A költöztető

 Guy Pickford Removal Van

(Matchbox)

felújítás

 Bár egyszerűnek tűnik ránézésre a kisautó de mégis fölkeltette a figyelmemet. Nagyon megtetszett benne a funkcionalitás. Az eredeti autó  egy 1949-es kiadású Guy Wolf is egy nagyon egyszerű vonalakkal/síkokkal körülvett nagy mennyiségű belső légtér volt, tipikusan célorientált kivitel: minél nagyobb szállítási térfogat. Az eredeti kisautón levő felirat ugyan a Pickford teherautós cég feliratát viselte, de akár lehetett volna John Lewis bútorszállító cégé is.

 Egy kis GUY történelem, a régi - és többségében mára már el is feledett - angol autómárkáról:

Sydney S. Guy alapította wolverhampton-i gyár autókat, buszokat és tehergépkocsikat gyártott 1914-től egészen 1982-ig. Talán a megújuló képességének és a széles termékpalettának köszönhetően túlélt két világháborút és rengeteg járművet adott az ország(ok) gazdasági fellendüléseihez, a teherszállításhoz és a tömegközlekedés fejlődéséhez (elsősorban Nagy Britanniában). A modern anyagismeretnek és újító szemléletnek köszönhetően alkalmazni kezdték a préselt acélokat a korábbi hengereltek helyett, így könnyebbek és teherbíróbbak, szilárdabbak lettek a járműveik. 1924-től a cég jelvénye egy indián fej, az alábbi fölirattal: Feathers in our Cap ami körülbelül annyit tesz, hogy: tollas sapka. Időközben kifejlesztették az egyik első angol V8-as blokkot is, több kisebb autógyár sikeréhez hozzájárulva ezzel. Több sikeres modelljük is volt a háború után. Rengeteg féle karosszériaváltozatban készített városi, emeletes és távolsági buszokat, de a korabeli angol  teherautók között is nagyon sok Guy márkjú futott, a kis platóstól elkezdve a nagy tartálykocsikon át egészen a nehézteher szállító trailerekig.

 

Az egyik ilyen jól kitalált típus a Wolf alvázas teherautómodell 1933-ban jelent meg. Négyhengeres, 3,3 literes 50 lóerős benzinmotor hajtotta, négysebességes váltón keresztül. Rövid és hosszú tengelytávú változatban is készült a sokoldalú használhatóság érdekében. Az egyik sikeres modelljük lett hamarosan, és nemcsak a hazájában, hanem számos idegen ország területén is. Talán ez a flexibilitásásnak köszönhető, hiszen nagyon sokféle felépítményt lehetett rászerelni a gyári alvázra. A háború után is gyártották egészen 1955-ig. A gyártás vége felé már Perkins dízellel is lehetett rendelni.

 

A kisautó a maga nemes egyszerűségében is szép megjelenésű, bár a dobozformán mindenképpen segíteni kell egy szép színnel és egy jó fölirattal az oldalán. A modell 1960-1963-ig volt a kínálatban. Eredetileg sötétkék alapszínben, később megjelent egy zöld, majd egy világoszöld változat is, mind Pickford felirattal. Végül egy bézs színben is kiadták, egész más felirattal, de mégis Pickford néven. A kornak megfelelően fekete RW kerekeken, ami a hosszútávú stabilitást biztosította a vele játszó gyerekeknek, akik valamit beletömködve próbáltak játszani vele. A hátsó - eredetileg is redőnyimitációs - ajtó már nem volt ennyire strapabíró, el is veszett szinte mindegyikről. Ezt egy fix, hasonlóan redőnyimitációs hátfallal pótoltam.

 

 

  A hozzám került kis bútorszállító sem nézett ki másképpen. rozsdás is volt, hiányos is volt de látszott rajta, hogy érdemes hozzányúlni. A szétszedésnél már egy érdekességre is bukkantam, amit spiáterből készült modelleknél nagyon ritkán alkalmaznak csak: bepattintós volt az alváza padlólemeze. Ez egy ilyen rugalmatlan anyagnál nem a gyakori szétszedésre van kitalálva, így óvatosan kellet szétválasztani a két felet, hogy minél kisebb hajlítással ki tudjon akadni a kis pöcök.

 

Itt látszik, hogy csak egy kis bepattintós pöcök tartja a helyén az alját

A tervem az volt, hogy az eredeti színtől és dekorációtól nagyon eltérőt teszek rá, bár mindvégig megtartva az eredeti és korhű kinézetet. Így egy konkurens fantáziacég logoja (Easter Egg) került rá. Sajnos hosszában (66mm) és léptékében (1:112) csak a kortársaihoz tud illeszkedni, modernebb társai már jóval nagyobb méretűek.