2014. április 19., szombat

403

  Moszkvics 403
(?)
bemutató
 
Nem sűrűn fordul elő mostanában már szovjet gyártmányú kocsi az útjainkon, de egykoron azért igen csak vágyott cikk lehetett sokak számára például egy Moszkvics 403. Akkoriban talán nem is volt valódi alternatívája ennek a típusnak a magyar utakon. A Pobeda mint stabil elem mellett a Volga nagyobb volt, a púpos Wartburg magyarországi léte még csak éledezett, Trabi sehol sem volt, csak az elődje a P70 és P50 füstölgött itt-ott. Ekkor érkezett a magyar piacra a 403. A típustörténet kronológiailag nem teljesen egyértelmű, mint ahogy a számozásban sem kell túl sok logikát keresni. Így volt jó és kész.

Akár hétköznapi látvány is lehetne mondjuk 1969-ben

Az MZMA (Moszkvai Kislökettérfogatú Autók Gyárának) saját tervezésű (!) típusa ez már. Orrmotoros, hátsókerék hajtású, négyajtós szedán karosszéria, dobfékek, merev hátsó tengely. Létezett kombi, és összkerékhajtású könnyű terepjáró és ezeknek terepes kombi változata is. 1956-ban nálunk más események voltak hangsúlyosak, amikor a kocsi piacra került a korábbi Opel alapú 400/401-es széria leváltására. Ez még a 402 jelű volt de igazán sokban a későbbi utódja a 403 sem különbözött.
A 402 első utódjaként a 407 szerepelt. Méghozzá igen jól elő tudták adni a szovjet szakemberek a vasat, mert az 1958-as brüsszeli világkiállításon még aranyérmet is nyertek vele (olyan környezetben, ahol akkor már Opel Olympiák, Ponton Mercik, és Porsche 356-osok és Ford Consulok futottak az utakon). Ennek megfelelően exportra is jócskán termeltek belőle (még dízelmotorral is), versenyezni is lehetett vele, sőt a finn Ezer Tó Rallin is igen jól meg bírtak mutatkozni vele.
A – még akkori baráti szemmel is - csapnivaló (két színű) fényezés és vacak technika ellenpontjaként a csöves rádió és a fűtő-szellőztető rendszer alapfelszerelés volt. Rossz futóműve és nagy strapabírása is volt. A rossz minőségű utakon így az előbbi negatívum annyira nem érvényesült viszont az utóbbi előnye meg kidomborodott. Nem véletlenül használták szívesen a vidéki főemberek, tsz elnökök.
Arányos karosszéria, szép részletek

A (1961-65 időszakban gyártott) 403 maga egy átmenet vagy szükségmegoldás. Ezért sok újdonság nincs benne az elődjeihez képest. Nagyon sok eleme már az igen lassan terveződő utódkocsik (408 és 412) számára került bele, viszont megint más részei még a 407-eséi voltak. Ezek mellé tették be a saját típusra kitalált alkatrészeket. Soros négyhengeres 1357 köbcentis OHV motorja 45 lóerőt tudott, és a három vagy négysebességes váltóval hajtotta a kocsit elérve akár a 115 km/h-s sebességet is.


Csillogó krómok, ahol kell


Az én zöld kis Moszkvicsom egyenesen a Szovjetunióból került hozzám némi baráti ajándékként valamikor a hetvenes évek elején. Ez a kisautó nagyon érdekes volt számomra akkor is, mert – akkoriban is már jó néhány Matchbox és 1/43 méretű Politoys járgány tulajdonosaként - elképzelhetetlen volt számomra, hogy odaát a nagy birodalomban ilyen minőségűek is lehetnek a játékautók. Addig csak lemezvacakokat és otromba műanyag förmedvényeket láttam onnan átjönni gyerekjátékként. És még a magyar ipar sem nagyon volt olyan szinten, hogy ilyen méretben ilyen minőséget állítson elő. És akkor begurult hozzám egy ilyen. Színesre nyomtatott ablakos kartondobozban!

A kocsi maga nem volt ismeretlen előttem, hiszen még szaladgált egy-két darab belőle az utakon is. Ezért is tudtam megfigyelni a részleteket és azonnal elismerni a kisautó nagyszerűségét. Teljesen arányos és pontos karosszéria, gumi kerekek, jó rugózás, csillogó autentikus dísztárcsa, lökhárítók és hűtőrács, külön elemként a lámpák, nyitható nyíló elemek. Sőt ott lapult a csomagtartóban egy valódi, kivehető pótkerék is mintegy megkoronázásaként a jól sikerült kisautónak. A belseje is teljesen finoman adja vissza a valódi kocsi részleteit. A szépen küllőzött kormány külön elem. Vékonyak az ablakok. A színe ugyan csak egy árnyalatos de olyan nagyon Moszkvicszöld, hogy abba sem lehet belekötni. 

A jellegzetességei olyanok mint az átlagos kortársaié

Buszkén csillan a szovjet acél

Nagyon jó megoldás az arányos és szépen nyíló csomagtartófedél

A legszebb részlet talán a tökéletes - és kivehető - pótkerék a csomagtartóban

Inkább magas mint lapulós

A belső tér is jól kidolgozott

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése