe hozására.

Group Six

Ford Group 6 

(Matchbox)

 átalakítás

Kicsit update jellegű ez a poszt, hiszen már volt szó korábban is erről a kisautóról, és az eredeti verzióról is. Már ott is szimpatikus volt és ezért vártam az alkalomra, hogy hozzájuthassak egyhez, amit aztán az eredetihez nagyon hasonlóra alakíthatok.Íme!

Kis előzmény azért

1968-at írunk amikor a korábbi Le Mans és egyéb sikereket hozó Ford GT40 helyére egy új modellt hoz a gyár a Group 6 kategória (Versenykategória volt a GT autók számára. Az általában 1000 kilométeres versenyeken kiegyenlítődött a kis és nagy teljesítményű motorok közti különbség és a hangsúly a megbízhatóságra és gazdaságosságra tevődött át.) előírásainak megfelelően: A Ford F3L vagy hivatalos nevén a P68 jelű versenykocsit, azaz a Ford Group Six-et.

A Len Bailey tervezte, Alan Mann Racing építette igencsak gömbölyű kinézetű kocsit elsősorban Európa nagy versenypályáira szánják. A motor és a kaszni felépítése is egy későbbi F1-es autó alapjaival egyezett meg. Szegecselt alumínium önhordó kialakítású karosszériája volt acél merevítőelemekkel, melyek a futóművet tartották. Háromliteres nyolchengeres motort kapott és a karosszériáját szélcsatornában alakították ki. A kétüléses zárt karosszéria igen alacsony kialakítású volt, ezért igen jó, Cw0,27 értékkel bírt. A tetőn egy kis ablakot képeztek ki, hogy minél inkább a nyitott autókhoz hasonló legyen. A korai példányokon még a visszapillantó is itt az ablak előtt a tetőn volt elhelyezve. Később – némi szerencsétlenségek után - a még nagyobb stabilitás és leszorítóerő érdekében kisebb első és nagyobb hátsó légterelőket is tettek rá. A hűtőt előre tették, ezért később a levegőnyílást meg kellett nagyobbítani a hatékonyabb hűtés elérése érdekében. Két flexibilis tankja volt a két szélén.A kocsi végsebessége 350km/h volt. A Ford Cosworth DFV V8 motort a hosszában a fülke mögött erősítették a karosszériához, tartószerkezeti szerepe nem volt. A kornak megfelelő Forma 1-es elvek szerint teljesen független kerékfelfüggesztése volt. 

A rövid tesztek után a kocsi első versenye az 500 mérföldes Brands Hatch-i futam volt. Az összesen három épített példány közül az egyik indult a versenyen és végig vezetve a második legjobb köridőt futotta. Azonban a verseny vége előtt motorhiba miatt kiesett. A további versenyeken is sorozatos problémák jöttek elő. Ennek ellenére a csapat erősen bízott a kocsi sikerében, mivel a műszaki hibák ellenére, amikor a kocsi versenyben volt igen kimagasló teljesítményt tudott nyújtani. Pénzügyi problémák és a Ford hezitálása miatt a kocsi végül is nem futott be versenykarriert, de a „mi lehetett volna belőle” kategória egyik legszebb példánya lett. Három példány van belőle jelenleg is, Goodwoodban szokták mutogatni az éves vonuláson.

A kisautó jellemzői

A Matchbox által megformázott kis Ford hozza az eredeti autó nagyszerűségét, ami elsősorban a formai kialakításra értendő. Mivel az eredeti autó nem volt sikeres a versenypályán, ezért ma nem is annyira ismert, viszont a dizájnja még mai szemmel is teljesen profi, érdemes volt kicsiben is megjelentetni 1969-ben. Ekkor még ismert is lehetett, hiszen párhuzamosan a versenypályákon is futotta köreit. A zöld mindig is az angol versenyautók színe volt, talán ezért is jelent meg alapszínként a zöld. Igaz, hogy metálos, igaz, hogy nem az az árnyalat de mégiscsak zöld. Később több színben is kiadták, többféle versenyszámmal az elején. Volt szögletes és kerek matrica is köztük. Ezek között akadnak meglehetősen ritkák is, például az első kocsikon a kör alakú mezőben a hetes szám ilyen. 

A karosszéria kialakítása jól követi az eredeti kocsi nyúlánk formáját. A legelső változatot mintázták meg, a karosszéria módosítások ezért nincsenek rajta még. Egyedül a tetőablak hiányzik, csak a helye van kijelölve. A hátsó lámpák és a kipufogók köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Mintha a hátsó fal magassága kissé nagyobb, magasabb lenne (lejjebb kezdődne) a valóságban (a két nyílás a kipufogók mellett csak a későbbi verziókon került rá). Az elején a lámpák alatti kerek – talán index - lámpa és mellettük levő kerek levegőbeömlő nyílások hiányoznak a modellről, még jelzés értékkel sem karcolták bele (igaz, ezek egy későbbi verzió jellemzői). Az ablaktörlő és a belső elrendezés a helyén van, csakúgy mint a fölső légbeszívó rések. Az első kerekek között, a légbeszívó nyílást is körbefutó karosszériaelem illesztési vonal túlságosan hangsúlyos, bár kétségkívül a helyén van, ott és úgy. A hátul fönt levő dupla hűtőrács is valószínűleg még az első példányok jellemzője, mert miután az eredetire rákerültek a hátsó stabilizátor spoilerek, egyetlen képen sem lehet ott nyílást látni. 

Jó belegondolni, hogy egy hangulatában és stabilitásában is jól eltalált kisautót tarthatunk a kezünkben. Bár az én példányom nem makulátlan, lévén az eredetivel közel egyidős, de m indig jó ránézni és elképzelni egy korabeli verseny hangulatát. Egy olyan korszak versenyeinek emlékét melyek még valóban a küzdésről, az izgalmakról az autó-autó elleni harcról szólt.

Az átalakítás

Ez az átalakítás két dolgot jelentett valójában. Az egyik a szín és a dekor, a másik a kerekek. Az előbbit a ma is létező korabeli példányokat is figyelembe véve alakítottam ki. Igyekeztem a szín és a dekor tekintetében is ugyanazt az érzést visszaadni amit az eredeti megpillantásával él át az ember. A kerekeket pedig egy jóval szélesebb szettre cseréltem ki, hogy ez a rész is jobban hasonlítson a valódi széles hengerekre.