Mindjárt a cím középső részének magyarázatával kezdem. A Volkswagennél (is) akadtak szép számmal egyedi, alkalomszerűen kiadott, kisszériás sorozatok is. Nem tuningcégek megoldásairól van szó, hanem a gyári kialakítású autókról. Nagyon jó oldal foglalkozik velük célirányosan. A gyár célja, hogy folyamatosan fenntartva az érdeklődést, minimális módosításokkal kis sorozatban gyártott autókat is eladjon. Talán így lehetne tömören a célt megfogalmazni. Nem egy csoda dolog, hiszen manapság is előfordulnak ilyen sorozatok.
Nos, az egyik ilyen sondermodell volt a Gelb-Schwarzer Renner Kaefer. Vagyis egy Saturnsárga alapon matt fekete (hivatalosan, azonban minden fotón inkább egy selyemfény csillan meg finoman) kiegészítőkkel szerelt sportos kivitelű 1303-as Volkswagen, (egészen pontosan 1303S). Már régi vásárlói igényt elégített ki ezzel a wolsburgi gyár. Sportos volt hiszen a megszokottnál kicsit erősebb, 1,6 literes 50 lóerős boxer motor hajtotta. Akár 160-nal is(!). 5,5*15-ös "Jubi" felniken gurult, 175/70-es HR 15 Pirelli Cinturato gumikkal. Mivel már az 1303-as sorozatról beszélünk az első futóműve tárcsafékes, tekercsrugós, MacPherson rendszerű volt és hátul is már száraz féltengely volt benne. Bőrbevonatú sportkormány, tűzoltókészülék és sportülések is tartoztak a csomaghoz. A csomagtartó és motorház fedél volt fekete, csakúgy, mint a tükrök, a lámpakeret,a kilincsek (ez utóbbi három létezett krómos kivitelben is) és a lökhárítók. Viszont a lökhárítón levő, egyébként fekete műanyag dekorcsík itt sárga volt, csakúgy, mint a típusfelirat a hátulján. Annak idején még a sajtó is foglalkozott vele, hogy az olajválság idején hogyan adhatnak ki ilyen agresszív kinézetű (!) autót. Az első lökhárító alatt a karosszériában rácsozatot alakítottak ki, a szintén extraként beépített olajhűtő részére. Természetesen ehhez a kocsihoz is rengeteg gyári extrát lehetett rendelni, a spoilerektől kezdve a ködlámpákon át egészen a speciális biztonsági övekig.
Mindösszesen 3500 darab készült belőle az 1972.12.12. és 1973.02.02 közötti időszakban. Az ára 7650 DM volt, mintegy hétszáz márkával drágább, mint a széria 03-as. A megjelenése olyannyira nyomot hagyott (vagy olyan kellemes emlékeket hozott elő) a sportos Volkswageneket kitalálók fejében, hogy elkészítették a mai Bogár hasonló kinézetű változatát is. Mindenki eldöntheti, hogy kinéz-e olyan jól vagy sem. Jelenleg mintegy 100 darab fut belőlük még de csak tíz darab lehet közülük teljesen eredeti. Külön honlapja van a GSR gyűjtőknek, ahol megpróbálják levadászni a még létező, eredeti modelleket. Sokan lehetnek akiknek ma már csak egy sárga bogár a sok közül, nem tudván a ritkaságukban rejlő értéküket.
Rátérve a kisautóra, amit a Siku készített, elég vegyes a kép. A fotókon is jól látszik, hogy a kisautó a valóságosnál jóval bumfordibbra sikerült, kiváltképpen ha a többi hasonló léptékű kisautóval is összehasonlítjuk. Mondjuk két azonos arányú és "tömörségű" Volkswagen Bogarat még nem láttam a bogaras soromban, pedig minden cég ugyanazt az autót mintázta meg és ugyanazzal a technikával, ugyanabból az anyagból készíti. Tehát ebből következően mindenki csal egy kicsit a modell méretezésénél valahol. Önmagában nézve tehát nincs hiba, mert felismerhető. Csak ha sorba állítjuk...
Az én GSR-em még piros 03 romként érkezett hozzám. A kétoldali ajtópótlás után már egészen egyben volt a kocsi. Mivel 03-okat ritkábban mintáznak meg eldöntöttem, hogy ha már újrafestés lesz, akkor valami különleges színe legyen a sok alapszínű bogár mellett. Itt jött a képbe ez a sondermodell. Nem állítom, hogy pont Saturnsárga lett, de nagyon közel van hozzá. A többi része nem változott, inkább csak a részleteket javítottam föl. Ami nagyon elüt az eredetitől az a kisautó magassága, de ezt betudjuk a gyártástechnológiának. A másik dolog az indexlámpa helye, ami az eredeti modelltörténetben csak később költözött a lökhárítóba a sárvédő tetejéről. Mivel ez itt így volt kialakítva, ezúttal nem bolygattam. A Bogaraknál ugyanis (szinte) minden változat lehetséges. Az alkatrészeket viszonylag könnyű cserélgetni, így előfordulhatnak a valóságban is érdekes, évszám szerint igencsak különböző alkatrész kombinációk. Talán ezért is van, hogy a legyártott 21 529 464 példány közül csak nagyon ritkán látni két azonosat.
Ahogy érkezett
Már pereg le róla a festék
Rátérve a kisautóra, amit a Siku készített, elég vegyes a kép. A fotókon is jól látszik, hogy a kisautó a valóságosnál jóval bumfordibbra sikerült, kiváltképpen ha a többi hasonló léptékű kisautóval is összehasonlítjuk. Mondjuk két azonos arányú és "tömörségű" Volkswagen Bogarat még nem láttam a bogaras soromban, pedig minden cég ugyanazt az autót mintázta meg és ugyanazzal a technikával, ugyanabból az anyagból készíti. Tehát ebből következően mindenki csal egy kicsit a modell méretezésénél valahol. Önmagában nézve tehát nincs hiba, mert felismerhető. Csak ha sorba állítjuk...
Ajtók pótolva
Festés közben
Az én GSR-em még piros 03 romként érkezett hozzám. A kétoldali ajtópótlás után már egészen egyben volt a kocsi. Mivel 03-okat ritkábban mintáznak meg eldöntöttem, hogy ha már újrafestés lesz, akkor valami különleges színe legyen a sok alapszínű bogár mellett. Itt jött a képbe ez a sondermodell. Nem állítom, hogy pont Saturnsárga lett, de nagyon közel van hozzá. A többi része nem változott, inkább csak a részleteket javítottam föl. Ami nagyon elüt az eredetitől az a kisautó magassága, de ezt betudjuk a gyártástechnológiának. A másik dolog az indexlámpa helye, ami az eredeti modelltörténetben csak később költözött a lökhárítóba a sárvédő tetejéről. Mivel ez itt így volt kialakítva, ezúttal nem bolygattam. A Bogaraknál ugyanis (szinte) minden változat lehetséges. Az alkatrészeket viszonylag könnyű cserélgetni, így előfordulhatnak a valóságban is érdekes, évszám szerint igencsak különböző alkatrész kombinációk. Talán ezért is van, hogy a legyártott 21 529 464 példány közül csak nagyon ritkán látni két azonosat.
Klassz lett!
VálaszTörlésNagyon jó lett! A VW GSR típusismertető pedig bámulatos! :)
VálaszTörlés