'02 v.US

 BMW 2002

(Bburago)

bemutató

 

 

 A Bburago mostani elvei - és árai - alapján elkészült modell igen érdekes darab. Kézbevéve jól látszanak a részletek, amelyek hol ilyenek, hol olyanok. És megfogalmazódnak a kérdőjelek.

 

 

Kezdjük alulról. A padlólemez kialakítása megformálása ebben az 1/35-ös léptékben és kategóriában  már kötelező, illik tehát szépen megcsinálni ezt is. Nem annyira sikerült ezt meglépni, talán a hatalmas talphoz-rögzítő bütyköknek is köszönhetően. A karosszéria formára, alakra megfelelő bár én azért jobban tanulmányoztam volna a részleteket az eredeti autón. Így akkor nem követték volna el azt a hibát, hogy a homloklemez karosszériához illesztésénél két nagy hézag tátong. Pont ott, ahol a valóságban az illesztés fölső részét cinnel töltötték fel, hogy sima legyen a felület. Így a homloklemez is eléggé furcsán áll, meg a lámpák széle is szögletesnek tűnik.Ordít.

 

 

A mintaautó egy amerikai változat, ami bár létezett, semmiképpen sem tekinthető etalon BMW 02-nek. Meglátták az utcán az első arra járó 02-t, megtetszett nekik, nosza gyorsan lemodellezték, anélkül, hogy a kocsi eredetének, történetének utánajártak volna. Ez egy abszolút német autó, egy európai modell a legjobb értelemben értve. Egy korszak markáns jellemzője. 

Nagyon nem illenek az oldaljelzők, a lökhárítók és a rendszám+rendszámvilágítás ehhez a kocsihoz. Az ablakoknál imitáltak némi fekete keretet de nem egyenletes vékonyságban. Az ablaktörlők is csak a peremig érnek, az ablakon már nyomuk sincs.

 

 

A keret nélküli ajtóablakok (letekert állapotban) viszont jól sikerültek, csakúgy mint a felni és a rajtuk levő gumik. Viszont az ajtón levő visszapillantó tükör illetve a kilincsek krómosan autentikusabb lettek volna. A díszcsík az oldalán megállja a helyét. A beltérnél is megfelelő a pontosság, külön pozitívum, hogy a műszerfal fa borítását is ábrázolták és a kormány is nagyon hasonló az eredetihez. A külső dekorozás teljesen megfelelő, pontos, részletes. Bár a hátsó lámpát nekem kellett kifestenem. Az első meg valamiféle átlátszó műanyag. Összességében mégis tetszetős a modell, de akinek ez a kedvence, ráadásul ismeri is jól a kocsit meg a részleteket rajta, annak minden egyes ránézésnél rándul egyet a szeme....

 

 

 

Többek szerint a -02-es sorozat volt a fordulópont a BMW történetében. A siker 1966-ban indult 1600-2 formájában, amely a már létező négyajtós modell rövidített, könnyített kétajtós változata lett (a nevében szereplő -2 a kétajtós verziót jelentette). Az autó nemcsak nagy vagyont hozott a BMW-nek, hanem létrehozta a következő középkategóriás sportos modellsorozatok – vagyis „a mai BMW” győzelmi képletét is.

A sorozat 1968-ban debütált. A modell egyetlen karburátorral szerelt, később igen híressé vált M10-es 1,6 literes soros SOHC négyhengeres motorral készült. Mindössze 101 lóerőt tudott, ami nem túl sok, így hamar jött a ti változat, 1,8 literes később a 2,0 literes motorváltozattal iker Solex 40 karburátorral és nagyobb kompresszióval. A Kugelfischer injektorral szerelt tii változat már 130 lóerős volt, a csúcsot pedig a turbós, 170 lóerős jelentette.

A karosszéria nagyon előremutató, könnyed, sportos kialakítása igen vonzóvá tette a fiatal értelmiségi vásárlók körében. Négy tisztességes üléssel és némi csomagtérrel, igen praktikus kialakítással bírt. Sok jó ötletet csomagoltak egy megfizethető autóba. Elöl MacPherson rugóstagok tárcsafékkel, míg hátul teljesen független hátsó felfüggesztés vol, de még dobfékekkel. Készült belőle targa (Baur által építve), kabrio és háromajtós verzió is. A kézi mellett automata váltó is rendelhető volt.

A BMW akkori dizájnigazgatójának, Wilhelm Hofmeister-nek köszönhetjük a jellegzetes „C” oszlop kialakítást, amely itt jelent meg először.  Az Alpina és az AC Schnitzer, mint gyári tuningcégek komoly versenyautókat (is) faragtak belőlük, melyek igen nagy versenysikereket hoztak a márka számára. 1 milliós darabszám fölött adtak el belőle az 1974-es befejezéséig.

 

Ilyen az amerikai kivitel hátulról

DB5 Bond

 Aston Martin DB5 (JB Edition)

(Corgi)

 felújítás

 

 Ennél a kisautónál kikerülhetetlen az eredeti autó ismertetése nélküli indítás, máskülönben érthetetlenné válnak bizonyos részletek. A szóban forgó Aston Martin DB5 a James Bond sorozat, Goldfinger című epizódjában tűnik fel először. Ott ismerkedhettünk meg a kocsi trükkjeivel. Aztán később is néha megvillan egy-egy részben, de a legújabb 2021-es epizódban igaziból nosztalgiázhatunk egy kicsit mert a sok modern Lotus, BMW és Aston után a 007-es újra visszaül a DB5-be. Az Aston Martin DB5 modell eredetijéről már volt szó korábban. de ez most határozottan másabb, mint az eredeti koncepció. Ha nem is egészében de részleteiben mindenképpen.   

   A DB5 felejthetetlen szerepet játszott a Goldfinger-ben amely meghatározza a Bond autó gondolatát: valami egzotikus járgány, tele szokatlan és váratlan ám annál hasznosabb felszerelésekkel. Vitathatatlanul minden idők legikonikusabb Bond járműve, egy évtizedek óta tartó kapcsolat kezdetét jelentette az Aston Martin és a 007 között. Ez volt az első Bond autó, amely az általunk - ma már - elvárt ikonikus felszereléseket használta, és az első, amely megfelelt Bond elbűvölő életmódjának.

    Két Aston Martin DB5-öt szállítottak a Goldfinger című film csapatának, egy alapmodellt és egy - a filmben is látható – extrákkal felszerelt változatot. Ezen kívül – promóciós célokra – még kettő példány állt rendelkezésre. A DB5-öt a sztori forgatókönyvének megfelelően módosították. Bár Ian Fleming Bondot egy DB Mark III-ba helyezte a regényben, meggyőzték a céget, hogy tegye elérhetővé DB5 prototípusát. Az első filmes autót, a DP/2161/1-et kütyükkel hasznos életvédelmi extrafelszerelésekkel látta el "Q" és csapata. Az első indexek helyén kiugró fegyvercső, a hátsó ablak mögött fölemelkedő golyóvédő pajzs és a három állású forgó rendszámtáblák találhatóak, amelyen "LU 6789" vagy "4711-EA" vagy "BMT 216A" látható éppen. A hátsó kerékagyakból forgókéseket tud kitolni oldalra, amivel a mellette haladó járművet lehetett trancsírozni. Hátul füstködöt képes kibocsájtani az üldözők elvakítására és egyúttal olajat permetez az úttestre, hogy kellőképpen csússzon a mögöttük jövőknek. A beltérben a felsorolt berendezések kezelőkonzolja a két ülés közötti kartámaszban van elrejtve. Ezen túl egy rejtett fedél mögött egy nyomkövető radar képernyője bújik meg, valamint egy korabeli mobiltelefon is beépítésre került.

 
Mégis a legnagyobbat a katapultülés szól, amelyből Bond az adott pillanatban az ellenséges kínait kilövi a sötét svájci erdő közepén a fák teteje felé. A katapultot indító gombot - hogy ne legyen feltűnő a bal kéz matatása - a sebességváltó kar végébe szerelték. A második forgatási autót, a DB5/1486/R-t külsős fölvételekhez használták, ez csak kívülről látszott. Mint ilyen, az évek során újra feltűnt a filmekben (Thunderball, GoldenEye, Tomorrow Never Dies, Casino Royale, Skyfall és Spectre).  A sok 007-es filmben szereplő autóval James Bond 1964-es Aston Martin DB5-je valószínűleg a filmtörténet legjobb autója. Az 1964-es New York-i világkiállításon az Aston Martin DB5-öt a "világ leghíresebb autójaként" dicsérték. 

 Az Aston Martin DB5 az 1960-as és 1970-es évek végén a Corgit a présöntvény-játékok piacának meghatározó vállalatává tette. Az Aston 1965 októberében jelent meg, és óriási siker lett a gyerekek körében.  A gyártás első évében 2,5 millió(!) példányt adtak el belőle (ehhez képest elég kevés maradt meg belőle). A Corgi Toys a DB5-Goldfingerrel a megkezdte több évtizedes kapcsolatát a Bond franchise-zal: elkészítettek az autóból egy játékot, amely 1964 legnagyobb eladási sikere lett.  A kisautó nagyon sokat tudott. Jóllehet nem a hagyományos Matchbox méret, hanem King Size léptékű a kisautó, de ez szükséges ahhoz, hogy a sok működő apróságot pontosan kialakíthassák.

A 40 darab (!!) alkotóelemből álló modell aprólékosságának azonban hátulütői is voltak. Leginkább a felfüggesztés szenvedte meg a használatot, hiszen a Corginál akkor már bevált acél rugózás (Glidematic) helyett egy bonyolult műanyag idom tartotta a tengelyeket a helyükön, biztosította azok valamekkora rugózását és fontos szerepe volt a mechanizmusok egy részének mozgathatóságában is. Az idők során és a használat miatt a felfüggesztés megrepedt vagy megsérült így a kisautó lesántult és/vagy a mechanikák sem működtek már úgy. A film DB5-je ezüst volt, a Corgi által eredetileg javasolt ezüstfesték viszont túlságosan is hasonlított a modell anyagát jelentő cink fémre. Mivel a modell megjelenési dátumáig nem volt elég ideje megfelelő festéket találni, Corgi aranyra festette (eleinte) azokat -  a film címére hivatkozva. Érdekes. A második széria már "rendes " színt kapott.

 

A 007-es autói mindig tartalmaztak valamilyen érdekes felszerelést, melyet a titkosügynök fő technikusa Q készített el és épített bele a járművébe (is). Ezek közül talán csak az olajspriccelőt és a füstködszórót nem lehetett kicsiben elkészíteni, de a többi megoldást a Corgi igen mesterien átültette a kisautóba. És akkor itt rá is térhetünk rögtön, hogy miket is tud az 1:43-as léptékű kisautó.

A legegyszerűbb dolog a változtatható síku rendszámtábla, elöl és hátul is. Egy vízszintesen elhelyezett háromszög alapú hasáb oldalain vannak a különböző rendszámok, melyek egy vízszintes tengely körül fordulva változtatják az éppen kifelé eső felületükön a kocsi azonosítóját. Finom mechanika, pontos kivitelezés és hegyes ujj vagy egy kis pálcika szükséges az állításukhoz, de remekül működik. A cég az alábbi három betűkombinációt tette a kisautóra, amely részben eltér az eredetitől, ki tudja miért: LU 6789, JB 007 GB, 4711 EA.

 A következő kis mozgó elem, az előre kimozduló géppisztoly-páros. A bal küszöb alatti első gombot megnyomva az autó első lámpái mellett kiugrik előre a fegyverek csöve. Ez egy kicsit más, mint eredetiben, ugyanis ott a lámpák helyén jön elő a fegyver, de így is teljesen jó a hatása.

 A küszöb alatti másik gomb megnyomása hozza a fő attrakciót: a tető kinyílik és a bal egyes ülésben levő „utast” a levegőbe lövi. Nagyon látványos és a mechanikája sem üti agyon a belteret.

 Az utolsó trükk, a dupla-csövű kipufogó benyomásával működő hátsó páncélfal. A gombot lenyomva kiemelkedik függőlegesen a hátsó ablak és a csomagtartó között egy ívelt tetejű lemez, megvédendő a sofőrt a hátulról jövő lövések ellen.

Még egy apró dolog ami az eredeti autóban is látványos volt és itt is sikerült szépen megvalósítani. A kerekek közepén, a tengelyvégekre szerelve egy kihúzható háromágú forgó penge került, ami az ellenség autójának szétvágásához alkalmazható. A megoldás itt is briliáns, a műanyag fogókés finoman kihúzható a tengelyből. Kár, hogy piros és nem szürke....

 A mechanikai rendszer elég bonyolult idomokat kíván, de bravúrosan megoldották a tervezői. A mozgásokat három különféle beépített rugó biztosítja. A mozgó részek műanyagból és fémből készültek, igen pontos kialakítással. A beszerzett kisautó olyan ötven százalékos lepusztultságban tengődött ami indokolta a felújítást. A hátsó kereket tartó egyik műanyagnyelv hiányzott, ezt pótoltam. A tetőt hiányzott, ezért újrakészítettem és a kilövő mechanizmus egyik műanyag eleme is el volt törve, ami javításra szorult. Matrica tekintetében csak a 3x2 darab rendszámot készítettem újra. Lökhárítórészeket is pótolnom kellett, illetve a bal egyből kirepülő kínait is újraalkottam.

 Kétféle kiadást ért meg, ezek között érdemi különbségek is voltak. Eleinte hiányzott a forgó rendszám és a kerék is egyszerűbb volt. Később, az ezüst szín beköszöntével a lökhárítók és a hűtőrács módosult így került bele az új rendszám és ekkor már áttört, küllős felniket is kapott. A kisautó a Corgi egyik nagy dobása véleményem szerint, mivel ennyi és ilyen finoman mozgó felszereléssel egyetlen modellben nem találkoztam még ebben a léptékben. Maga az autó is szépen megformált, egyedi küllős felnikre húzott gumikon gördül. A csomagolása is különleges volt, akkoriban még nagyon odafigyeltek az ilyen, nem is olyan apró részletekre is. A dobozból az egyik oldalon kihúzva a kisautó tartórekeszét a másik oldalon kicsusszant egy kis tasak benne egy "titkosügynök" kártyával.  Nagyon ütős megoldás - nemcsak a gyerekek számára.

Rendszámok

Mindenképpen az egyik legértékesebb darabja lett a hasonló léptékű kisautóim sorának.