Bár köztudottan
nem vagyok franciaautó rajongó, de azért egy-egy példány termett azon a vidéken
is, ami érdekes, különleges vagy szép. Mostani áldozatom se szép, se jó nem volt, viszont a hiányzó első ajtótól eltekintve tűrhető állapotban került
hozzám ajándékként egy nagy doboz alkatrész, autómaradvány között. (Köszi Tommi!)
Az eredeti kék
szín sem volt rossz, de mivel ajtót kellett rá pótolnom az egészet újrafényeztem. A kocsi annak idején a Peugeot nagykocsija második
legnagyobb modellje volt, valahol az ötös
BMW-k magasságában, tehát a csillogó fekete szín teljesen autentikus egy
például egy nagyobb cégvezető számára arrafelé. Miniszteri szinten az ennél
nagyobb 604-est
használták.
A kocsi
történetéről pár szóban annyit lehet elmondani, hogy a sikeres és jól ismert 504-es
modell utódjaként 1,3 millió darabot adtak el belőle 1979 és 1992 között a
világban. Gyártották a szülőhazáján
kívül Kínában, Argentínában, Indonéziában és Nigériában is, és ennél is több
országban volt csak összeszerelő üzeme a modellnek. Elnyűhetetlen mint az
elődje, lényegében a szegényebb országok munkásának munkások vezetőjének autója. Erre a viszonylag nagy
hasmagasság is jó okot adott. Még kisszériás összkerekes verziója is
volt a kombi kivitelnek, valamint összkerekes pickup
átalakítás is készült belőle. Sőt, hogy még fokozzuk a dolgokat elkészült a duplakabinos pickup is.
Alapvetően
négyajtós limuzin kialakítású, de természetes, hogy készült belőle kombi változat (három
sor üléssel is akár), sőt valaki még kupé és egy tető
nélküli variációt is elkövetett. A cég és Pininfarina közös munkája a
dizájn. Négyhengeres dízelmotorral vagy 4-6 hengeres benzinmotorral készült a
cég utolsó hátsókerék hajtású autója. 1,8-as sornégytől a 2,850 köbcentiméteres
V6-ig elég széles skálán lehetett bele benzinmotorokat választani a kétféle
dízel mellett. Készült 3 vagy négysebességes automata váltóval is. Az amerikai
piacra még turbóval is felszerelték. Érdekesség, hogy ez volt a cég utolsó, amerikai
exportmodellje jó időre. A beltere inkább volt hagyományos, mint franciásan
feltűnő és extravagáns de ergonómikusan nem volt azért annyira a csúcson a
korabeli kritikusok szerint. Nagy csomagtere a céges felhasználáson túl ideális
nagycsaládos autóvá tette. Az utazási komfortját, kényelmét és vezethetőségét
erősen dicsérték.
Európa néhány
országán kívül a világban több helyen is (magasított tetős) mentőként, pompakocsiként,
taxiként,
rendőrautóként,
versenyautóként
vagy katonai célra
is használták. Többféle felszereltségi szinten lehetett kapni (GTD, GTI, SRD,
GR, SR, GLS, DL, STX, Liberté, Turbo, GLX, SW8, V6, Turbo S), a mi szóban forgó
kisautónk az STi változatot mintázta meg, - SIKU gyártmány lévén az aljáról
leolvashatóan - a 2,9 literes 110 lóerős négyhengeres változatot.
A szokásos Siku
minőségű kisautó alapvetően jó, arányos, föl lehet ismerni az eredetit. Mondjuk
ehhez igencsak hozzájárulnak a jellegzetes formájú „pözsós” első lámpák. A
hátsóknál beletettek egy kis csavart a lámparendszerbe. Ami annyit tesz, hogy
egy lámpatest három darabból áll. Az indexek a kasznin vannak megformálva, a
piros búrás részt a beltér anyagából alakították ki, míg a fehér búrás
tolatólámpa a padlólemez fémszínéből van. Ez összhatásában nagyon zavaró, ezen
a kifestésük nagyban javít és egyértelműbbé teszi, hogy mi a lámpa, mi a kaszni
és mi a lökhárító. A lökhárítók a legérdekesebb részei a kocsinak. Egy fekete
darabból vannak és csak ezt a célt szolgálják, mivel a futóművet külön
fölerősített kis műanyag idomok rögzítik. A lökhárító panel valami érdekes
módon feszítették/pattintották a helyére mert mindenhol a fém rész alá került
a vége. Még jó, hogy nem kellett leszednem. Viszont mivel a kaszni fekete lett,
így a lökösöket krómimitáló színre festettem át. Ez kis csalás, mert a
valóságban feketék voltak nagyrészt és csak egy részükön volt króm díszítés.
Úgy gondolom a látvány érdekében ennyi változtatás megengedhető. A kerekek és a
futómű teljesen épek voltak így azok érintetlenül maradtak, hirdetve a SIKU
dísztárcsák optikai jellemzőjét.
Nagyon elegáns lett, valóban a fekete szín hozta ki legjobban ennek az autónak a karakterét.
VálaszTörlés