Ford T-Bird

Matchbox Ford T-Bird felújítás

Az 1957-es amerikai cirkálójából készült kisautó nem újdonság, innen már meg lehetett alaposan ismerni (a hozzá linkelt zenét is érdemes hallgatni közben!). Nagyon hozza a kor amerikai feelingjét.
Én csak megmentettem egyet, hozzáadtam valamit és most az érdeklődők elé tárom, hogy én miként látom szívesen ezt a kis vasat. Mondjuk női kivitelben, a rózsaszínsége okán.

 

Színes, szélesvásznú, amerikai átlagvalóság

A valósághoz próbáltam kissé igazítani a viharmadarat, egyes részletek finomításával. A lámpák és a krómok kiszínezésén túl a beltér is kapott egy vakító fehér színt, a pótkerék is a kaszni színére festődött. Kapott egy új, viszont vékony szélvédőt is a letört eredeti helyére. No, meg rendbe tettem a kerekét is, sőt egy-egy fehér peremmel négy gumin ismét egy korjellemzőt adtam hozzá.

 

Javítóba kerülvén

 

A pótkeréktartó a festés és maszk eltávolítása után

 

Már rákerült a fölirat is 

Ford Panel

Ford F-100 Panel Delivery

Csak egy kis könnyed őszi fotózásnak szántam ezt a kisautót. Mivel már itt volt róla szó, nem is merülünk ez ezúttal a típus motorizáltságában, méretében, sikerében, variációiban. Nagyon jó színe van és ez elég ahhoz, hogy a napsütésben megihlesse a fotóst. És talán még az amúgy semmitmondó és mintha "csak a festékszórót próbálták volna ki rajta" típusú dekorálása is valahol az ősz lombjaira emlékeztetne. "Just for fun" ezúttal.

Nyílik a tető

Porsche 944 

(Matchbox)

átalakítás

 

Erről a modellről illetve az eredeti autóról már volt szó korábban itt, így én csak az átalakításról ejtek pár szót.

Aki ismeri a típust az tudja, hogy létezett a sima lemeztetőn kívül nyitható tetős változat is. Mindjárt kétféle formában is. Egyrészt lemezből másrészt üvegből, ki hogyan szereti. Ez nem tolótető, mert nincs hova eltolni. Fölbillenthető vagy kivehető, esetleg kissé föltolható. Tulajdonképpen ezzel a fölső nyílással az egész tető eltűnik, szinte már targa jelleget adva az autónak.

Az eredeti fémtetőhöz képest csak egy pár alkatrészt kellett hozzáadni és máris  élvezhettük a napsütést vagy a menetszél hűsítő hatását.

Nos, a kis romos Porsche láttán már eldőlt, hogy valami mást fogok vele tenni, mint sima fölújítást, hiszen olyan már volt korábban. de mit lehet ezen variálni. A kombi verzió még egyelőre érik, az egy nagyobb falat, de mi lenne ha a tetőt variálnám meg. Egy kibillentett lenmeztető formára. 

Nincs más hátra, mint letisztítani az évszázadok és a gyerekek koszát a kocsiról és kivágni a tetőt a megfelelő helyen. Majd egy kis sztirol lapból egy ugyanakkora darabot beilleszteni kissé megdöntve. Tulajdonképpen nem több ennél a történet. Talán csak annyit tennék hozzá, hogy az autón eredetileg tükrös felületű ablakok voltak, amiket már nem tudtam megmenteni. Így lett fullosan sötétített az egész, hiszen a beltér kompletten hiányzik belőle. Ez kisautó az a kiadás, aminek nem nyílik az ajtaja viszont teljesen üvegezve van. nem olyan látványos így de legalább jobban érvényesül rajta a naptető.

 

Ilyen eredetileg a kisautó

 

A tető nyitás közben

 

Az ablakkal is kezdeni kellett valamit

 

A színről most nem lehet szavakat formálni, gyorsan oldottam is lefelé

Mustangok

Szerintem a Ford Mustangokról már nem írható több annál, ami a Matchboxmemories oldalain eddig megjelent. Verziókról, évjáratokról, történetről, műszaki adatokról, az autó világának struktúrájában elfoglalt helyétől kezdve a modern kori, nosztalgikus megjelenésig teljes körű képet kapunk ha beleolvasunk. Ez alkalommal inkább csak különösebb szövegelés nélkül mutatok egy pár fotót a hozzám került példányokról, minden rendszerezés nélkül.

 

Félig Porsche, félig Volkswagen

A Porsche 914

A hatvanas évek második felében vagyunk, Németországban ahol a Porsche már igencsak jó, de drága sportkocsikat gyártott. De az aktuális 912-es a 911 gyengébb, 88 lóerős négyhengeres változata volt éppen az olcsóbb sportkocsijuk, ami nem igazán telitalálat a jövőre nézve ebben a szegmensben. Másrészről a testvércég a Volkswagen sem rendelkezett ütőképes, sportosabb kivitelű modellel. A Type 34 Karmann Ghia leváltásásra volt ítélve. Ebben, a némileg közös helyzetben fogtak össze, hogy közös fejlesztéssel létrehozzanak egy olyan sportkocsit, ami valamilyen szinten folytatja a tradicionális VW/Porsche hagyományokat de már előremutatóbb dizájnnal és technikával rendelkezik. Értelemszerűen a leváltandó modellek, mindkét részről a tervezésükkor érvényes trendet követve, az ívelt, hajlított formákkal rendelkeztek, amit a hetvenes évekre vetített dizájntrend, a szögletesség fog leváltani. Ezt az irányt kell tehát követni a tervezésnél. Marad a boxermotor, a léghűtés, de egy kétszemélyes roadster lesz belőle, targatetővel, trendi formával, modern megoldásokkal. Mindezt lehetőleg nem túl drágán, hiszen a VW nem a drága autóiról híres, a Porsche pedig az eddigi árszintje alá akar menni a modellel. Ahogy akkoriban a reklámszöveg Dr. Ferry Porschet idézte: „Olyan autót akarok tervezni, ami a fiatalok számára is elérhető”. 

Sikerült is közös (terv: Porsche, technika: VW) fejlesztéssel tető alá hozni a kocsit, így 1969-ben be is mutatták. Azért, hogy mindkét fél elvárásai teljesüljenek a Porsche Amerikában a saját nevén (914/6) forgalmazta a modellt, míg a partnere – főképpen Nyugat-Európában – VW-Porsche 914 néven árulta. Ezen a ponton már a technika vonala felé sodródva a lényeges különbséget is megláthatjuk a kétféle verzió között. A európai kocsit négyhengeres az amerikait hathengeres (911T  Type 4) boxer hajtotta. 1,7-1,8- 2,0 literes, középre helyezett motor volt bennük, a legnagyobb teljesítményük 110 lóerő volt. Ez a teljesítmény akkor 207 km/órás sebesség eléréséhez volt elég. Ötsebességes kézi váltóval szerelték. Az 1970-es modellévtől D-Jetronic befecskendezőt valamint katalizátort kapott. Elől még torziós rugózású, hátul már tekercsrugós kialakítású volt a felfüggesztés. A fentieknek és a jó dizájnnak köszönhetően egy nagyon lapos kocsit tudtak alkotni. 1975-ben az addigi préselt acéllökhárítókat műanyag lökhárítókkal váltották fel. Az USA-piacos változatokon a lökhárítóra ütköző-babák kerültek, mivel az ottani előírások ezt megkövetelték. Ezen felül a biztonsági öv becsatolására figyelmeztető rendszerrel is ellátták.

A karosszériát a Karmann gyártotta, innen került aztán egy része Stuttgartba, ahol is a Porsche összeállította a maga verzióját és vitte ki a tengeren túlra. Az európai változatot a Karmann szerelte össze. 1970-ben a 914-es alapára 12 250 német márka volt.

Érdekesség, hogy a kéziféket a vezető ülése mellett balra helyezték el, így egy pótülés  szerűség kialakításához is elég hely maradt középen. Így az autó hivatalosan három személyes volt. Gyakorlatilag azonban inkább csak az asszimetrikus (a jobb oldali ülés tulajdonképpen másfél széles, és egészen eltérő a formája a vezetőöléstől) kialakítású üléseknek köszönhetően lehetett szükségmegoldásként egyáltalán oda beülni.

A targatetőt úgy alakították ki, hogy becsúsztathatólegyen a hátsó csomagtartóba. Összesen mintegy 120 000 darab (3300db 914/6) készült a két változatból összesen, 1976-ig. Ez volt az első nagyszériában gyártott középmotoros sportautó.

1970-ben a Porsche egy hathengeressel benevezett a 24 órás Le-Mans-i versenyre is ahol a kategóriájának hatodik helyét szerezte meg. Több sportsikerről nincs hír. Ami azért is érdekes, mert készült egy külön, limitált sorozat, kimondottan verseny célokra. Azért, hogy a FIA-nál homologizáltatni lehessen GT osztályban, 914/6 GT "R" néven forgalmazták azt a 32 darab gyári versenyváltozatot. Ezeken kívül pedig hivatalosan körül-belül 400 darab GT Porsche átépítőkészletet hoztak forgalomba az egyéb versenyautó építőknek. A sárvédő szélesítések és a karosszéria megerősítése mellett egy plusz olajhűtőt is alkalmaztak, illetve hengerenkénti kétgyertyás gyújtással építették

 

A sokak számára zavaros piaci pozicionálás, a megmunkálási hiányosságok és a karosszériánál fellépő korrodálásra való hajlamosság alacsony presztízst biztosítottak a modellnek, így valójában utód nélkül ért véget a középmotoros német sportautó vonal. Erre rátett még a sokak szerinti Bauhaus design is ami bár előremutató volt mégis a hétköznapi – Porsche vásárló - ember számára nem kicsit furcsa volt az akkori formavilághoz képest.

 Akkor most vegyük szemügyre a kisautót. Bár az aljára 914/6 van írva láthatjuk, hogy ez a megnevezés már kevés. A kisautó sárvédő szélesítését elnézve ez bizony a GT változat. Vagyis egy még ritkább változatot alkottak meg kicsiben. Arányait és részleteit tekintve is pontos a mű. Még a borulókeretet is beletették, ami tovább erősíti a GT megjelenést, sőt egyenesen versenyautóként szerepelteti.  Erre utalnak a számok is az autón. A többi matrica is korrekt, nem hivalkodó, nem sok viszont élethű és pontos. Az meg, hogy ki mennyire színesre festi meg a saját versenyautóját már egy másik kérdés. Itt kimondottan szép a kék-ezüst versenycsík.

Nagyon tetszenek a széles kerekek, bár a felni már korántsem annyira élethű, inkább csak trendi. A kaszniszélesítésekkel együtt még inkább kifejezik a kocsi valóságban is meglévő laposságát. A sarkokba helyezett kerekek meg - már-már gokart jelleget adva - a stabilitás  érzetét fokozzák. A csomagtartófedélen levő gyors-zárakat is megformázták, meg is festették. De eltűnt a bukólámpa helye, ami talán a versenyváltozat mivoltának tudható be. Viszont nem kapott festést a lámpa sehol sem. Az ajtó alján levő "Porsche" felirat pedig az egyik legszebb pontja a kisautónak a sok közül. Nagyon pontos, finom munka és ami lényeges, hogy az eredetiben is az autók oldalát díszítő dekorhoz nagyon hű.  Elgondolkodtató és merész megoldás a tető nélküliséget bemutatni egy versenyváltozatnál.