Buggy

...ha már nem menthető a kaszni...

Buggy – a wiki szerint (is) eredetileg egy könnyű építésű – korábban lóvontatta – kocsi, mai értelmezésben egy valamilyen (al)vázra épített műanyag karosszériás nyitott, terepjárónak tűnő autó. A váz lehet egy egyedi csőváz vagy – ahogy a mai 60-as évekbeli értelmezésben nézzük akkor - egy VW bogár (központi csővázas) padlószerkezet. Az időpontot figyelve rájöhetünk, hogy nyilvánvalóan Amerikából indult el ez a dolog. Ott volt már akkor olyan szinten a gazdaság, hogy az átlagember (és a hippik is) a szabadidejének ilyen autóval való eltöltését is megengedhette magának. Nem ez volt AZ autója, ezt csak – a jobbak – a napfényes, homokos tengerpartokon használták. Krúzoltak vele, jópofiztak, bandáztak. Elfértek, hiszen hatalmas homokos tengerpartjaik voltak dűnékkel (innen való a másik elnevezése is: dune buggy) ahol aztán – akár csapatban - is kiélhették a nem úton való autós bolondozás minden örömét. Meg az úton való zötyögés örömét egy kabriónál nyitottabb, a másokétól eltérő autóban. Jóllehet az ötlet Bruce Meyers fejéből pattant ki és ő készítette el az első VW bogáralapú buggyt, az elterjedését az egyszerűségén túl az is elősegítette, hogy az eredeti Manx Meyers prototípus lekoppintásával több gyártó is (pl. Apal, Ruska, Puma, stb.) rákapott a dologra és azóta szerte a világban készülnek már ilyen autók.

 Alapelemnek vett egy VW bogarat. Jobb vagy rosszabb állapotút, ez nem volt annyira lényeges, mert a donorkocsi olcsó volt, bőven volt és mivel elsősorban a kevéssé csapadékos déli államokból indult a sztori, a rozsda sem marta szét a kocsik alját. Ezután levette a néhány csavarral a padlólemezhez rögzített karosszériát és a helyére egy vékony, üvegszálas műgyantából készített kasznihéjat csavarozott. Egy egyszerű szélvédő került rá és már mehetett is. A kocsi technikai része a központi csővázas padlólemez része volt, a beltér elemeit, a lámpákat az eldobandó kaszniról mentette le. Az alapötletet megtartva és a technikát továbbfejlesztve az idők során került rá borulókeret, széles kerék, ponyvatető és egyéb számtalan extra. Annak aki még ezek után sem tudja elképzelni, ajánlom a Különben dühbe jövünk című filmet, ott megláthatja miről van szó. De ha azt nem értékeli, ezt a számot csak ismeri.

Amúgy, mivel ezek a kocsik egyedi építésűek (értsd: a hobbista tulajdonos építi, alakítja olyanná amilyenre szeretné, természetesen jobbára a piacról beszerzett alkatrészekkel) nincs belőlük két egyforma. Nincs is igazán milyen alaphoz  hasonlítani, amitől való eltéréseket mérhetnénk. Természetesen az alkatrészek a legtöbb esetben a bogárból valók, de ez egyáltalán nem kötelező. Sőt van olyan lámpabúra (a ’74 utáni bogarak nagyméretű hátsó lámpája például) ami kimondottan csúnyán néz ki egy ilyen autón. Így bárki, bármilyen alkatrészt rá vagy beleépíthet. Valójában még leírás sincs igazából a készítéshez. Itt-ott vannak önszorgalomból leírt alapelvek, rajzok, ötletek, vázlatok melyek ma már az internet jóvoltából elérhetőek bárki számára. Valami támpontot adnak is, de nagyon sok részlet az építőjére van bízva. Ugyanígy vagyunk a fotókkal is ma már ezrével lehet ilyen autót ábrázoló képet találni pár kattintással. 

És ami érdekes, hogy szinte ugyanúgy épülnek ma is ezek a hobbiautók mint anno. Mindig van olyan akinek ez a kattanása és akar egy ilyet. És épít egyet. A hanyatlásnak talán csak a donorautók elfogyása vethet véget, bár ahogy a bogarak alkatrészellátását ismerem ezzel sem lesz gond hiszen minden kapható hozzá újonnan is, a motortól kezdve a komplett padlólemez-csőváz kombóig minden! Most itt a világ jobbik felét értem, hiszen hozzánk is el tud jutni a megrendelt alkatrész, csak milyen áron. 

A Hot Wheels kisautója elég elkapta ismét a hangulatot. A részletek is jók nagyjából, bár az apró részletek nem tudnak kijönni, de ez már technikai kérdés. Jó hogy a szélvédő is megvan, kerete is van neki. csak sajnos nagyon vastagra sikeredett és ez ront a képen. A kék kárpit választás sem túl előnyös, pláne a bukókerettel együtt. Annak meg még a szöge is furcsa. Megérte volna külön elkészíteni. Első lámpák, kerekek rendben vannak. A dekoráció ismét felesleges rajta. Viszont még a tanksapkát is kialakították a csomagtartófedélen szélvédő előtti karosszéria panelen. A motor kialakítása megfelelő, látszik, hogy jól megfigyelték az ilyen autókon szokásos extra módon tekert és a világba kilógatott kipufogócsöveket.

Összességében a gyártástechnológiát teszem felelőssé azért, hogy nem értékelhetem tökéletesre a kis kedvencemet. A szín, az eltérő első/hátsó kerékméret, mind mind olyan kis apróságok amik az eredetihez jól közelítik a kisautót. Kár, hogy nem mentek el jobban a technológiai határokig.

Németek együtt

Mercedes autótransporter (Siku) + Trabant 601 (Maisto)

Ez az írás két olyan autóról szól, amiket nem kell bemutatni, hiszen napjaink részesei voltak, észrevétlenül. Az biztos, hogy a teherautó inkább a nyugatnémetek napjainak látványához tartozott. Most viszont összeért a kettő.

Felújítással bíztak meg, hogy tegyem ismét ezt a két autót széppé. Külön-külön témakör mind a kettő, de valahogy mégis egy koncepcióként jelent meg számomra: Az autómentő viszi a felújított kétüteműt a kiállításra. Míg a Merci egy általános hétköznapi munkaeszköz, addig a szállítmány meg egy kimondott projektgép, ami a pódiumon érzi jól magát. A színeivel és fölirataival együtt.
A két gép története ismert, mivel a teherautóról már volt szó itt, a Trabi pedig itt került elő.
A kiindulást jól mutatják az alábbi fotók.

A Trabinak az ablaka menthetetlen volt a beltere viszont hiányzott. Ezért maradt a feketített szélvédő. A szín valami extrém vidám kellett, hogy legyen, így lett rózsaszín. A feliratok a korabeli NDK-ra jellemzőek.

A T2 Mercedes eredetileg egy útépítő autó volt, lecsúsztatható műanyag platófeltéttel. Ez lekerült róla a plató oldalfalakkal együtt és egy autómentő plató került kialakításra. És teljesen új kerekeket kapott.

Porsche 911 Targa 1

Porsche 911 targa 

(Matchbox)

átalakítás

Bár a Porsche 911 formája és annak verziói megunhatatlanok még ha csak egy bizonyos évjárat sávot nézek is, egyesek számára mégis unalmasnak tűnhet a színverziók csócsálása. Ha nincs már több bemutatható újdonság a sorban akkor készítünk egyet. Mit szólnátok egy targához?

Nem is olyan régen leplezték le a 911-es Porsche vonal hosszú álmot alvó, de most igencsak szépen és frissen ébredt új tagját a legújabb Targa változatot. A lényeg: hagyományos megjelenés, legmodernebb technika.

Igaz, hogy volt kupé és volt kabrió de azért a tradicionális targatetős megoldás az mégiscsak más. Pláne egy ilyen szépen sikerült változatban. És külön jó hír, hogy az időközben erre-arra elfajult különböző nyitható elemeket tartalmazó kivitelek után a Porsche ismét visszatért a hagyományos értelmezéshez: széles, fix bukókeret, kivehető eltüntethető tető, íves hátsó ablak. Ennyit a mai kocsiról, és ezzel a lendülettel térjünk vissza a korábbi időkhöz.

Közel ötven évvel ezelőtt jelent meg az első ilyen jellegű karosszéria a német sportkocsigyártónál.

A név az 1906 és 1973 között rendezett Targa Florio autóversenyből ihletődött, ahol igen nehéz körülmények között lehetett embert és gépet próbára tenni. Természetesen a Porsche itt is indult és sikereket ért el a 11 győzelmével.

A szóban forgó karosszéria kialakítás két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy a fix bukókeret rendkívüli merevséget biztosított a karosszériának de emellett megadta a kabrió(közeli) érzést is. Másrészt meg a Porsche egyik fő piacának számító USA biztonsági előírásainak szigorodásáról érkező hírek indokolták az ilyen irányú fejlesztéseket. Végül is mindegy az ok, a végeredmény számít. Az első ilyen 911-es 1967-ben jelent meg, azonban a nagy és íves hátsó ablak helyett még vászonburkolattal. Az eleinte opcióként vásárolható szépen ívelt üveg csak a későbbiek során vált alapelemmé.

A minket most érdeklő G szériát 1973 és 1989 között gyártották. Ez volt a leghosszabb életű nemzedék. Motorja eleinte 2,7 literes volt (150 lóerővel) a későbbiekben 2,3 literesre módosult. Ekkor már 231 lóerőt tudott. Érdekesség, hogy egy pár százas limitált szériában Turbo Targa is készült belőle.

A Matchboxos Porsche soromból ez a változat még hiányzott, így amikor begördült hozzám a lejátszott 911 Turbo donor, én már megláttam benne a Targát. Ennek megfelelően vágtam le ki a tetőt és a „C” oszlopot. Ezzel a fémmunka meg is volt de az igazán nehéz rész most jött. Az ívesre hajlított hátsó üveg. Első ránézésre egyszerűnek tűnik, de kellett néhány kísérlet, hogy az igazi szabásmintát és annak alapján a végleges hátsó szélvédőt elkészítsem. A többi részen nem változott semmi. 
Az arany szín egy valóságban is létező színhez áll nagyon közel.

Három M

Összehasonlítás: BMW "M3" generációk 

BMW 2002 (1972.)

BMW M3  E30 (1986)

BMW M3 E36 (1992)

BMW M3  E46 (2000)

BMW M4 F82 (2013)

Mindjárt az elején tisztázandó: a sor eleje és vége nem "hármasról" szól viszont nagyon jól illik a sorozatba. A Hot Wheels - ahogy a példa is mutatja - elég erős mostanában a szebbnél szebb BMW modellekben (is). Nagyon várom már például, hogy az említett sorba becsatlakozhasson egy szépen kidolgozott 3.0 is. Ugyan a Matchbox ezt kiadta anno 1975-ben de ahogy már szó volt róla nem nagyon sikerült visszaadnia azt a kecses formát amit az eredeti föl tudott mutatni. Ezért is nem került bele ebbe a bemutatandó csapatba az a kocsi. Csakúgy, mint a híres M1 1981-ből, mert az már egy önálló kategória volt a maga nemében, a kétüléses lapos, nem annyira utcai kivitele miatt.

Tovább laposodik a jellegzetes dupla BMW ovál

A BMW gyár sportos kiskategóriás autói a 02-essel indultak igazából a népszerűség felé, nem kis lendülettel. Ezt követően jött a némileg már nagyobbnak - vagy akár egy osztállyal feljebbinek - tekinthető 3.0 - vagy ahogy a szegényes fantáziájú népek a nagy légterelő szárnyak miatt hívták a "batmobile" - a képbe. Ebből nagyobb sportsikerek (ötszörös túraautó bajnok) is lettek, de az utcán ez annyira nem jött át. A kocsi túl elegáns volt a pályán megismert sportossághoz képest, vagyis csak szűkebb rétegeket érint(het)ett meg igazán.

A hetvenes évek második felében kezdte el a BMW az autóskálájának strukturált számozását. Így lett a hármas, ötös, hatos és hetes sorozat, ami később még kiegészült a nyolcassal majd még később az egyes, kettes és újabban a négyes kategóriákkal.  Nem hallgathatjuk el, hogy az M3 is a mindenkori hármas sorozat tagja. A legsportosabb verzió. A hármas sorozat éppen a napokban ünnepli a negyvenéves szülinapját, ami talán egy jó apropó arra, hogy csak úgy egymás mellé állítsuk a BMW ilyen kategóriájú autóinak 1/6x léptékű változatait is.

Végül, egy újabb kategóriát képviselve hozzájuk kapcsolódott az M4 is. Hogy ez a kocsi mennyiben más első ránézésre a hármastól, azt mindenki döntse el maga. Nyilván  megvannak a jól kimért marketing szempontok, amik elég erősek ahhoz, hogy egy nagyon hasonló de mégis más kategóriájú(?)/számozású, egy osztállyal feljebb játszó(nak tűnő) modell is a piacra kerüljön. Nekem ezért egy kategóriát jelent a hármas és a négyes, tehát együtt is kezelem őket.

 

A homoklemez dőlésszögének változása

Ez a sor a mindennapokban is egymás mellet van kiállítva a pultomon, így folyamatosan tudom szemlélni őket. Számomra nagyon érdekes megfigyelni, hogy miként változik a kor tudásának, elvárásának és bátorságának megfelelően az ügyeletes sportos hármas.  Anélkül, hogy belemennék az egyes, egyébként igen finoman kidolgozott részletekbe, talán csak a dekorációt kritizálnám meg. Ez mindegyik példányon igaz. Van ahol el is tüntettem teljesen vagy részlegesen. Azok ugyanis teljesen fölöslegesek szerintem, és csak rontanak az összképen.

 

Lámpák formavilága

Az összehasonlítás történhet a kontúrok alapján a homlokfal dőlése, kialakítása alapján vagy akár a szélvédők nagysága és dőlésszöge alapján is. A fejlődés minden szögből nézve látható. A 02 és az E30 M3 már volt terítéken, így ezeknél most nem merülünk el a részletekben, a fókuszálás a legújabbra történik.

A kissé szögletesnek tűnő első M3 és a mellette már teljesen gömbölyűnek ható M4 között nagyon nagy különbségek vehetők észre. Ha már abban a szerencsés helyzetben vagyunk (amiben valóságban szinte soha nem lehetnénk), hogy az autókat fölülnézetben is meg tudjuk nézni egymás mellett, tegyünk is egy összehasonlítást. A kerékívek szélesítése mindegyiknél jól látszik. Ezt eleinte rátétekkel, később pedig - az újabbak esetében - a kaszni megfelelő helyeken való domborításával vagy szélesítésével érik el - szinte észrevétlenül. Érdekes, hogy a motorház-fülke-csomagtartó arány mennyire azonos mindegyiknél. Jól megfigyelhető a szélvédő mérete és dőlésszöge. A méret nő, a szög csökken. A négyes esetében olyannyira nő, hogy a szélvédő még a tetőre is fölkúszik. A Hot Wheels ezt a részletet nagyon kidolgozta. Még az üvegtető alatt levő kárpit/árnyékoló mintáját is megformázta. Meg a kis tetőantennát.

 

A finom belső és külső részletek mellet jól látható a remek, kasznikontúrba simuló kerékszélesítés is

Csak kettő, korábbi modellnél láthatunk pluszként rárakott(nak tűnő) hátsó stabilizátor szárnyakat. Úgy tűnik, a modern kor már másképpen oldja meg ezt. Az első lámpák is változtak, a kornak megfelelően. Kör, aztán dupla kör, majd mindez téglalap alakú üveg mögé bújtatva végül a meghatározhatatlan alakú íves-egyenes-domború-csücskös lámpák vannak most soron.

 

Hátsó lámpák: túl sok változás nem látható a téglalap formákon, csak a kontúrok vonala változik szinte

A színekről annyit, hogy a 02-t már én festettem át egy autentikus sárgás színre. Az első M3 színe még elfogadható (mert van ilyen) bár a piros vagy a fehér szín jobban illet volna a kisautóhoz. A következő kettő kékje fantáziátlan és nem is tűnik valósnak. Az M4 kékje pedig enyhén feminim jellegű, bár reális, divatos és kornak megfelelő (mint az ocsmány vörösbarna kárpit) de mégsem illik egy ilyen komoly géphez. Itt talán valami vöröses narancs lett volna igazán nyerő. A kerekek is változatosak és illenek is a kis sportkocsikhoz, bár néhol a küllőzést be kellett festeni. Csakúgy mint a lámpák egy részét. Ez még folyamatban van nálam is.

Tovább nem szaporítva a szót nézegesse mindenki a maga örömére az M evolúciót.

 

Hátsók, szárnyak

 

Beömlők, szpoilerek

 

Hátsó szélvédő laposodás tapasztalható, elég látványosan

 

Az autók arányai megmaradtak

 

Különbségek csak a jó megfigyelőknek...

 

Kár, hogy nincs más különböző kerekük

 

Együtt a sor ismét

Ford Taunus

Ford Taunus

(Matchbox)

felújítás

 

 

avagy a lehetetlen véghezvitele...

Magyarázatként a címre, szolgáljon ez a fotó:

Na innen szép nyerni, ahogy mondják. Összefoglalva: ezt a kisautót miután lenyelték és megemésztették kiköpve még rá is gyújtottak. És így kidobva került hozzám. Én meg megláttam benne egy gyerekkori kék Taunust ami az utcánkban parkolt anno. Az csak a csoda egyik módja, hogy az ajtajai megvoltak, nyíltak és a tető sem rogyott meg ilyetén erőhatások, koptatások és leamortizálások közepette.

História röviden

 A név a kocsi alján (MB-55, 1979) Cortina. Ez a szigetország beli neve volt, mifelénk Taunus néven futott, ezért is neveztem én is így. Az eredeti Ford a Taunusok TC (Taunus Cortina) sorozatában az  1976-79 között gyártott negyedik generációja, erről mintázták a kisautót. Mint népautó elég széles motorskálával bírt, az 1,5 literestől egészen a 2,6-ig. Előbbiek V4-ként, a kétliteres környékétől már V6 formában. Kettő és négyajtós valamint kombi változatban készült. Apróbb változások azért voltak a karosszérián is a verzióváltásoknál. Így a hátsó lámpa megnövekedett a kor előrehaladtával, csakúgy mint az első indexek amik kifordultak a kocsi oldalára a vége felé.

 Felújításról, szintén röviden

Tehát a festésen túl kerékcsere kellett, ami nem egyszerű eset az ilyen típusú, préselt tengelyrögzítések esetében. Úgy kell ugyanis kiflexelni az adott szűk helyről a fölösleget, hogy a tengelyt éppen elérve de azt el nem koptatva kell megállni a szerszámmal. Viszont innentől meg a tengelyt kell kifeszegetni, úgy, hogy ne görbüljön el lehetőleg. A festés, a korra jellemző egyszerű hétköznapi kék lett, bár voltak ebből is szép metálos darabok is annak idején. Az ablak cserés lett körben. Gyakorlatilag a belső teret is újra kellett alkotni egy donortól vett elemmel.

A kisautót elnézegetve - már a felújítás után - teljesen jónak tűnik, hozza a korabeli szögletes Fordok minden jellemzőjét, A lámpák, rácsok a helyükön, még az arányok is megfelelőek. Végeredményben tehát érdemes volt megmenteni.

Tűzoltóautók: 8. Fire Chief

 Ford Galaxie 

(Matchbox)

felújítás

...  avagy a "Tűzfőnök"

Jótett helyébe kisautó érkezett hozzám Joe jóvoltából. Az átlagosnál jobb állapotú "tűzoltóparancsnoki" Ford Galaxie. Nem ritka, nem új, nekem mégis egy régi kívánásom teljesült amikor megláttam. Mindig is szerettem volna egy ilyet de csak most realizálódhatott. Viszont azon a határon már túl volt a kis vas, hogy csak fellelt állapotban hagyjam. Mindene megvolt, még a villogó és a matricák is, mégis kívánkozott rá egy új fényezés. No meg új ablakok. Meg új dekoráció.

Matricázunk

Az őstörténetet erre a linkre kattintva ismét elolvashatjuk.

Ebben az esetben úgy döntöttem, hogy a felújítás nagyon ragaszkodni fog az eredetihez, így igen fontos része lett az eredeti matricák pótlása. Ez egy kis kutatómunkát igényelt mert a kisautón levő már azért odavolt rendesen ahhoz, hogy pontos mintát vegyek róla. A piros szín adott volt, ugyanolyan került rá vissza. Ami egy kis extra, hogy itt-ott egy kis króm illetve lámpaszínezés került azért rá, ami az addig kevésbé hangsúlyos részleteken kicsit kiemelt. A kerekei is teljesen rendben voltak, így csak egy kis tisztítást és felnifényezést kaptak.
 

 

Innen indult a projekt

Az ablakai menthetetlenek voltak, azokon már a polírozás sem segített, így fóliára cseréltem őket.Most már a tűzoltóautó flottámnak vezető autója is van.