MATCHBOXPARK: Capri by Zakowski

2014. augusztus 30., szombat

Capri by Zakowski

A Matchbox (MB-54) Ford Capri átalakítása versenyautóvá

Valóságközeli

Emlékezünk, méricskélünk

Volt egyszer – az első Matchbox autóim között egy narancs-rózsaszín (milyen furcsa szín!) Ford Capri matt fekete motorház fedéllel. Évekkel később melléállt egy metálbordó, jóval jobb kondícióban(zsír új volt). A kocsik tetszettek, mert sportosak voltak, jól gurultak, jól lehetett velük játszani. Igaz, már akkor furcsálltam az arányokat, nekem az igaz Capri (amiből már rendszeresen láttam egy metálzöld színűt állni a környékünkön a hetvenes évek elején!) jóval kecsesebbnek tűnt. De mivel a kisautó önmagában tetszett nagyon, nem foglalkoztam mélyebben a valósághoz való arányaival. Ám most, eljött az idő. Megvizsgáltam, álljanak itt a képek a vizsgálódásra, vonja le mindenki a maga következtetését és ugorjunk tovább a lényeghez.

A rajz / az eredeti / a Matchbox verzió

Talán a véletlen hozta úgy, talán már régebben is nagyon érdekelt a kocsinak ez a változata, egy a lényeg: szinte ugyanakkor került hozzám egy romosabb Matchbox Capri, amikor a Totalcar-ban olvastam a Zakspeed Capriról. Innen kezdve már talán sejthető a végkifejlet: készítettem egy Matchbox alapú Ford Zakspeed versenyautó modellt.

Szőrszálat hasogatunk

Modell vagy makett, ez itt a kérdés. Vagy nem kérdés már? Öntsünk tisztább vizet a pohárba aztán meg elégedjünk meg egy kompromisszummal. Jóllehet modellként nevezzük a kis kedvenceinket, valójában azonban sokkal inkább a makettek felőli vége felé helyezkednek el azon a virtuális tengelyen, amin a valóságnál kisebb autók mind-mind valahol vannak. Makett: olyan mint az igazi, apró részletekkel, finoman kidolgozva csak nem működik, statikus megjelenésű (a sima gurulás és a nyíló ajtó nem ide tartozik). Modell: hasonlít az igazira, részletek kissé elnagyolva és működik is többé-kevésbé (önjáró, motor van benne, kormányozódik, esetleg távirányítós). Mindazonáltal az idegen nyelveken modellnek mondják még a maketteket is, ebből következően mi is hívjuk modellautóknak kis kedvenceinket, tudván azonban azt, hogy ha valaki elkezd ezen vitázni velünk akkor neki van igaza.

Kutakodunk

A Ford kölni versenyrészlege 1975-ben bezárt. A cégnél ugyanakkor nem tettek le végleg a versenyzésről csak egy kicsit más formában kezdték újra. No meg kellett a reklám a sportosabb Fordokhoz is (lásd Capri). Ezért a gyár megkereste Eric Zakowskit, a Zakspeed versenycég tulajdonosát, konstruktőrét, hogy építsen nekik egy ütőképes Gruppe 5-ös versenyautót a Porschek és BMW-k ellen. Teljesen szabad kezet kapott és ennek látjuk az eredményét a Zakspeed Capriban.

Ebben a kategóriában a versenyautónak csupán kinézetében (a kerékjárati rész feletti rész és néhány egyéb karosszériaelem) kell az utcai változatához hasonlítania. A Mk 3-as Capri ehhez a feladathoz igen jó alapnak bizonyult a sportos, nyúlánk formájával és a kellően döntött szélvédővel. Amúgy meg engedélyezettek voltak a jelentős aerodinamikai és gépészeti változtatások is.

Az eredeti kocsi röntgenképe

Ennek alapján igencsak elszabadultak a gondolatok és nem egy meglévő kasznit kezdtek el fölöltöztetni, hanem az alapoktól újragondolták a kocsit. Csak az maradt meg, ami kötelező volt illetve ami a Ford Caprira emlékezteti a nézőket. Széles első szpoilert és nagyméretű hátsó stabilizátor szárnyakat kapott. A kasznit szinte a földig ültették, ennek megfelelően a kerekeknél is erősen módosult a kaszni. A hatalmas (16 és 19 collos) nagyon széles kerekek miatt eleve a kocsi hatalmas szélesítéseket kapott a kerekek körül (ezek már nem sárvédők, ez annál jóval több). Ezek is az extra leszorítóerő termeléshez voltak szükségesek.Az aerodinamikai fejlesztéseseket az Aacheni Egyetem szélcsatornájában végezték, eleinte modelleken, később az eredeti méretű gépeken. Az utcai változathoz képest mintegy ötven százalékkal volt nagyobb a leszorítóerő a versenyváltozatnál – köszönhetően elsősorban a hatalmas első köténylemeznek.

Maga a kaszni kézzel hegesztett – mindössze 75 kilogrammos - térhálós csővázra épült meg, nagyszilárdságú aramidszál erősítésű műanyagból. Ez sokkal könnyebb még a kevlárnál is viszont tízszer annyiba kerül. A műanyag elemeket gyorsrögzítőkkel erősítették a kocsihoz. Mivel olyan alacsony volt a gép, hogy emelőt sem lehetett alátolni, beépített saját emelői voltak. A padlólemezként egy nagyon vékony alu lemezt ragasztottak fel egy ultraerős ragasztóval. Ez olyannyira vékony volt, hogy szinte hozzáérni sem lehetett, mert egyből deformálódott. A vezető ülését a kedvezőbb súlyeloszlás miatt meglehetősen hátra és erősen közép felé tolva helyezték el. A megoldások finomságát és igényességét jellemzi, hogy a villamos vezetékezést a repülőgép iparban használt 0,4 milliméteres ezüst kábelből készítették. A merev hátsó híd könnyűfém ötvözetből készült.

A motor a divízió 2-es alkategóriának megfelelően készült (az első két szezonban). 1,6 literes Cosworth BDA motor hajtotta dupla KKK turboval, Bosch befecskendezővel. A 380 lóerős teljesítmény (később föltornázták 400 lóerő fölé) 270 kilométer per órás végsebességet eredményezett. A kocsi 970 kilogrammos tömegéhez képest ez igen jó arányt mutat. Ekkora teljesítményeknél már igen komolyan kell venni a keletkező hőmennyiséget. Ezzel itt is gondok voltak, így számos hűtőegységet helyeztek el a kocsin. Érdekességként lehet megemlíteni ezzel kapcsolatban a hátsó sárvédő-szélesítések alá beszerelt Citroën hűtőket.

Jól látszik, hogy a kocsi nem az olcsó, kisipari, építgetős és egyszerű megoldásairól híres. Nagyon végletekig menő célszerszám készült el Zakowskiéknál. Igényes és drága kocsi volt, de vajon behozzák-e a várakozást és a sok munkát a sikeres versenyeredmények?

A kész kocsi a német túraautó bajnokságban 1978-ban mutatkozott be körrekorddal. A jó kezdet után a következő évre a Zakspeed két újabb autót épített és ezzel, valamint a csapat nyolc győzelmével megszerezte a divízió bajnoki címét. Ekkor már a divízió 1-es felé nézelődtek a csapatvezetők. Ehhez új, több, mint hatszáz lóerős 1,7 literes motort fejlesztettek ki, módosítottak némileg a kasznin is (flexibilis szoknyák, Venturi-cső formájú alsó kialakítás), így már versenyképesnek bizonyult a még mindig nagyobb teljesítményű Porschékkal szemben is. A kedvező súly/lóerő arány, a háromszáz fölötti végsebesség igencsak előnyükre vált. Itt is születtek a jó eredmények, öt futamgyőzelem. De a bajnokok mégsem ők lettek. Végeredményben tehát a sikerek ellenére nem tudott olyan átütő hatást elérni a csapat a teljesítményével, amivel a hosszabb távú eladási és marketing terveket hathatósan támogatni tudták volna. Így a Zakspeed Caprik az 1983-as év után eltűntek a színről. Annyi hozománya azért lett ennek a nem kispályás kalandnak, hogy a rövid löketű turbomotor lett az alapja a Zakspeed későbbi F1-es erőforrásának.

Innen indultam

Erőteljes futómű szélesítésre van itt szükség

A kerékjárati ív nagyobbítás

A süllyesztett kasznifelerősítés készítése

Dizájnolunk

A kocsi elkészítése kicsiben egy alapos kihívásnak tűnik. Nekiugrottam, hogy pontról pontra elkészítsem az eredeti verseny Capri 3 inches változatát Matchbox alapra építve. Mindezen átalakítás persze nem ment egyik pillanatról a másikra. Egy ilyen átalakítás – vagy ez esetben szinte újragyártás (ahogy Zakowski is csinálta eredetileg) – esetén alaposan szemügyre kell venni a rendelkezésre álló anyagokat, technikákat és az én saját technikai határaimat. Az eredeti formák kialakíthatóak-e hatvanakárhányad méretben is? És miből? Szerencsére Zakowskiék sem nagyon hajlottak a túlbonyolított formákra, ívekre, hajlatokra. A levegőt akarták úgy terelgetni az autóban és a környékén, hogy a leginkább hasznukra váljon. Ehhez jobbára sík felületeket használtak, ami kedvező volt számomra is. A megfelelő rajzok és fotók beszerzése után a papírsablon készítés volt a következő fázis. Itt már kialakultak a plusz idomok méretei, formái, arányai. A sztirol ebben a vastagságban nagyon finoman hajlítható, így kevés tapaszolásra volt szükség. Azért az egymást metsző egyenesek és ívek előfordultak így is.

A mintarajz, amiből dolgoztam és a papír kísérleti idomok

A karosszériaelemek egy része

Az extra sárvédő szélesítésen, szárnyon és frontszpoileren túl egy teljesen más motorházfedélre is szükségem volt. No meg a hűtőrács és környéke is megváltozott újra elkészült, hiszen ez a Zakspeed Capri már eggyel újabb változat a Matchbox verziónál.

Amúgy a Zakspeed is kicserélte a két szögletes első lámpát négy kerekre, Inkább úgy mondanám, hogy a helyüket és alakjukat imitálták oda a látvány kedvéért, mert jobbára csak műanyag lapok alkották a lámpahatást ha éppen nem levegőbeszívó csövet csatlakoztattak valamelyik volt reflektor helyére. Kinek-kinek mennyire melegedett belül valamije.

A karosszéria – első ránézésre – kicsit behemót és esetlen formája nagyon tudatos kialakítású, és ezt igyekeztem kicsiben is megjeleníteni. Természetesen nem baltával rakták ők sem össze a műanyag idomokat, finom kis ívek vannak benne, itt-ott megnyújtották síkba hozták, amik a lényegét adják kicsiben is. A szélcsatorna nem hazudik és ebben az esetben is egy célszerszám jött ki belőle: egy stabil száguldásra tervezett könnyűfém és műanyaghalmaz ideális formában kombinálva és összeillesztve.

Sorban kerülnek föl a kiegészítő karosszériaidomok az eredeti karosszériára

A padlólemezt is meg kellett rövidíteni minden irányból

A kibővített karosszéria három munkafázisa

Ültetünk

Ha megnézzük a Matchbox Caprit, tisztán látszik, hogy nagyon ki van emelve a kaszni, még az utcai verzióhoz képest is. Volt a Matchboxnak egy korszaka, ahol ezek a – számomra fontosnak tűnő - arányok nem voltak hangsúlyosak szemben a jó gurulással és rugózással. Viszont ezzel szemben a Zakspeed tervezői annyira letették a kasznit a földre, hogy a kerekek fölső éle szinte már a motorház fedél síkjával volt egy szinten. Ha mindezeket a keretfeltételeket összevetjük és csemegeként hozzátoljuk az extra módon a kaszni mellé kitolt kerekeket, tisztán kiikszelődik, hogy egy teljesen új padlólemez-futómű kombót kell létrehozni a minél nagyobb élethűség kedvéért. Hoppá! Meg új kerekek is szükségesek, amelyek elöl-hátul eltérő méretűek és baromi szélesek. Ez a verzió, normális kialakítású modellautóknál szinte nem is létezik ilyen arányban, viszont van egy gagyiba hajló minőségi osztály, ahol még lehet keresgélni ilyen extra esetekben is. Ez történt, egy vacak kis Forma-1 imitációt fosztottam meg a kerekeitől és toltam át egy léptékkel a Ford műhelyembe. Az eredeti padlólemezről levágtam az első lökhárító-lámpa részt, hátulról meg a lökhárítót egészen a szegecselés lyukáig. A padlólemez csonk így már könnyen becsúszott a kaszniba. A padlólemezen már az új futóműveket rögzítve állítottam be a helyes magasságot a kaszni belsejében. Ehhez a kerékíveket jócskán kivágtam, nem kis rémisztő hatást keltve. Alig maradt ekkorra már valami az eredeti vasból. Így lehetett az ültetést abszolválni. A padlólemez rögzítéséhez a megfelelő helyeken alátámasztásokat csináltam a karosszériában a megfelelő magasságban. A belteret – a kasznival és a padlólemezzel összhangban – leegyszerűsített síkokkal határolva alakítottam ki. Került bele egy sportosabb ülés is.

Kevesen látták ezt a tükörben

Brutális szélesítésekkel a modellváltozatban is

Festünk és kiszolgáljuk a szponzorok igényeit

Bár a későbbiekben már többféle színben is léteztek Zakspeed – fazonú – Caprik, a legautentikusabb mégis az eredeti. Bár ebből is készült az évek során néhány dekorációs változat, így egy adott kocsit mintáztam meg a sok közül. Az alapszín fehér, erre jön – a képek alapján - a pontosan helyére szerkesztett matricahalom. Ami említésre érdemes ezzel kapcsolatban, az a hátsó lámpa, mivel ez az eredetiről készült fotó, lekicsinyítve a megfelelő méretre.

A Capri fazon, amennyire az eredeti Matchbox arányok engedték

Jól látszik a kerékméretek eltérése

A kocsi elejéről az eredeti homlokfal lekerült, mert egyrészt amúgy sem volt típusazonos, viszont az ültetés miatt is útban volt. Ráadásul a nagyobb részét eltakarta volna az új szpoiler. Ezért készítettem el újra azt is. A lámpák helyét kifúrtam a homlokpanelen és egy mögé ragasztott lappal alakítottam ki a lámpák látványát. Összességében a kész kisautó a vártnál jobban hozza az általam megálmodott látványt, és talán az eredetihez is van köze. Ehhez nagyban hozzájárul a dekoráció de legalább akkora szerepe van a nagyon egyedi karosszéria megoldásnak is. Ahogy a versenypályákon, nálam is a Porschek és BMW-k mellé került a vitrinbe, mint teljesen egyenértékű gépcsoda.