Illatos Fordok

Ford Transit és Ford A

átalakítás

 Lehet illatos egy Transit vagy pedig egy kilencvenéves A Ford? Hát persze, ha például parfümöt szállít nagy mennyiségben. Azt szállított az öreg is és azt szállít a modern furgon is. Az üzlet folyamatosan virágzik. Az árut szállítani kell, immár évtizedek óta. A Ford (is) ezt teszi a kisteherautóival, már vagy száz éve. Valami ilyesmit próbáltam kifejezni a két kisautó átalakításával.

Nagyon régi elképzelésem valósult meg ennek a kisautó párosnak az elkészültével. Többször foglalkoztam már a 30-as évekbeli "A" Fordok restaurálásával és átalakításával, mivel jó alap minden ilyen munkához. Hasonló tulajdonságokkal bír a Transit is, ebből is volt már egy egyedi példányom. Munka közben elgondolkodtam, hogy miként lehetne az őskori-jelen tengelyt összekötni és azonos nevezőre hozni. Nyilván a dekoráció a megoldás. 

 

  

Olyat kell kitalálni, ami akkor is és ma is létezik, létezett. Lehetne olyan cégek színeibe is varázsolni a kisautókat mint a Coca-Cola vagy a Shell, de olyat bárki készíthet. Ezért a projekt része volt a képzeletbeli cég kitalálása a hozzá tartozó névvel, felirattal, tartalommal és kinézettel. Valami pasztelesebb, finomabb, nőiesebb cég járt az eszemben, ebből lett a képzeletbeli parfümgyártó. Mindehhez sikerült megnyernem a feleségemet, aki az ehhez passzoló dizájnt megfestette. 

 

A kiindulási helyzet

 

A matricaterv és a megfestett dekor

  

A hátsó duplaajtó dekorja nyers állapotban

  

Az oldaldekor retusálva

 

A kinyomtatott matricák

Ez nem számítógéppel készült dekoráció, hanem tűecsettel, kézzel, festékkel a megfelelő formára megfestve. Öt panel készült a két autó megfelelő felületeire. Először papírra festve aztán a szkennelés  és retusálás után került nyomtatásra. Az autók alapszíne is igazodik az akvarelles-paszteles motívumokhoz. Így a szín és a minta kapcsolja össze a két modellt, korokon keresztül. Sajnos a két kocsi léptéke nem teljesen azonos, a valóságban nem nagyobb a régi ford mint a transit, de ezen kerekedjünk felül ebben az esetben.

 

  

 

A névről még annyit, hogy pont akkor született a család új generációjának első tagja, amikor a dekoráció készült, így a néven sem kellett sokat gondolkodni. Csak azon, hogy miként lehetne őt elrejteni benne, és nem direktben kiírni a nevét. Lehet gondolkodni rajta. Az első helyes megfejtő előzetes fotókat kap a még meg nem jelent kisautó átalakításaimból.

Lihacsov

ZIL 115
bemutató

Ez nem az, ami erről a névről sokaknak, de leginkább az 50­+-os korosztálynak beugrik elsőre. Ez egy személyautó. Igaz, hogy kétszer akkora, mint egy átlagos Moszkvics, igaz, hogy limitált példányszámban készült, igaz, hogy csak bizonyos elvtársi szint fölött volt beszerezhető járt. De azért érdemes rá egy pillantást vetni.

Azt kevesebben tudják, hogy az akkoriban elterjedt kék-fehér fényezésű ZIL teherautók mellett a gyár egy másik (esetleg sokadik, ki tudja?) részlegében egy személyautót limuzint is reszelgettek az arra fölkent és kiemelt mérnökelvtársak. Korábban minden nagyon fontos ember fekete Csajkával járt (a kevésbé fontosak fekete Volgával), de annak a technikája és a formája már odaát is idejétmúltnak számított. Fekete állólámpás Mercedessel pedig csak az igazán kiemelt és nagybecsű elvtársak járhattak. Nosza, kijelölték a legkézenfekvőbb gyárat a  Zavód imeni Lihacsov-ot , hogy fejlesszék ki a jövő fontos embereinek parádéskocsiját. Ha az utasításban az van, hogy ezt kell tenni, akkor neki is álltak és a hetvenes évek elején megindult a tervezés, majd az évtized végére a prototípus is összeállt. 

Elég nagy volt a kaszni, így kellet is bele a vérbő technika. 7695 köcentis  benzines, duplakarburátoros V8-as OHV motor hajtotta. 315 lóerőt tudott a gép, ami a háromsebességes automata váltón keresztül mozgatta a 3,4 tonnás, 6,3 m hosszú monstrumot, maximum 190 km/h sebességgel. Hét személy fért el benne, három üléssorban. Laprugós hátsó felfüggesztéssel rendelkezett csak, de minden kerekét tárcsafékkel szerelték. Beépített szirénája és villogói érdekes extrák. Csakúgy, mint a dupla elektromos-, fék- és hűtőrendszere.

Gazdag belső tere volt, természetesen a szovjet ízlésnek megfelelő hangulatban. A sofőrrész elválasztható volt a fontos emberek utazókabinjától. Főképpen a Szovjetunióban használták és használják talán még manapság is de számos arab és afrikai állam is vásárolt az évi 15-20 legyártott darabból. Készült belőle néhány érdekes példány: kombi kialakítású mentőautó a pártelitnek vagy kabrió változat a díszszemlékre. A kis példányszám miatt valószínűleg kevés azonos kialakítás létezhet, sok módosítás történt a gyártása alatt, keveredve az előd példányok technikai megoldásaival.

Az én kisautóm szinte autentikus, hiszen az egykori birodalom egykori államából Fehéroroszországból került hozzám. Gyártója a Tehnopark, bár valójában Kínában készült. A cég elég új és az orosz járműveket modellezi. Csak közelítően Matchbox léptékű (1:72) a szóban forgó modell, de így is jól látszik, hogy milyen hosszú is volt az igazi autó is. A kialakítása eléggé részletes, jól hozza az eredeti kocsi jellegét, ami nem azt jelenti, hogy szép is. A közönséges fekete szín adott egy ilyen autónál, amihez a csillogó részek jól passzolnak. Szépek rajta a krómozott részek. A lámpákat kifestettem, így talán kicsit változatosabb a külseje, bár az első lámpák köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel - akármelyik verzióját vesszük alapul. A nagyméretű hátsólámpák a későbbi verziókra utalnak. Az üvegek vékonyak, ennek ellenére nagyon nehéz benézni, mert eléggé kicsi méretűek. Ennek megfelelően a beltér csak nagy odafigyeléssel tekinthető meg. Az azért látszik, hogy egy nagy kormány és három sor ülés van benne. A kerekei nem vallanak túl nagy fantáziára de rossznak semmiképpen nem mondhatóak, nincs közük az eredetihez, vélhetően egyen modellkerekek. Piros-pontot érdemel viszont a fehér gumiperem imitáció. A kerekek acéltengelyeken futnak, így a viszonylag szűk keréktávolságnak és a merev rögzítésnek köszönhetően nulla rugózással bírnak, de ez itt nem szempont. A kocsi kasznijára a műanyag padlólemez kettő darab csavarral van fölerősítve, ami nem meglepő, lévén kínai gyártás.

A vitrinben kuriózumként lehet tekinteni rá az angol gyártmányú Rollsok és Mercik között, akár származását, akár a kocsi eredetijének funkcióját tekintve. A fekete színe ellenére színesíti az összképet.

 

Sterling v. Honda v. Rover?

Rover 825 (Sterling)

(Matchbox)

felújítás

Ez a kisautó is egy elég jellegtelen formájú modell. Viszont eredetiben sem hozott semmi különlegeset a formája az adott korszak többi gépkocsija között. Nyilván az angolok a saját mértékük szerint sokra tartották, de európai autós viszonylatban nem mutatott semmi kiemelkedőt. Pedig ilyenre már volt példa a Rover esetében is, az SD1 formája és megjelenése igen karakteres és egyedi volt. Kár, hogy nem azt mintázták meg.

A kocsi talán egyetlen érdekessége, hogy a Honda közreműködésével fejlesztették. Születési neve Rover 800-as sorozat, és nagy rokonsági kapcsolatban áll a Honda Legend-del. A Sterling néven a tengerentúli piacra szánt modelleket nevezték. A japán céggel való együttműködésnek már voltak előzményei (Triumph Acclaim – Honda Civic), így nem volt újdonság a közös szerkezeti elemek, padlólemez alkalmazása ebben az esetben sem. A kocsik külseje és motorizáltsága azonban eltért. Míg a Honda a 2.5 literes V6-os motor plusz automata váltó változatot alkalmazta (főképpen Amerikában) addig a Rover a kétliteres négyhengeres motort építette a kocsiba. A közös gyerek végül 1986-ban jelent meg a közönség előtt. A sima szedán karosszéria mellett két évvel később a ferdehátú (Vitesse néven) is megjelent, illetve a dízeles erőforrások is választhatóak voltak.  Csúcsmodellként, limitált példányszámban még egy 16 szelepes turbómotoros változatot is kiadtak. 

Jóllehet az USA piacon nem volt igazán sikere a Sterlingeknek, műszaki és korróziós problémák okán, a belpiacon sikeresnek és népszerűnek ítélték. Minden viszonyítás kérdése, térben és technikailag egyaránt. Nem mindegy, hogy az Opel Rekord angol verziójával, a Ford Scorpioval vagy a BMW-vel hasonlítjuk össze a 800-kat. Mindegyik azonos kategóriájú de mégis más és más preferenciákkal rendelkeznek. Ha megemlítem a BMW 520 akkori kiadásait (E28) akkor a kevésbé hozzáértők is emlékeznek egy sportosabb megjelenésű négyajtósra és a Scorpio formája is sokakban megragadt. De ki emlékszik egy Rover 825-re? Talán csak az angolok, ahol valóban több futott belőlük, támogatva a hazai autóipart. Miután az amerikai piacon alig tudtak eladni belőle nem nagyon forszírozták a további fejlesztését. Bár volt még az élete során egy-két modernizálási-aktualizálási felbuzdulás (fészlift, ahogy ezt hívják) és kiadtak néhány változatos fölszereltségű sorozatot is belőle (még egy kétajtós kupéval is bepróbálkoztak), azért olyan nagyon átütő sikere nem lett, így a gyártását végül 1998-ban be is fejezték.

A Matchbox számomra ismét érthetetlen okokból döntött a kocsi megmintázásáról. Voltak/vannak ennél jóval jelentőségteljesebb autók is a világon, amiket érdemes lett volna modellezni. De mindegy is, az eredeti is (legalább felerészben) angol autó volt, had kapja meg a méltó helyét a Matchbox modellpalettán is. Először 1987-ben jelent meg. Sokféle szín kerék stb   Az érdekessége a kisautónak a karosszériát kettévágó műanyag betét, amilyet már láttunk például a T-Bird esetében is. Ez a megoldás egyszerű lehetőséget ad a – hivatalosan és szépen kifejezve - kéttónusú fényezésre. Magyarul a kocsi lökhárítójának vonala alatt és fölött eltérő színű lehet a kisautó. Az már a gyártón illetve restaurátoron múlik, hogy milyen színeket kombinál össze, illetve, hogy egyáltalán él-e a lehetőséggel, hogy két szín(árnyalat) is legyen az autóján. Igazi autók esetében is előfordul ilyen, azonban ott lényegesen egyszerűbb ennek a megvalósítása. A modellautók esetében erre a legjobb mód a két részből álló karosszéria, mint ebben az esetben is.

A kisautó  - szokás szerint – romosan került hozzám, és sokáig pihent is egy dobozban, míg végül rászántam magam, hogy felújítsam és a többi modellemhez hasonló szalonképes állapotba hozzam. Túl sok mindent nem lehetett ezzel a kisautóval csinálni az átfestésen kívül. A szétszedés és a maradék festékek eltávolítása után ebben az esetben felmerül a kérdés a fent leírtak alapján: milyen színeket válasszak a karosszériára. Mivel nem vagyok híve a színkombinációnak az átlagos autók esetében ezért most is az azonos szín mellett döntöttem. Viszont ez egy elegáns metál barnás árnyalat, ami a kocsi eleganciáját csak hangsúlyozza. A metálszínezést a ráfújt lakkréteg csak kiemeli, így az ilyen színeknél ez talán kötelező is. Sajnos azonban a fotón ez pont rosszul jön ki. Kapott az eredetivel egyező, de jobb állapotú kerekeket is, így már feszélyezettség nélkül parkolhat be a vitrinben levő BMW, Opel, Ford társaságba.