Opel Vectra
(Matchbox)
átalakítás updated
Az utolsó Opel Ascona kifutásával a középkategóriás modellszegmenst a teljesen új alapokra helyezett Vectra jelentette. Ezt – az Opel hagyományának megfelelően „A” val jelölték. Az 1988-tól gyártott, limuzin, ötajtós és kombi változatokban elérhető modell meglehetős karriert futott be, hiszen a világ több mint 8 táján is gyártották, különféle nevek alatt. A kocsit Wayne Cherry tervezte. A modell alapjaira épült a sportosabb kinézetű Calibra és a távoli unokatestvér a Saab 900 is. 1,4 literes sornégyesel indult a benzines motorpaletta és a csúcsot a 170 lóerős 2,5 literes V6-os jelentette. Persze a takarékosabb szegmensben is volt kínálat, hiszen 1,7 literes dízelt is kínáltak, sőt ezt a változatot turboval is lehetett rendelni. Mindezekhez 4 vagy 5 fokozatú váltó tartozott, de kérhették automatával is. Alaphelyzetben elöl hajtott, de 1989 januárjában két négykerék-hajtású változattal bővült a kínálat. 1994-ben a Vectra Turbo 4x4-es változatát használták a Forma-1-ben biztonsági autóként. Leginkább a San Marinói Nagydíjon vetették be.
Az Opel Vectrája egy sikertörténet. Jelen vizsgálódásunk tárgya egészen pontosan az „A” Vectra (1988-1995) vagyis az Ascona után megjelent új formájú középkategóriás Opel első szériája. Annak is a négyajtós változata. Érdekes, hogy a Matchbox két néven hívja az 1990-ben debütáló modellt, de egyáltalán nem véletlen. A jobbkormányos verziót Vauxhall Cavalier GSi-nek hívják és persze az emblémáktól eltekintve ugyanaz az autó, mint az Opel. A Matchboxnál ez nem példa nélküli, az Opel Kadettel is hasonlóképp jártak el.
Yellow Submarine Hot Rod
A hozzám
került példány nem is volt túlságosan lerúgva, csak éppen már nem volt egészen
friss. Belülre nézve azért a döbbenet rám jött: már nem csak az igazi autók
rohadnak hanem a Matchboxok is. A tengelyleszorító acéllap ugyanis olyan
mértékben ki volt rozsdásodva, hogy nemcsak a tengelyt nem tartotta a helyén de
önmagát sem bírta megtartani. Sokat úszhatott szegény Vectra. Az alkatrészt természetesen a megfelelő
dobozomból való tartalékkal pótoltam.
Valamit tehát kezdenem kellett az autóval. És itt átvillant az agyamon egy párhuzam! Ugyanis ennek a Vectrának az édestestvére a Calibra, a főbb elemeikben meg is egyeznek. Ez a Calibra a fiatalabb korosztály erősen kedvelt alanya az átalakításokra, pimpelésekre a sufnituningtól kezdve a professzionális megoldásokig. A tulajdonosaik ugyanarra az esti Opel dzsemborira járnak, mint a Vectrások. Tehát a gondolatsor vége az lett, hogy a Vectrám is egy stílusosan megtuningolt speciálgép lesz, a mai kor és a divat elvárásainak megfelelően. Ekkor megláttam egy piros Matchbox felnit és beugrott a kép: matt fekete kaszni, piros közepű felni, fehérperemes gumik, fehér lámpaburák, ezüstözött ablaksötétítések. Mondhatnánk minimáldizájnnak is de én inkább az amerikai hot rodok világában emlékszem ilyen színösszeállításokra. Mindegy, szombat este a nagyparkolóban így is erősen megnézi majd a többi Opeles!
A
karosszériával nem volt sok teendő. Mindössze a csomagtartófedél hátsó
függőleges elemét kellett pótolnom, mert teljesen hiányzott. Így ha már
újrakészítem, a célnak még megfelelőbb is mint az eredeti, mert én teljesen
síkra készítettem el, mintha – a mai bizonyos trendeknek megfelelően –
belemezelték volna a különböző mélyedéseket. Természetesen egyszínű lett a
lámpával és így máris egy teljesen komplex – ezüstösen csillogó – hátsó
elemként jelenik meg a fényforrásokkal együtt. A karosszéria két réteg matt
fekete festéket kapott. A fehérburás lámpákat és az ezüst elemeket lakkfilccel
készítettem el. A felnit alkoholos filccel kezeltem ezáltal megmaradt a
csillogása is a kerék ép belső részének. Kicsit olyan mintha metálos lenne a
színe – vagy talán eloxált? A felni köré a „gumin” lakkfilccel húztam meg
a vékony fehér csíkot.
Nagyjából ennyi volt a külmunka. A belsejét egy kicsit kifestettem, bár nem nagyon látszik. Ami még említésre méltó, az az ablakpanel. Kissé karcos volt de nem törött. A szélvédő kivételével amúgy is be akartam fedni a dizájnelveknek megfelelően, ezért csak a megmaradó, látszó részt vettem kezelésbe. Polírpapírral homogenizáltam a felületet, majd portalanítás után kapott egy réteg – kicsit vastagabb - fényes lakkot. Ezáltal szinte az új ablak minőségét sikerül létrehoznom. Csillog is és átlátszó is és nem is kopik le.
A többi ablakra pedig alumínium fóliát simítottam rá, így a többi ezüstös felülettől elüt és mégis ablakcsillogás hatása van. A kész kocsi hozza a korábban eltervezett hatást, sikerült teljesen megvalósítanom az elképzelésemet. Irány az éjszakai gurulás...
És akkor az előzmények:
