Pagodák

Van teteje, nincs teteje

Aki már látta az SLC átalakításomat, és netán kicsit jobban elmélázott a fotókon, az észrevehet ott egy sárga nyitott sportkocsit a szélen. Igen, talán az egyik legkedvencebb kisautóm ez. Nem véletlenül van sokszor a képeken, igaz eddig háttérben csak. Adós vagyok még a kocsi históriájával, amit ezúton pótolok, mielőtt a lényegre térnék.

Talán az ezüst kissé jobban hozza az eredeti arányait

Ősi nyomdokokon, új technikával

A gyári nevén W113-nak hívott sportkocsit az 1963. évi Genfi Motor Show-n mutatták be a közönségnek, leváltandó a korábbi sikermodelljeiket a W121 (sportváltozatban W120) és W198 jelű elődöket, mely utóbbi – sirályszárny ajtómegoldásával - már szinte legendává vált. Az új kocsi talán egy kicsit a két elődje közé került, hiszen a sportos jelleget kombinálta egy inkább túrakocsira utaló utcai megjelenéssel. De emellett természetesen a sportosság és a kényelem is szempont volt a kialakítás során. Három verzióban volt kapható: vászontetős, keménytetős és a kettő kombinációjaként felfogható kemény de egyben levehető tetős. A keménytetős verzióban értelemszerűen a legnagyobb volt a raktér a három közül, hiszen nem kellett a lehúzott tetőnek helyet biztosítani.

Technikai titkok

A Paul Bracq által tervezett roadster a korábbiakkal szakítva a kornak megfelelően már jóval egyenesebb élekkel és síkokkal rendelkezett, mégis határozottan hozta az elődöknél kialakult Mercedes képet. Ilyen jellemző a hűtőrács közepén levő nagyméretű Mercedes csillag is, vagy a motorházfedélen hosszában végighúzódó kidudorodó gerinc is (ez utóbbit a hosszában elhelyezett motor is indokolta). Az elődtől csak a mágikus 2400 milliméteres tengelytávot örökölte. A kocsiszekrény önmagában is elég stabilra volt méretezve így még a fix keménytető sem játszott szerepet a kocsi merevségében. Az úgynevezett fintail (leginkább farokuszonyosnak lehetne fordítani de minek) Merci (W111) padlókeretének 30 centivel rövidített és megerősített verzióját használták. A nagyfelületű és magasra nyúló ablakai miatt a teljes tető (kissé jobban megnézve) elüt a kocsiszekrény harmonikus formájától. A közvélemény el is nevezte pagodatetőnek, ezért lett ez a Merci „a Pagoda”. Véleményem szerint ez a kocsi kimondottan nyitottnak készült, a tető csak egy szükségmegoldás rajta. Viszont annak meg kényelmes, de lehet hogy nem annyira stíluspasszentos. A súlycsökkentés miatt a nyíló részek alumíniumból készültek.

A biztonság az új szó

Az gyár első olyan modelljei közt volt  ahol már a biztonságra is nagyon odafigyeltek a design mellett. Az addig elért ilyen irányú kutatásaikra támaszkodva minden újdonságot beletettek. Merev utascella, előtte-mögötte gyűrődőzónák, melyek inventora a magyar származású Barényi Béla volt. A beltér kialakítása is „ütközésbarát” volt, tehát lekerekített és puha anyagokat éleket alkalmaztak. Már biztonsági övet is kínáltak bele, igaz csak opcióként. Biztonsági kormányoszlop csökkentette az ütközéskor a kormánykerék befelé történő elmozdulását.

A gépházból jelentik

A 230 SL jelű legelső verziót hathengeres 2,3 literes 150 lóerős motor hajtotta dupla injektorral. 200km/h körüli végsebességet tudott elérni. Négysebességes kézi váltója volt eleinte, az automata egy későbbi extra lett. Kettős fékköre, két első tárcsaféke lassította. Radiálgumikon futott és gáztöltésű lengéscsillapítók tompították az út egyenetlenségeit. Extraként szervokormánnyal is szerelték. 19831 darab készült belőle. A következő fokozat a 250 SL jelű, 2,5 literes azonos teljesítményű verzió volt (1966.) amit aztán rövidesen váltott a 280 SL jelű csúcs verzió a maga 2,8 literes 170 lóerős motorjával, és megnövelt tankkal. Készült ötsebességes kézi váltóval is, ez azonban nagyon ritka és keresett manapság. A dísztárcsáiról lehet leginkább megismerni ezt a változatot Itt már mind a négy kereket tárcsafék lassította, fékerőszabályozóval. Még diffizárat is rendelhettek hozzá extraként az igényesebbek. Opcionálisan hátsó ülést is lehetett bele rakatni (California verzió), természetesen csak a keménytetős esetében. Ebből a változatból majdnem 24 ezer darabot adtak el 1971-ig. A sportos forma  a mai napig is megdobogtatja az autószeretők szívét, nem véletlen, hogy sok-sok felújított példány közlekedik ma is az utakon és szinte minden veterán találkozón láthatunk belőlük.

Érdekességként megemlítendő még, hogy Pininfarina is hozzányúlt a kocsi karosszériájához és készített belőle egy olaszosabb verziót: itt-ott kerekített, itt-ott szögletesített, a tetőt a megszokott formára alakította. Szép, szép, de azért szerencsére soha nem került gyártásra. A másik érdekes kísérleti példány egy V8 motorral szerelt 6332 köbcentis – meglehetősen orrnehéz - furcsaság volt. Próbálkoztak Wankel motorral is, de ez meg önmagában zsákutca, tehát itt sem jutottak előrébb. Pietro Frua olasz tervező is próbálta saját ízlése szerint formálni a kasznit, de ez csak öncélú kínlódás volt, az eredetit úgysem lehet überelni.

Híres Pagoda tulajdonosok között volt/van David Coulthard, Tony Curtis,  John Travolta, John Lennon, Kate Moss, Sophia Loren. A típus a Mad Man televíziós sorozatban is szerepelt.

Hol szélesebb, hol keskenyebb, hol az egyik, hol a másik. Mindegyikben van egy kis csalafintaság

Itt is látszik, hogy az arányosan elkészítette ormótlan tető mennyire nem illik ehhez a szép formájú sportkocsihoz

Kicsimercik szép sorban

Áttérve az 1:6x méretarányra máris kettős változatok tárulnak elénk. Kétféle, mert zárt és nyitott verziónk van, kétféle, mert Matchbox és Corgi. Viszont mindkettőben azonos, hogy erősen kopott és némileg hiányos állapotban vannak még itt a poszt elején. Vagyis sejthetően a dualteszt előtt és alatt egy felújítás tanúi lehetünk még. Kontrasztként pedig a közel gyári állapotú sárga fog ismét szerepelni összehasonlítási alapként.

Készül az ajtó, rétegekben felragasztott sztirolból

Összehasonlítások. Corgi vs. Matchbox

Az matchbox  verzió tulajdonképpen nem rossz, a festék elfogyásán valamint a kosz túltengésén túl csak a szélvédő hiányzik. Viszont úgy gondoltam, hogy ha már szétszedem akkor a régi virslikerekek helyett belepróbálok valami korhű széles kereket. Szerintem ezzel jobban néz ki, de minimum változatosabb. A fehér szint megtartottam, jól illeszkedik a piros belsőhöz. 
A másik autón az (Mercedes ezüst színre való) újrafestésen felül még ajtókat is le kell majd gyártani hozzá. Talán ez ígérkezik a legizgalmasabbnak. Lássunk is mindjárt neki. A nyitható ajtó előbb utóbb letörik (Mondtam már, hogy nem szeretem a nyitható dolgokat?). A tátongó rést kitöltő új nyílászárókat sztirolból faragtam bele, ügyelve arra, hogy a kocsi oldalán végigfutó élt is belevigyem ahol kell. Természetesen már nem fog nyílni. Az ablakozást még darabonként kipótoltam, mert az eredeti valamilyen oknál fogva kiolvadt/kideformálódott belőle. 
Miután a másik modell szélvédője is a helyére került valamint az ajtókárpitokat is a belső tér piros színére festettem, kezdődhet a két Merci vizuális összehasonlítása.

Az a vonóhorog nagyon eltereli a figyelmet az autó finomságairól

Fehér kaszni, piros belső, mint az igazinál

A Corgi hátulja egyszerűen ronda és aránytalan, ebben a Matchbox a tökéletes

Elölrő szemlélve talán a Corgi szélesség/magasság aránya a helyes, itt a Matchbox a tömzsibb

Ilyen kerék, olyan kerék

A sárgának a gyári szélvédője nem túl szerencsés. Túl laposra és döntöttre sikeredett anno. A fehér újrakészített szélvédője egy kicsit már jobban közelít az eredetihez

Ez így szép ahogy van, bár nem lapul úgy a talajhoz mint az igazi

Itt is a szélvédődifferencia érhető jól tetten

A sor bővült az egyik újabb testvérrel

Összehasonlítás elölről, hátulról. Korok, azonosságok, differenciák, stílusjegyek