'02 v.US

 BMW 2002

(Bburago)

bemutató

 

 

 A Bburago mostani elvei - és árai - alapján elkészült modell igen érdekes darab. Kézbevéve jól látszanak a részletek, amelyek hol ilyenek, hol olyanok. És megfogalmazódnak a kérdőjelek.

 

 

Kezdjük alulról. A padlólemez kialakítása megformálása ebben az 1/35-ös léptékben és kategóriában  már kötelező, illik tehát szépen megcsinálni ezt is. Nem annyira sikerült ezt meglépni, talán a hatalmas talphoz-rögzítő bütyköknek is köszönhetően. A karosszéria formára, alakra megfelelő bár én azért jobban tanulmányoztam volna a részleteket az eredeti autón. Így akkor nem követték volna el azt a hibát, hogy a homloklemez karosszériához illesztésénél két nagy hézag tátong. Pont ott, ahol a valóságban az illesztés fölső részét cinnel töltötték fel, hogy sima legyen a felület. Így a homloklemez is eléggé furcsán áll, meg a lámpák széle is szögletesnek tűnik.Ordít.

 

 

A mintaautó egy amerikai változat, ami bár létezett, semmiképpen sem tekinthető etalon BMW 02-nek. Meglátták az utcán az első arra járó 02-t, megtetszett nekik, nosza gyorsan lemodellezték, anélkül, hogy a kocsi eredetének, történetének utánajártak volna. Ez egy abszolút német autó, egy európai modell a legjobb értelemben értve. Egy korszak markáns jellemzője. 

Nagyon nem illenek az oldaljelzők, a lökhárítók és a rendszám+rendszámvilágítás ehhez a kocsihoz. Az ablakoknál imitáltak némi fekete keretet de nem egyenletes vékonyságban. Az ablaktörlők is csak a peremig érnek, az ablakon már nyomuk sincs.

 

 

A keret nélküli ajtóablakok (letekert állapotban) viszont jól sikerültek, csakúgy mint a felni és a rajtuk levő gumik. Viszont az ajtón levő visszapillantó tükör illetve a kilincsek krómosan autentikusabb lettek volna. A díszcsík az oldalán megállja a helyét. A beltérnél is megfelelő a pontosság, külön pozitívum, hogy a műszerfal fa borítását is ábrázolták és a kormány is nagyon hasonló az eredetihez. A külső dekorozás teljesen megfelelő, pontos, részletes. Bár a hátsó lámpát nekem kellett kifestenem. Az első meg valamiféle átlátszó műanyag. Összességében mégis tetszetős a modell, de akinek ez a kedvence, ráadásul ismeri is jól a kocsit meg a részleteket rajta, annak minden egyes ránézésnél rándul egyet a szeme....

 

 

 

Többek szerint a -02-es sorozat volt a fordulópont a BMW történetében. A siker 1966-ban indult 1600-2 formájában, amely a már létező négyajtós modell rövidített, könnyített kétajtós változata lett (a nevében szereplő -2 a kétajtós verziót jelentette). Az autó nemcsak nagy vagyont hozott a BMW-nek, hanem létrehozta a következő középkategóriás sportos modellsorozatok – vagyis „a mai BMW” győzelmi képletét is.

A sorozat 1968-ban debütált. A modell egyetlen karburátorral szerelt, később igen híressé vált M10-es 1,6 literes soros SOHC négyhengeres motorral készült. Mindössze 101 lóerőt tudott, ami nem túl sok, így hamar jött a ti változat, 1,8 literes később a 2,0 literes motorváltozattal iker Solex 40 karburátorral és nagyobb kompresszióval. A Kugelfischer injektorral szerelt tii változat már 130 lóerős volt, a csúcsot pedig a turbós, 170 lóerős jelentette.

A karosszéria nagyon előremutató, könnyed, sportos kialakítása igen vonzóvá tette a fiatal értelmiségi vásárlók körében. Négy tisztességes üléssel és némi csomagtérrel, igen praktikus kialakítással bírt. Sok jó ötletet csomagoltak egy megfizethető autóba. Elöl MacPherson rugóstagok tárcsafékkel, míg hátul teljesen független hátsó felfüggesztés vol, de még dobfékekkel. Készült belőle targa (Baur által építve), kabrio és háromajtós verzió is. A kézi mellett automata váltó is rendelhető volt.

A BMW akkori dizájnigazgatójának, Wilhelm Hofmeister-nek köszönhetjük a jellegzetes „C” oszlop kialakítást, amely itt jelent meg először.  Az Alpina és az AC Schnitzer, mint gyári tuningcégek komoly versenyautókat (is) faragtak belőlük, melyek igen nagy versenysikereket hoztak a márka számára. 1 milliós darabszám fölött adtak el belőle az 1974-es befejezéséig.

 

Ilyen az amerikai kivitel hátulról