Lamborghini Miura
(Matchbox King Size)
felújítás
A Matchbox hagyományos méretű Miurájáról itt volt már szó, a Hot Wheels-éről pedig itt. De ez a mostani kissé más mint az előzőek. Nem csak a léptéket tekintve. Nézzük meg a különbségeket. Mit tud adni egy léptékkel nagyobb változat ugyanattól a gyártótól. Nyilvánvalóan a megmintázásnál még hasonló volt a két projekt, de amint a léptékek megváltoztak más dolgok is történtek a karosszériával. Az 1968-as kiadású kisebbik változathoz képest az egy évvel később megjelenő K-24-es kódú, 1:43-as léptékű kisautónak már nyitható a teljes hátulja, ahogy a valóságban is. A motorháztető alatt egy külön öntvényből elhelyezték az elég jól kidolgozott, bár korántsem komplett 12 hengeres motort - keresztben, valósághűen. A nyíló részen levő szellőzőrács is rendben van: fekete is és rácsos is, ahogy kell lennie. Továbbhaladva a külsőn, már látszik, hogy kétféle háromféle kiadás - és négyféle kerék létezett belőle, így a karosszéria-kerék kombinációk is ennek megfelelően alakultak.
Először volt a szép, öntöttfelnis, külön"gumis", kormányozható (!) kerekű változat vagy pedig a sima "Silver Dish" felnivel szerelve. Vöröses metál színben vonóhorog nélkül. Ennél a változatnál hátrébb haladva a kisautón a már korábban is említett, furcsán kidolgozott hátfal hasonló mint a kisebb testvérnél. Következett 1971-től a Superfast kerekes változat. Itt egy további érdekesség is szembetűnik a megváltozott futóművön és padlólemezen kívül. Egy vonóhorog éktelenkedik a hátsó homlokfal közepén, valahol ott, ahol a kicsinél a rendszám volt elhelyezve. Szép dolog, hogy vontatni kell egy (két számmal nagyobb) motorcsónakot, de azért talán nem egy Lamboval kellene ilyet tenni...
Az érdekességeknek még nincsen vége. Jött egy következő kiadás ahol metál-lila vagy pedig őrülten ronda kék+sárga színkombinációval jelentkeztek. A kerekek ebben a kiadásban kétfélék lehetnek, nem túl nagy differenciával. Itt inkább a kaszni elejére kellene koncentrálnunk. Ott ugyanis komoly hiányosságok fedezhetők fel. Elmaradt az oly jellemző dupla légbeömlő a "csomagtartó fedelén" valamint közöttük a hozzájuk tartozó hosszanti végigfutó él. Ez simára sikeredett, hogy helyet adjon egy harsány de értelmetlen matricának. A matricán egy bika van, aminek annyi köze van a Lambo eredeti bikájához, mint Miki egérnek a Tom&Jerry egeréhez. Darabra. A keskeny homloklemez (vagy hűtőrács?) értelemszerűen jobban ki van dolgozva ebben a léptékben. Olyannyira, hogy külön öntvényt képez, ami az összképet is igen megdobja.
A beltér viszont eléggé jól hasonlít az eredeti, mai szemmel már nem túl szép belsőhöz. Itt legalább igyekeztek, és a hatalmas vékony ablakokon át ez jól is látszik. Jól lehet amúgy játszani az elég súlyos kisautóval. Bár a motorház fedél nem nyílik túlságosan nagyra - ahogy a valóságban sem - de attól még adhat élményt a gyerekeknek. Ahogy a vonóhorog is. Ezért is elég sok a lejátszott példány ma már.
Szerencsére nekem sikerült kifognom egy alig karcos darabot, aminek csak az első tengelye volt elgörbülve, de az viszont nagyon. A szétszedés után a tengelyt egyenesbe állítottam ismét és ezzel akár mehetett is volna az összeszerelés. Ám a színezése is kissé megfáradt volt már így új szín mellett döntöttem. De mi legyen az a szín ami többé-kevésbé autentikus, korhű árnyalat. Bár az eredetiből nem készült olyan túl sok, ezek színe viszont bármilyen is lehetett. A keresgélés során találtam egy rikító sárgás-zöld változatot, ami biztosan már egy felújítás eredményeként lett ilyen, és nagyon megtetszett. Ezért lett ez a furcsán harsány színe az enyémnek is. A kerekek egy kis korrekció után visszakerültek, elkészítettem matricából a hiányzó légbeömlőket illetve egy stílusos, autentikus monacoi rendszámot tettem az eltávolított vonóhorog helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése