Volkswagen Camper
(Matchbox)
felújítás, átalakítás
A T-sorozat most hivatalos Volkswagen autóipari platformnak számít. A generációkat egymás után T1-T6 típusnévvel jelölik (igazából csak a T3 megjelenése óta). A T-platformok megnevezéseit megelőzően az első három nemzedéket Type 2-nek nevezték el, jelezve, hogy a Type 1 – vagyis valamelyest a Bogár - alapjaira épül, illetve második típusa a márkának. Az eleinte a Bogárhoz hasonló műszaki paraméterekkel rendelkező busz hamar kinőtte magát és egyre formásabb, részleteiben és fölszereltségében egyre gazdagabb lett. A T1-ből készült az első kempingbusz is, a különböző módon felnyitható tetőknek köszönhetően.
A Matchbox VW T1 kínálata gazdagnak mondható, hiszen már 1957-ben kiadták az első T1 furgont, a hatvanas években pedig mindjárt háromféle karosszéria változatban is megjelent. Az ezredforduló után pedig – már retro hangulatban – ismét megjelent a kínálatban. Az 1:66 léptékű kis kempingbusz egy - ma már főleg - ritka eredetit mintáz meg.
A jelen írás tárgyát képező példány a már említett hatvanas évek beli, RW kerekes trió (síktetős Caravette/!/ néven, emelt tetős Camper néven és magastetős is Camper néven) tagja. A közepesen magas tetős változat. 1967-70 között volt a Matchbox kínálatban, és csakis ezüst színben, sárga üvegekkel és narancs belsővel lehetett kapni. Bár kialakítását, részleteit tekintve mindhárom modell azonos. Jó részletekkel, ügyesen eltalált megoldásokkal készítették el őket. Ami a legfőbb extra rajtuk, az a valóságot nagyon jól megidéző, kétfelé nyíló oldalsó ajtók. Talán ez lehet a kisautó csúcspontja (ha lehet ilyet mondani ebben az összefüggésben). És egyben ez a jellemző a kisautó gyenge pontja is, hiszen – szorítórugó híján - lazán nyílik és ennek következtében könnyen le is törik. Persze más nyitható ajtók is kipattannak a helyükről, de ennek olyan filigrán a kialakítása, hogy az esély a tönkremenetelre jóval nagyobb. Meg kettő is van belőle.
Természetesen az enyémről is hiányzott az egyik ajtószárny. Ezt mindenképpen pótolnom kellett. Sztirolból faragtam ki a hiányzó szárnyat. Itt különösen lényeges volt a sztirol alakíthatósága, mert még egy domborcsíkot is kellett ráragasztani, hogy illeszkedjen a kocsi vállvonalában végigfutó sávhoz. Az ajtók nyithatósága nálam nem szempont, így előfordul – és ebben az esetben is ez történt – hogy fixen beragasztom a nyíló részeket. A nyithatóság mindig egy bizonyos torzulással jár: vastagabb a nyíló rész, a hosszú benyúló szára kivágásokat igényel a beltérben, nem lehet rajtuk ablak, stb. Egy ilyen fixálással ezek a kompromisszumok/hiányok mind helyreállíthatók.
Itt látszik jól, hogy az ajtók tengelyének az alját egy külön beszegecselt ki lemez rögzíti
A szín tekintetében sem törekedtem az eredetinek megfelelő árnyalat megtalálására. A korának megfelelő hangulatú, de modern feldolgozású buszt gondoltam kialakítani. Ezt jelzi a színe illetve a sötétített ablakok és az ablakokat körülvevő fekete sáv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése