Datsun 126X

Sosemvolt autók 1.: Datsun 126X    (MB-33)

Talán nem teljesen igaz a cím, mivel valójában azért elkészültek ezek az autók, prototípusként, makettként valahol egy-egy bemutató erejéig, sorozatgyártásra azonban nem kerültek. Viszont a kisautógyártót érdekelték ezek a különleges járművek.

A Matchbox Memories oldalain már bemutattam ezek közül néhányat. Most itt, kissé "ápdételve" ismét előkerülnek majd, hátha valakinek újdonságot jelent majd.

A Matchbox cégnek mindig is affinitása volt olyan autókat megmintázni kicsiben amik nem is léteztek, csak koncepcióautóként látták meg a napvilágot egy-egy példányban. A nagyközönség – pláne az internet-kor előtt - nemigen tudhatott bármit is a kisautók eredetijéről, legfeljebb a szerencsésebb szakemberek látták az esetleges bemutatók alkalmával vagy a külföldi szaksajtóban. De ők meg ritkán Matchbox rajongók. Ma sem egyértelmű néhány Matchbox modellünk eredete, némi kutatást igényel az ősnek és annak történetének megtalálása. Ezért is találtam ki, hogy utánajárok néhány ilyen modell eredetének.

Az első ilyen érdekes és valamennyire talán valós, kézzelfogható autó a Datsun 126X . A Matchbox többféle színben adta ki, a legismertebb az élénksárga és a szürkéskék, de volt felmatricázott változat is. Az élénksárgával inkább a vásárlókat szerették volna megragadni véleményem szerint, erre utal, hogy az ablakát is narancsszínűre készítették a csillogó ülésekhez, így még jobban világít, kínálja magát a lapos formájú kocsi. A másik, a szürkéskék árnyalattal az eredeti – hasonló színű - autót szerették volna matchbox léptékben megidézni. De vajon mi alapján készült ez a kisautó?

Nézzük a történetét. 1970-ben vagyunk, Japánban. A Datsun (mai nevén Nissan) az egyébként szokásos gyártás előtti prototípusok mellett bemutat egy inkább csak nézni való tanulmányautót. Olyat, ami akkor születik, ha a tervezők elengedik kicsit a képzelőerejüket és néhány fantasztikus film vizuális emlékeként papírra vetnek ilyen nagyon-nagyon jövőbe mutató karosszéria vonalakat. A Datsun volt az egyetlen japán autógyár amelyik eddig nem mutogatott jövőbe mutató dizájnokat az autókiállításokon. Ezzel a 126X jelű modellel megkezdődött egy új éra. 

Az eredeti szín

Valahogy így képzelhetjük bele az utasokat

Az arányok jól látszanak az emberek méretéhez képest

Az autó vonalai lenyűgözőek voltak, az elejéről a tetején át a kocsi végéig vezető lendületes élek kifejezték az autó laposságát és szuper áramvonalasságát. Látszott rajta, hogy az aerodinamika volt a kiindulási pont és nem a hagyományos értelmezés szerinti autó. Már az ajtónyitás is ezt mutatta. Az egész szélvédő+oldalablakok+tető+oldalpanel egy darabban nyílt az ablak előtti zsanérokon. 

Összehasonlítások

Egy másik ilyen – kissé furcsa és még ma is inkább érthetetlen érdekessége a kocsinak az első szélvédő és a kocsi eleje között húzódó perforált rácsos sáv. Emögött színes lámpák voltak, így – a tervezők elmélete szerint - a gyalogosok és a környezet is mindig tudta, hogy éppen mit is csinál az autó. Piros fény lassításkor volt, zöld fény gyorsításnál világított, a sárga fény pedig az állandó sebességet jelezte. Háromliteres, hathengeres, hátulra keresztirányban – és a lapos hátsó rész miatt döntve - beépített motor hajtotta (volna).

A Matchbox mérnökei sem igen tudtak mit kezdeni a végtelenül egyszerű, közepesen elhasznált szappan alakú autóval. Mégis a színekkel operálva egy igen vonzó kis autó kerekedett belőle. És itt most nem a penészkék karosszériára gondolok a fekete átlátszatlan műanyag ablakokkal. A másikra, a többek által ismert sárgára. Ami még egyszer lángokkal felmatricázva is kiadásra került. Talán az sem túlragozott, ha azt mondom, hogy a natúr sárga szebb, mint az eredeti. Nagyban földobja a színes szélvédő és a mögötte csillogó belső tér a látványt. 

A motor, ami bárhogy is lehetne

Némi hátsó lámpasor kialakítás

A motorház fedél nyílik – technikailag szükséges ámde kissé túlméretezett – zsanérokon. Talán még szebb lett volna az összhatás ha a komplett első ajtó nyílt volna meg, de ezt valószínűleg nem lehetett volna olyan egyszerűen megoldani (egyetlen zsanéron) mint a hátsónál tették.

A kocsi arányai becsapósak, hiszen egy kétszemélyes Lambo Countach fazonú autót tartunk a kezünkben viszont ez egy négyszemélyes méretű – középkategóriába sorolható – autó. A két hátsó ülés nem is szúr szemet elsőre, pedig ott vannak a helyükön. 

Hát így lenne négyszemélyes

Sajnos az eredeti autó fotóin nem lehet a belső térből szinte semmit sem látni, így elkell hinnünk, hogy a Matchbox tervezői látták az eredeti belsőt és az alapján rittyentették a kisautóba ezt az érdekes alakú kormányt. Stílusában tökéletes, akár így volt, akár nem.

A narancs alváz is egy telitalálat, mert szerepe van az autó optikai megjelenésében. Ugyanis – az eredetihez hasonlóan – tulajdonképpen bikolor, azaz kétszínárnyalatos a festése. Mint az eredetinél, itt is az autó – eltérő színű - alja kúszik föl - a nulláról - egyre emelkedő övvonalig. A külsejét végigbogarászva néhány érdekesség ötlik szembe. Az első bukólámpákat teljesen lehagyták, viszont egy irgalmatlanul ronda és erőszakos sorja maradt ott az öntőszerszám részek találkozási vonalán. Ha egy kicsit máshol illesztették volna... Az eleje rendben van, az érdekes lépcsős mini homloklap kiképzést is tökéletesen átvitték kicsibe. A színes lámpákat rejtő rácsozat kidolgozása a helyén van, ennél többet itt nem várhatunk ettől.

Az eredeti és a Matchbox összehasonlítása

A futóműbe is belevitték a finomságokat. Elöl szélesebb, hátul keskenyebb a kerék nyomtáv, mivel a hátsó kerékre finoman rátakar a karosszéria. Mint az eredetin. Finoman rúgózik jól guról mint minden ilyen kerekű kortársa. Hátrafelé haladva megtaláljuk a lapos kopoltyúkat is. Itt a Zaporozseccel ellentétben hátrafelé nyitottak (tehát az elvezetést segítik inkább), és jóval szerényebb méretűek. A hátsó lámpát kicsit egyszerűsítették, de teljesen ésszerű mértékben, így elfogadható. A lamellás hátsó szellőzőelemek is ahelyükön vannak, viszont az autó hátsó felén levő, eredetiben legalábbis sűrű rácsozású panelt még jelzés szinten sem ábrázolták. A kipufogó rész elfogadható, viszont a motorház fedél nyitófüle nagyon bizarr és ha első ránézésre nem is tűnik fel az idegensége, később rádöbbenhetünk, hogy az ebből a szempontból őskövületnek számító Volkswagen bogárnál láthatunk valami nagyon hasonló izét rendszámtábla megvilágítás burkolatot a rendszám fölött.

Meleg színek, lágy formák

A motorház fedelet kinyitva ott figyel az elég jól idolgozott motor. Ez a motortér lehet aztán az igazi „fantasy”. Mivel a bemutatópéldányban nagy valószínűséggel nem is volt motor, ennek a fertálynak a matchboxos kidolgozása a képzelőerőre és a leírásokra volt bízva. Szerintem jól megoldották a dolgot. Mivel jobban nem nyílik ki a fedél egy megcsonkított példányon lehet jobban tanulmányozni a részleteket.

Összességében egy nagyon kulturált kisautót tarthatunk a kezünkben. Kidolgozási kis visszásságai ellenére biztos, hogy az eredetinél sokkal nagyobb visszhangot és népszerűséget kapott a játszók és a gyűjtők körében.

Itt látszik a kormánymegoldás

Big Banger redukció

Big Banger 

(Matchbox)

átalakítás

 

 

Őszi színekben

Többek is értetlenül állnak az ilyen torzszülöttnek tűnő kisautók láttán. Mások meg szeretik. Ki ezért ki azért. Nyilván a kisautóban van túlzás bőven, de nem is ez a lényeg. Talán valahol ott keresendő az igazság ahol mindenből nagyobbat, erősebbet, torzabbat készítenek és azzal még büszkélkednek is. Vagy versenyeznek. Amerikáról van szó ismét. 

A vadhajtások minden méretben megszülethetnek

Talán ez a sivatagi patkány is ihletadó lehetett

Nos innen szemlélve a kisautót és összevetve például ezzel, máris nem tűnik olyan vészesnek a dolog. Kiváltképpen ha a formáról leképzeljük a torz sallangokat, vagy akár le is vesszük a nagy kerekeket és a motorimitációt. Az amerikai izomautókat jobban ismerők máris ismerős vonalakat láthatnak a csupasz karosszérián. Ez bizony nagy valószínűséggel egy Dodge Charger lehetett lánykorában. Aztán növekedett, torzult az ottani ízlésnek és versenykövetelményeknek megfelelően, hogy aztán az angol kisautótervezők keze alatt azzá váljon aminek mi is megismertük.

Charger hátsók

Charger profikok

Igen itt teljesen biztosak lehetünk benne

A Matchbox ilyetén autócskái vannak szép számmal, sőt ez a karosszéria is megjelent több névvel és több változatban is. Elsőként a Big Banger jelent meg 1972-ben aztán később jött a kék, a fehér, a zöld, a fekete, a narancs és a különböző ablakszínek, matricák és motorok változatai. 

Nagymotor nélkül egészen formás lehetne

A módosított homlokfal is talán jól áll neki

Egy hozzám került sérültebb példányon megpróbáltam kicsit visszafelé forgatni az idő kerekét és eltüntettem a hatalmas motort az elejéről. Kapott egy rendes motorházfedelet, némileg változatosabb festést. Sőt, mivel az első hűtőrácsa is sérült volt a donornak ezért szimmetrikussá tettem és beillesztettem egy-egy kis kristályból készült lámpaimitációt is a kialakult helyekre. Kifestettem a lámpákat és a felniket és máris lett egy köztes verzióm. 

Ki kellene próbálni egy változatot kicsit kisebb hátsó kerékkel

Jön ...

... és megy

Itt szépen megvillan a lámpa

Nem igazán erre való a felépítésük

Golfozzunk tető nélkül

 VW Golf GTi Cabriolet 

 (Maisto)

bemutató

 

Számoljunk

Háromnegyedik. Ilyen vagy ehhez hasonló sorszám tulajdonképpen csak a Harry Potteres pályaudvaron létezik. Meg a Volkswagennél. Vették a hármas sorozatot technikai alapnak és erre rábiggyesztették a négyes sorozat megjelenését. Így keletkezett Wolsburgban ez a vászontetős Golf .

Őstörténet

De hogy a Golf ezen lenyitható tetejű példányait megértsük, vessünk egy röpke pillantást a kezdetekre. Amik már a Bogár korszakba, annak is az elejére mutatnak vissza, amikor is - az éppen gyártásba lendülő bogarak mellett - a német Hebmüller cég elkezdte gyártani azok kabrió változatát.

Itt meg a szélvédő túlzott döntése lehet feltűnő

Tető nélkül az élet

A bogarak teljes életútját jellemző vászontetősök aztán a Golf 1- sorozatban (Type 155) folytatódtak tovább. Ez legalább olyan érdekes sztori, már csak azért is, mert az első sorozatból már többet adtak el, mint az összes tető nélküli bogárból. A Volkswagen adta a motort, a felfüggesztést, a belső teret, a Karmann cég pedig összerakta egy kabrióvá és elhelyezte rajta a jelvényét a ez első kerekek mögött a kaszni két oldalán. Az egyes kabrióra jellemző, hogy nem készült dízel változatban. Kivéve egy-két 1,6L darabot amelyik 1981-ben egy – szerintem nagyon-nagyon-nagyon – speciális kérésre készült és szállítódott az Egyesült Királyságba gázolajos motorral, Golf GLD jelvénnyel. (Vajon ki lehetett ez a befolyásos valaki?) Na ez a nagyon ritka autók egyike.

Innen teljesen rendben van

Továbbgördülve az evolúciós tengelyen érkezik az általunk is bemutatandó Golf 3 Cabrio. Ami tulajdonképpen kicsit négyes is. A hármast 1993-ban mutatták be, sikerrel. 1999-ben kapott egy frissítést a Golf 4 stíluselemeivel, de maga a technika maradt a hármasé. Ezért is gyakran nevezik – talán csak inkább félhivatalosan – Mk3,5-nek. 1,8-as 90 lóerős és kétezres 115 lovas motorokkal futottak, később ehhez jött két évvel később a 110 lóerős 1,9 TDI mint az első hivatalos kombinációja a dízel technikának és a tető.

Ha kívülről szemléljük, föltűnhet, hogy míg az egyesnél szigorúan tartották az eredeti autó vonalait a nyitott tetős megrajzolásánál, addig ennél a változatnál már sokkal szabadabban, mi több praktikusabban sikerült a kocsi hátsó részét megformálni a VW és a Karmann tervezőinek. Ennek köszönhetően a csomagtartó is nagyobb lehetett már, mint az elődnél. Az emelkedő övvonal lehetővé tette, hogy a csomagtartó mérete mindig ugyanakkor a marad a tető bármely helyzetében. A kocsi biztonságosságáról többek között a fixen beépített borulókeret is gondoskodik. Emellett ABS és két légzsák is ott figyel benne, az oldalsó ütközésvédő merevítésekkel együtt.

Több, mint hétszázezer példányt értékesítettek belőlük. Figyelemre méltó tény, hogy az egyes Golf generációk között ügyes átvezetést adtak a kabrió változatok.

Bőrimitációs beltér

Kisautóként megjelenve

Az én kisautóm egy Maisto által megkreált, első ránézésre is Golf 4 kabriónak kinéző modell. Tehát az arányokkal, a felismerhetőséggel nincs is gond. Talán az első szélvédő tűnik nagyobbnak. Igen, ha az eredetivel összehasonlítjuk, akkor a motorház hosszát összehasonlítva az első szélvédő hosszával rájöhetünk a kis turpisságra. Viszont jóval döntöttebb, mint valójában. Nézzük közelebbről. A lámpák formája, a karosszéria részletei teljesen rendben vannak. A kerekek műanyagok, de elfogadható mintázatú felnivel vannak kialakítva. Ez is jó tehát. A beltér kialakítását közelebbről megtekintve láthatunk egy sorjás de kiformázottnak indult kormányt, műszerfalat, sebességváltót, kéziféket. Még az üléseket is a bőrmintázat alapján formálták ki. A lámpákon, rendszámokon eszközöltem némi kifestést, hogy élőbb legyen az amúgy nagyon szép mély, metálkék szerű színre fényezett kisautó.
Összességében egy teljesen jó kis járgánynak lehetek birtokosa. Sajnos csak kisautó formájában.

Márkatársakkal

Kicsit talán harsányak a felnik, de egy nyitott tetősnél ez még elmegy

Capri by Zakowski

Ford Capri 

 (Matchbox)

átalakítás

Emlékezünk, méricskélünk

Volt egyszer – az első Matchbox autóim között egy narancs-rózsaszín (milyen furcsa szín!) Ford Capri matt fekete motorház fedéllel. Évekkel később melléállt egy metálbordó, jóval jobb kondícióban(zsír új volt). A kocsik tetszettek, mert sportosak voltak, jól gurultak, jól lehetett velük játszani. Igaz, már akkor furcsálltam az arányokat, nekem az igaz Capri (amiből már rendszeresen láttam egy metálzöld színűt állni a környékünkön a hetvenes évek elején!) jóval kecsesebbnek tűnt. De mivel a kisautó önmagában tetszett nagyon, nem foglalkoztam mélyebben a valósághoz való arányaival. Ám most, eljött az idő. Megvizsgáltam, álljanak itt a képek a vizsgálódásra, vonja le mindenki a maga következtetését és ugorjunk tovább a lényeghez.

A rajz / az eredeti / a Matchbox verzió

Talán a véletlen hozta úgy, talán már régebben is nagyon érdekelt a kocsinak ez a változata, egy a lényeg: szinte ugyanakkor került hozzám egy romosabb Matchbox Capri, amikor a Totalcar-ban olvastam a Zakspeed Capriról. Innen kezdve már talán sejthető a végkifejlet: készítettem egy Matchbox alapú Ford Zakspeed versenyautó modellt.

Szőrszálat hasogatunk

Modell vagy makett, ez itt a kérdés. Vagy nem kérdés már? Öntsünk tisztább vizet a pohárba aztán meg elégedjünk meg egy kompromisszummal. Jóllehet modellként nevezzük a kis kedvenceinket, valójában azonban sokkal inkább a makettek felőli vége felé helyezkednek el azon a virtuális tengelyen, amin a valóságnál kisebb autók mind-mind valahol vannak. Makett: olyan mint az igazi, apró részletekkel, finoman kidolgozva csak nem működik, statikus megjelenésű (a sima gurulás és a nyíló ajtó nem ide tartozik). Modell: hasonlít az igazira, részletek kissé elnagyolva és működik is többé-kevésbé (önjáró, motor van benne, kormányozódik, esetleg távirányítós). Mindazonáltal az idegen nyelveken modellnek mondják még a maketteket is, ebből következően mi is hívjuk modellautóknak kis kedvenceinket, tudván azonban azt, hogy ha valaki elkezd ezen vitázni velünk akkor neki van igaza.

Kutakodunk

A Ford kölni versenyrészlege 1975-ben bezárt. A cégnél ugyanakkor nem tettek le végleg a versenyzésről csak egy kicsit más formában kezdték újra. No meg kellett a reklám a sportosabb Fordokhoz is (lásd Capri). Ezért a gyár megkereste Eric Zakowskit, a Zakspeed versenycég tulajdonosát, konstruktőrét, hogy építsen nekik egy ütőképes Gruppe 5-ös versenyautót a Porschek és BMW-k ellen. Teljesen szabad kezet kapott és ennek látjuk az eredményét a Zakspeed Capriban.

Ebben a kategóriában a versenyautónak csupán kinézetében (a kerékjárati rész feletti rész és néhány egyéb karosszériaelem) kell az utcai változatához hasonlítania. A Mk 3-as Capri ehhez a feladathoz igen jó alapnak bizonyult a sportos, nyúlánk formájával és a kellően döntött szélvédővel. Amúgy meg engedélyezettek voltak a jelentős aerodinamikai és gépészeti változtatások is.

Az eredeti kocsi átnézeti rajza

 

Ennek alapján igencsak elszabadultak a gondolatok és nem egy meglévő kasznit kezdtek el fölöltöztetni, hanem az alapoktól újragondolták a kocsit. Csak az maradt meg, ami kötelező volt illetve ami a Ford Caprira emlékezteti a nézőket. Széles első szpoilert és nagyméretű hátsó stabilizátor szárnyakat kapott. A kasznit szinte a földig ültették, ennek megfelelően a kerekeknél is erősen módosult a kaszni. A hatalmas (16 és 19 collos) nagyon széles kerekek miatt eleve a kocsi hatalmas szélesítéseket kapott a kerekek körül (ezek már nem sárvédők, ez annál jóval több). Ezek is az extra leszorítóerő termeléshez voltak szükségesek.Az aerodinamikai fejlesztéseseket az Aacheni Egyetem szélcsatornájában végezték, eleinte modelleken, később az eredeti méretű gépeken. Az utcai változathoz képest mintegy ötven százalékkal volt nagyobb a leszorítóerő a versenyváltozatnál – köszönhetően elsősorban a hatalmas első köténylemeznek.

Maga a kaszni kézzel hegesztett – mindössze 75 kilogrammos - térhálós csővázra épült meg, nagyszilárdságú aramidszál erősítésű műanyagból. Ez sokkal könnyebb még a kevlárnál is viszont tízszer annyiba kerül. A műanyag elemeket gyorsrögzítőkkel erősítették a kocsihoz. Mivel olyan alacsony volt a gép, hogy emelőt sem lehetett alátolni, beépített saját emelői voltak. A padlólemezként egy nagyon vékony alu lemezt ragasztottak fel egy ultraerős ragasztóval. Ez olyannyira vékony volt, hogy szinte hozzáérni sem lehetett, mert egyből deformálódott. A vezető ülését a kedvezőbb súlyeloszlás miatt meglehetősen hátra és erősen közép felé tolva helyezték el. A megoldások finomságát és igényességét jellemzi, hogy a villamos vezetékezést a repülőgép iparban használt 0,4 milliméteres ezüst kábelből készítették. A merev hátsó híd könnyűfém ötvözetből készült.

A motor a divízió 2-es alkategóriának megfelelően készült (az első két szezonban). 1,6 literes Cosworth BDA motor hajtotta dupla KKK turboval, Bosch befecskendezővel. A 380 lóerős teljesítmény (később föltornázták 400 lóerő fölé) 270 kilométer per órás végsebességet eredményezett. A kocsi 970 kilogrammos tömegéhez képest ez igen jó arányt mutat. Ekkora teljesítményeknél már igen komolyan kell venni a keletkező hőmennyiséget. Ezzel itt is gondok voltak, így számos hűtőegységet helyeztek el a kocsin. Érdekességként lehet megemlíteni ezzel kapcsolatban a hátsó sárvédő-szélesítések alá beszerelt Citroën hűtőket.

Jól látszik, hogy a kocsi nem az olcsó, kisipari, építgetős és egyszerű megoldásairól híres. Nagyon végletekig menő célszerszám készült el Zakowskiéknál. Igényes és drága kocsi volt, de vajon behozzák-e a várakozást és a sok munkát a sikeres versenyeredmények?

A kész kocsi a német túraautó bajnokságban 1978-ban mutatkozott be körrekorddal. A jó kezdet után a következő évre a Zakspeed két újabb autót épített és ezzel, valamint a csapat nyolc győzelmével megszerezte a divízió bajnoki címét. Ekkor már a divízió 1-es felé nézelődtek a csapatvezetők. Ehhez új, több, mint hatszáz lóerős 1,7 literes motort fejlesztettek ki, módosítottak némileg a kasznin is (flexibilis szoknyák, Venturi-cső formájú alsó kialakítás), így már versenyképesnek bizonyult a még mindig nagyobb teljesítményű Porschékkal szemben is. A kedvező súly/lóerő arány, a háromszáz fölötti végsebesség igencsak előnyükre vált. Itt is születtek a jó eredmények, öt futamgyőzelem. De a bajnokok mégsem ők lettek. Végeredményben tehát a sikerek ellenére nem tudott olyan átütő hatást elérni a csapat a teljesítményével, amivel a hosszabb távú eladási és marketing terveket hathatósan támogatni tudták volna. Így a Zakspeed Caprik az 1983-as év után eltűntek a színről. Annyi hozománya azért lett ennek a nem kispályás kalandnak, hogy a rövid löketű turbomotor lett az alapja a Zakspeed későbbi F1-es erőforrásának.

Innen indultam

Erőteljes futómű szélesítésre van itt szükség

A kerékjárati ív nagyobbítás

A süllyesztett kasznifelerősítés készítése

Dizájnolunk

A kocsi elkészítése kicsiben egy alapos kihívásnak tűnik. Nekiugrottam, hogy pontról pontra elkészítsem az eredeti verseny Capri 3 inches változatát Matchbox alapra építve. Mindezen átalakítás persze nem ment egyik pillanatról a másikra. Egy ilyen átalakítás – vagy ez esetben szinte újragyártás (ahogy Zakowski is csinálta eredetileg) – esetén alaposan szemügyre kell venni a rendelkezésre álló anyagokat, technikákat és az én saját technikai határaimat. Az eredeti formák kialakíthatóak-e hatvanakárhányad méretben is? És miből? Szerencsére Zakowskiék sem nagyon hajlottak a túlbonyolított formákra, ívekre, hajlatokra. A levegőt akarták úgy terelgetni az autóban és a környékén, hogy a leginkább hasznukra váljon. Ehhez jobbára sík felületeket használtak, ami kedvező volt számomra is. A megfelelő rajzok és fotók beszerzése után a papírsablon készítés volt a következő fázis. Itt már kialakultak a plusz idomok méretei, formái, arányai. A sztirol ebben a vastagságban nagyon finoman hajlítható, így kevés tapaszolásra volt szükség. Azért az egymást metsző egyenesek és ívek előfordultak így is.

A mintarajz, amiből dolgoztam és a papír kísérleti idomok

A karosszériaelemek egy része

Az extra sárvédő szélesítésen, szárnyon és frontszpoileren túl egy teljesen más motorházfedélre is szükségem volt. No meg a hűtőrács és környéke is megváltozott újra elkészült, hiszen ez a Zakspeed Capri már eggyel újabb változat a Matchbox verziónál.

Amúgy a Zakspeed is kicserélte a két szögletes első lámpát négy kerekre, Inkább úgy mondanám, hogy a helyüket és alakjukat imitálták oda a látvány kedvéért, mert jobbára csak műanyag lapok alkották a lámpahatást ha éppen nem levegőbeszívó csövet csatlakoztattak valamelyik volt reflektor helyére. Kinek-kinek mennyire melegedett belül valamije.

A karosszéria – első ránézésre – kicsit behemót és esetlen formája nagyon tudatos kialakítású, és ezt igyekeztem kicsiben is megjeleníteni. Természetesen nem baltával rakták ők sem össze a műanyag idomokat, finom kis ívek vannak benne, itt-ott megnyújtották síkba hozták, amik a lényegét adják kicsiben is. A szélcsatorna nem hazudik és ebben az esetben is egy célszerszám jött ki belőle: egy stabil száguldásra tervezett könnyűfém és műanyaghalmaz ideális formában kombinálva és összeillesztve.

Sorban kerülnek föl a kiegészítő karosszériaidomok az eredeti karosszériára

A padlólemezt is meg kellett rövidíteni minden irányból

A kibővített karosszéria három munkafázisa

Ültetünk

Ha megnézzük a Matchbox Caprit, tisztán látszik, hogy nagyon ki van emelve a kaszni, még az utcai verzióhoz képest is. Volt a Matchboxnak egy korszaka, ahol ezek a – számomra fontosnak tűnő - arányok nem voltak hangsúlyosak szemben a jó gurulással és rugózással. Viszont ezzel szemben a Zakspeed tervezői annyira letették a kasznit a földre, hogy a kerekek fölső éle szinte már a motorház fedél síkjával volt egy szinten. Ha mindezeket a keretfeltételeket összevetjük és csemegeként hozzátoljuk az extra módon a kaszni mellé kitolt kerekeket, tisztán kiikszelődik, hogy egy teljesen új padlólemez-futómű kombót kell létrehozni a minél nagyobb élethűség kedvéért. Hoppá! Meg új kerekek is szükségesek, amelyek elöl-hátul eltérő méretűek és baromi szélesek. Ez a verzió, normális kialakítású modellautóknál szinte nem is létezik ilyen arányban, viszont van egy gagyiba hajló minőségi osztály, ahol még lehet keresgélni ilyen extra esetekben is. Ez történt, egy vacak kis Forma-1 imitációt fosztottam meg a kerekeitől és toltam át egy léptékkel a Ford műhelyembe. Az eredeti padlólemezről levágtam az első lökhárító-lámpa részt, hátulról meg a lökhárítót egészen a szegecselés lyukáig. A padlólemez csonk így már könnyen becsúszott a kaszniba. A padlólemezen már az új futóműveket rögzítve állítottam be a helyes magasságot a kaszni belsejében. Ehhez a kerékíveket jócskán kivágtam, nem kis rémisztő hatást keltve. Alig maradt ekkorra már valami az eredeti vasból. Így lehetett az ültetést abszolválni. A padlólemez rögzítéséhez a megfelelő helyeken alátámasztásokat csináltam a karosszériában a megfelelő magasságban. A belteret – a kasznival és a padlólemezzel összhangban – leegyszerűsített síkokkal határolva alakítottam ki. Került bele egy sportosabb ülés is.

Kevesen látták ezt a tükörben

Brutális szélesítésekkel a modellváltozatban is

Festünk és kiszolgáljuk a szponzorok igényeit

Bár a későbbiekben már többféle színben is léteztek Zakspeed – fazonú – Caprik, a legautentikusabb mégis az eredeti. Bár ebből is készült az évek során néhány dekorációs változat, így egy adott kocsit mintáztam meg a sok közül. Az alapszín fehér, erre jön – a képek alapján - a pontosan helyére szerkesztett matricahalom. Ami említésre érdemes ezzel kapcsolatban, az a hátsó lámpa, mivel ez az eredetiről készült fotó, lekicsinyítve a megfelelő méretre.

A Capri fazon, amennyire az eredeti Matchbox arányok engedték

Jól látszik a kerékméretek eltérése

A kocsi elejéről az eredeti homlokfal lekerült, mert egyrészt amúgy sem volt típusazonos, viszont az ültetés miatt is útban volt. Ráadásul a nagyobb részét eltakarta volna az új szpoiler. Ezért készítettem el újra azt is. A lámpák helyét kifúrtam a homlokpanelen és egy mögé ragasztott lappal alakítottam ki a lámpák látványát. Összességében a kész kisautó a vártnál jobban hozza az általam megálmodott látványt, és talán az eredetihez is van köze. Ehhez nagyban hozzájárul a dekoráció de legalább akkora szerepe van a nagyon egyedi karosszéria megoldásnak is. Ahogy a versenypályákon, nálam is a Porschek és BMW-k mellé került a vitrinbe, mint teljesen egyenértékű gépcsoda. 

A lámpák az eredeti lámpák lekicsinyítve és matricázva

Pont annyira szögletes, mint az eredeti

Két kerékméret, azonos felnik!

A Würth most is örülhet a reklámnak

Ellenfele előtt

Kivillan a beltér is egy kicsit