E

Jaguar E-Type

Corgi Juniors 

felújítás

Már régóta kerestem egy E-Type Jaguar kisautót. Sokan megalkották már (köztük a Matchbox is 1962-ben illetve 2005--ben) mindenféle léptékekben a miniatűrtől kezdve a lemezautókig. Mert ez egy olyan forma, ami mindenkinek az agyába vésődik. Eltéveszthetetlen, vonzó. Még Enzo Ferrari is azt mondta annak idején, amikor meglátta, hogy ez a legszebb sportkocsi amit valaha is gyártottak (pedig az ő vasai se voltak dobozszerűek). A Matchbox - egy ihletett pillanatában - még egy fantasy-hot rod verziót is kiizzasztott magából.

Most találtam az egyik börzén egy Corgi Juniors által gyártott darabot. Megtetszett a megjelenése, ahogy többé-kevésbé megkímélt állapotban, felújításra váróan ott hevert. Bár nem Matchbox, de azért korhű és brit. De már elsőre feltűnt, hogy az eredetihez képest mintha kevésbé volna nyúlánk. Azonnal kihívásnak vettem a megérzést és megvettem, hogy a végére járhassak a dolognak.

Vélemény a kisautóról

A modell a zárt karosszériás változatot mintázza meg. A típusismertetőből - alább - kiderül, hogy ez a modell a második szériát, annak is a 2+2 üléses vagyis a zárt kivitelű változatát mintázza meg. A kisautó eredeti sárga színe nagyon borzasztó, olyan gyerekcsalogatós, pláne a piros ülésekkel (ugyanez a piros ülés egy sötét karosszériában már jól mutat - még eredetiben is). Nem illik a kocsihoz, ezért a felújítás során egy elegánsabb színt kapott. Csakúgy, mint a kerekek, amik nagyon egyszerűek voltak és amiket szintén lecseréltem. De nem egy mai Hot Wheels kerékre, ahogy sokan teszik (ezért van egy csomó kerék nélküli kidobásra ítélt HW karosszéria eladó, mert a felújítók kiveszik a kereket, mint egyetlen használható alkatrészét némely rémséges kisautónak), hanem egy korhű Matchbox 8dot kerékszettre. Kifestettem a motorteret és a külső részleteket is, és így máris még pofásabb lett a kisautó.

 

 

  

Így nézett ki eredetileg, a felújítás előtt

 

Nagyon széles alváz, nagy keréktávolságok

De vajon tényleg lemodellezték vagy csak készítettek egy olyat? Nézzük meg közelebbről a részleteket! A legelső ami izgatott az a kocsi kontúrja. Elkészítettem az összehasonlító montázsokat. Elsőként az eredeti autót és a modellt vetítettem egymásra. Látszik, hogy igazából nincs nagy eltérés a két kontúr között. Azért a kerékíveknél nagyban leegyszerűsítették a dolgokat, korántsem olyan mívesen szoborintották meg, mint az eredetit tették anno.

A második esetben az eredeti kocsit és egy jónak tűnő rajzot raktam egymásra, ami rögtön mutatja, hogy a neten föllelhető rajzok - időnként és helyenként - fenntartással kezelendők.

Viszont a rajzhoz képest a legkönnyebb hasonlítani a kisautót is, ezért lett így a harmadik montázs. itt már egészen tisztán látszik a kerékívek eltérése. Valamint a kocsi jóval rövidebb is lett mint kellene. Viszont még magasabb is ami így duplán ront a szép arányokon. A karosszéria részleteinek hozzávetőlegességén ezek után már nincs mit elmélkedni. Szép a kisautó önmagában, csak nem arányos. Akit ez zavar, az válassza a Matchbox kiadását, ami nyúlánkabb sokkal.

 Történeti visszatekintés

Az E-Type az 1961-es Genfi Autószalonon jelent meg először. Ezt akár szó szerint is érthetjük, hiszen maga a cégvezető, Bob Berry vezette le a mintapéldányt Coventry-ből Svájcba. 20 perccel az érkezése után, lemosva, kitakarítva már a dobogón is volt a kocsi és kezdődhetett a show. Rengeteg érdeklődő pillantást vonzott már az odafelé úton is a kocsi. A Lyons Himself és Malcon Sayer által megalkotott forma és technika nem mindennapi összhatást mutatott. És a külcsín nem minden. Maga a benne levő technika is igen komoly és előremutató volt. A kor vezető sportkocsijainak, Maseratinak, Ferrarinak, Porschenak, Aston Martinnak reális ellenfele volt, bár csak feleannyiba került, mint azok.  Nemcsak a kontinensen, de a tengeren túl is szárnyaltak az eladások, és ezzel a modellel alapozta meg a jövőjét a Jaguár odaát. A gyártás egészen 1975-ig tartott és ezalatt az időszak alatt három generációt ért meg és összesen mintegy 72.000 darabot adtak el belőlük. A 3,8 literes, alapból 275 lóerős motor a versenysportban is megállta a helyét, sok sikert értek el az E-Type-ok szerte a világban. A motorok az idők folyamán még növekedtek, a csúcs, az 5,3 literes 324 lóerős változat volt. A sorhatos motorokkal 241 km/h végsebességet lehetett elérni. Készült kétüléses roadster, 2+2 üléses zárt változat és - sport célokra - készült 12 db Lightweight változat is. Ez utóbbi kétszemélyes volt és keménytetős, ami azonban éppen csak befedte a két ülés fölötti teret.

  
A  három generációt legkönnyebb a lámpákról beazonosítani. Az elsőnél az index lámpák  valamint a hátsólámpák is a lökhárító fölött vannak. A másodiknál a lökhárító alá kerültek ezek. A harmadiknál már egészen vastag kivitelűek és a lökhárító alatt vannak szintén. A harmadik generációnál az orrkiképzés is más lett, de ezentúl számos kisebb külső és belső változás is történt természetesen.