Kékmadár

 Bluebird Dauphine Caravan

(Matchbox)

felújítás

Ma már teljesen természetes, hogy lakókocsikat látunk az autók után akasztva nyaranta közlekedni az utakon és igen komoly felszereltségű mozgó nyaralóhelyek töltik meg a kempingeket. De mifelénk ez nem volt annyira természetes mondjuk a hatvanas-hetvenes években. Csak elvétve láthattunk lakókocsikat magyar rendszámmal. Szemben például a brit kempingkultúrával, ahol akkoriban már igencsak virágzott a kempingezés (vad és szabályozott formában egyaránt) és ezzel együtt a lakókocsi gyártás illetve a nagy tömegű használata is. Mindenféle méretben és kivitelben gyártották a mindenkori széles rétegeket kiszolgálva. Akkoriban még elsősorban fa felépítményeket alkalmaztak később jött a fémváz és a műanyagok széleskörű felhasználása. A dizájnok is komoly evolúción mentek keresztül. Kezdetben – ahogy az akkori autóknál is - a gömbölyűbb formák domináltak, sok lekerekített éllel, később ezek egyre szögletesebbek lettek. Nyilván így több hely lett bennük, amit funkciókkal lehetett kitölteni. Akkortályt, arrafelé sok gyártó sokféle modelljéhez lehetett hozzájutni, amiről még ma is lehet reklámokat, katalógusokat találni a neten.

 

 Az egyik ilyen lakókocsi modell volt a Bluebird Dauphine. A kisebb-közepes kategóriába tartozott, egytengelyes kivitelével. Már kevésbé voltak lekerekítve az élei, de a tetőcsatlakozás elöl és hátul is ívelt volt. Érdekessége, hogy a tetőn merevítését az akkor  szokásos hosszanti él (mintha fordított csónak volna a teteje)  elhelyezésével oldották meg. Remek ismertetőt lehet megnézni a lakókocsiról ebben a videóban.

 

 

A Matchbox történetében is akadnak lakókocsik. Talán éppen a Bluebird Dauphine a legkisebb közülük. Korábban is akadt egy hasonló, viszont a későbbiek már a nagykategóriás, duplatengelyes osztályt képviselték. Még később, már a műanyagkorszak is képviseli magát a lakókocsi parkban.

 

A Bluebird Dauphine a gombkerekes éra szülötte, először 1960-ban jelent meg, rózsaszínes árnyalatban, ez később változott zöldesre illetve egy meghatározhatatlan színű lilás-szürkére. Beltér és ablakok nélküli kivitelben készült, a kornak megfelelően. Viszont nem szegecselték a padlólemezt a karosszériához, hanem a padlólemezen kétoldalt egy-egy kis pót él hivatott arra, hogy a fölső rész megfelelő peremébe pattanva egyben tartsa az egészet. Az ajtaja nyitható és éppen ezért a helyéről könnyen eltávozó kivitelű. Az idők során nyilván le is morzsolódott a legtöbb példányról. A vonóhorogra való csatlakozása egy nem túl hosszú nyúlvánnyal történik, viszont van alatta egy biztosítólemez is, nehogy túl könnyen leakadjon. Ez a részlet eltér az eredetitől, mivel ott hosszabban kinyúlik a csatlakozókar. Kanyarodáskor problémás a rövid csatlakozókar, mert gyakran a lakókocsi teste így hozzáér a vontató autóhoz. A magassággal is akadnak problémák, nem minden autó vonóhorgához tud szépen szintben csatlakozni. Nem cizellálták túl a dekorációját sem, egy túlméretezett rendszám és (vontatottságra) figyelmeztető matrica kombó került a hátuljára gyárilag. Részleteiben megvizsgálva feltűnhet, hogy az elöl lévő oldalsó ablakok aljának kiképzése nem követi az eredetit, valamint a tető csúcsossága is kisebb mint a valóságban. Négy éven át volt a Matchbox kínálatában.

 

Az én lakókocsim az ajtajának hiányától eltekintve nem volt rossz állapotban, azonban a furcsa szín nem maradhatott rajta. Kapott egy modernebb, fehéres árnyalatot az ajtó pótlása után. Ezen felül a ma már természetes dekorációs csíkokkal is elláttam, noha nem biztos, hogy ezek korhűek, viszont sokat dobott a megjelenésén. Csakúgy, mint az ablakok „beüvegezése” illetve a belső függönyimitációk elhelyezése. A függönyözés akkoriban is már természetes tartozéknak számított, így nem éreztem túlzásnak és talán a beltér hiányát is elfedi. Természetes volt a lámpák megfestése és egy rendszám elhelyezése is.