Trabi Go!

 Trabant 601

(?)

átalakítás

Határesetként illeszkedik a kisautóim sorába ez a 1/4x léptékű játékautó. Romosan került hozzám, nem akartam kidobni, ezért kicsit elmolyoltam vele. Semmi különlegesség csak egy kis hegyi felfutó autó lett belőle, a korra némi nosztalgiával visszatekintve.

A Trabant mint olyan, ismerős lehet mindenki számára, aki negyven fölött van már. A többieknek meg hallomásból talán még megidéződhet. A lényege a kocsiról alkotott népi tudásnak, hogy kétütemű, műanyagból van és a rangsor legalján van volt a Swift megjelenéséig.

Azért a Trabantra vonatkozó történelmi-technikai adatok ennél jóval nagyobb mennyiségű és sokkal érdekesebb információt jelentenek. Már a nevének jelentésével is el lehet gondolkodni. Az általunk jól ismert forma 1964-től került forgalomba, immáron a márka harmadik(!) generációjaként. Utólag visszagondolva a Trabant 601 Kelet-Németország - évtizedekkel megkésett és nagyon is halovány - válaszának tekinthető Nyugat-Németország népautójára, a Bogárra. Célja hasonló volt, hogy egy olcsó, de mégis megbízható autót biztosítson a szoci német nép számára, bár a mobilitást - ami egy országgal odébb fő cél volt - azért itt óvatosabban kezelném. Megjelenése idején sok tekintetben meglehetősen modern volt, az elsőkerék-hajtás a keresztbe szerelt kevés karbantartást igénylő (zwei takt) motorral, az összetett és szögletes-sarkos karosszériával és a független felfüggesztéssel. A legérdekesebb talán mégis a karosszéria anyaga. A Duroplast nevű matéria jellemzően a ruhaiparból származó hulladékszövetekkel megerősített hőre keményülő kompozit műgyanta. Az akkor már ismert és alkalmazott üvegszál erősítésű műgyanta keletnémet változata. Nem teherhordó, csak egy burkolat a szél és eső ellen. Nem vagy nehezen javítható.

A 26 lóerős 594 köbcentis kéthengeres, még anno a háború előttről a DKW-től származó motor a maga 26 lóerejével 107 km/h végsebességre volt képes gyorsítani a hatszáz kilogramm körüli járművet - 21 másodperc alatt. Váltókarja a kormány mellől a műszerfalból állt ki. Egy műszer alkotta az információforrást. A kesztyűtartó egy polc volt a műszerfal alatt. Üzemanyagszint mérőként egy pálca szolgált, amit a motorházban levő tankba kellett beledugni ha valaki ellenőrizni szerette volna a rendelkezésre álló 1:50-es keverék mennyiségét. Cserébe viszont egy elfogadható méretű csomagtartóval rendelkezett.

Kétajtós és kombi változatban volt elérhető alapból, de később megjelent a Tramp vagyis a vászontetős terepjáró szerű kiadása is. Ez elsősorban talán a Berlini fal mentén őrjáratozó véderők kiszolgálására volt hivatott (terepet járni nem tudott, és a hagyományos Trabi technika volt alatta) és csak később jutottak hozzá a horgászok. Akkoriban a Trabant szükségmegoldás volt, annak megfelelő helyen kell kezelni. Ma viszont már kultikus járgány, egy furcsa korszak emléke. 1990-ig 2 818 547darab készült belőle.

Az én kisautóm az átalakítás-felújítás során egy versenyautós kinézetet kapott. Ugyanis az eredeti autó primitívsége nem akadályozta meg a márka iránt rajongókat, hogy erősen kihegyezve versenygépeket faragjanak belőle. Persze szigorúan csak egymás ellen, hiszen a lóerő halmaz amivel a tuning után rendelkeztek nagy kitekintést nem tett lehetővé valós versenykategóriák felé. Az 500-as és 600-as Fiatok és a Steyr-Puch volt az ellenfelük. Egy ilyen célra átalakított autót formáztam meg. A kasznit leültettem, kapott széles kerekeket, spoliert előre. A nosztalgikus matricázás az adott korra és az adott földrajzi helyre utal, az értők számára.