F40 KS

 Ferrari F40

(Matchbox King Size)

felújítás

 

  Az F40 érdekes és kissé elhallgatott története már innen kiderülhetett, így itt csak a King Size méretben megvalósított Matchbox verzió kerül terítékre.

 

A King Size méretű Ferka igen megnyerően mutat. Kellően vaskos, nehéz darab, bár ez az eredetivel való összehasonlítás során inkább gyengítő jellegű, mivel az némileg laposabb és nyúlánkabb. Amúgy a kisautó részletei rendben vannak, látszik, hogy ebben a méretben már jobban odafigyelnek rá. Nagy, széles kerekek immáron kifestett felnivel jól hozzák az eredetit. A motortér részletes és csillogós panelja is jól látszik a hatalmas hátsó ablakon keresztül. A beltér kialakításánál is igyekeztek valami egyedit megformázni. A lámpák a helyükön vannak, így összességében is teljesen rendben van, jól illeszkedik a kortárs sportautók közé a vitrinben.

A felújítás előtti állapotról ez a fotó tanúskodik.

Box 5 - DAF

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

5. DAF

 Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

 

 

Merak

Maserati Bora /Merak

Matchbox

átalakítás

 

  Vajon a népszerű, kis lila kék Bora tulajdonosok tudják-e, hogy eredetiben van ennek az autónak egy ikertestvére? A Merak. Ennek a testvérnek a kicsinyített változata kerül most elénk.

Az úgy volt, hogy a Borával párhuzamosan fejlesztettek egy olcsóbb, tömegpiaci változatot is, amely a Merak nevet kapta. Giorgetto Giugiaro tervezte ezt is természetesen. Kissé hasonlatos a metódus a VW Bogár Sparkaeferéhez vagy a mai fapados modellekhez. Csak mindezt egy-két osztállyal feljebb, így az árkülönbség tízezer dollár volt. További költségeket takarítottak meg, a Citroen SM nagynyomású hidraulika rendszerét és a teljes műszerfalát használva, ami kissé furcsa hatott egy sportautóban (a Citroen 1973-as kivonása után az autókba visszakerültek a Bora műszerfala). A jól látható különbség az autó "B" oszlopától hátrafelé történik. Elmaradt a nagy hátsó üvegablak valamint az íves él alatti üvegezés. Egyszerű lemezfedést kapott a motortér, közvetlenül az övvonalnál. A fülkét hátul egy függőleges üveggel zárták le. 

 

Elöl az egyetlen különbség a lökhárító formájához igazodó elülső panelek tekintetében mutatkozik meg: a krómozott hűtőrácsokat két krómozott lökhárító váltotta fel a hagyományos logo mindkét oldalán. A Bora megkülönböztető védőgumi csíkját az övvonal mentén egyetlen karakteres vonalra cserélték. Motorikusan is csökkentek a lehetőségek, mivel itt már csak egy 220 lóerős háromliteres V6-os dübörgött benne. A kisebb motorból származó extra helyet egy második - szűk - utassor kialakítására használták fel. A Merak fürge és gyors, és viszonylag könnyű. A Bora gyorsabb és kétségtelenül szilárdabb. A modellt Merakról, az Ursa Major csillagképben lévő csillagról nevezték el. 1972 és 1983 között 1830 darab készült belőle.

Az átalakítás során egy közepesen jó állapotú Borát vettem donornak. A kisautóból a hátuljánál kellett egy kicsit kicsiszolni, a záróél tűnt el, hogy illeszkedhessen az utólag beleillesztett vízszintes zárólemezbe. Az ablakpanelból levágtam a fölösleges részt illetve elkészítettem a függőleges hátsó ablakot belülre. Megtetszett az alapozóként rátett fehér szín így ezt a színvilágot vittem tovább.

 

Szivarferka

 Ferrari 312 F1 36V V12

(Pilen)

felújítás

Bonyolult név egy ilyen egyszerű kisautónak. De nézzük meg azért egy kicsit közelebbről is. Érdemes lesz.

A Scuderia Ferrari S.p.A. a Ferrari luxusautó gyártó Forma-1-es versenyeken részt vevő versenyosztálya. Ez a legrégebbi túlélő és az egyik legsikeresebb Forma-1-es csapat, amely az 1950-es Forma-1-es szezon óta minden világbajnokságon részt vett. A csapatot Enzo Ferrari alapította, kezdetben az Alfa Romeo által gyártott versenyautók számára. 1947-re a Ferrari elkezdte saját autóit építeni. A Forma-1-en kívüli fontos eredményei közé tartozik a Sportautó Világbajnokság megnyerése, a Le Mans-i 24 órás, a 24 órás Spa, a Daytonai a 24 órás, a 12 órás Sebring, a Bathurst a 12 órás versenyek, a Grand tourer autók versenyei és az országúti pályákon való versenyzés. a Targa Florio, a Mille Miglia és a Carrera Panamericana. 

 1967-ben járunk, a Ferrari 312-ese az előző évi modell frissített változata. A 312-es jelzés, amelyet számos későbbi autónál használnának, egy 3 literes, V12 hengeres motort jelzett. Könnyebb volt és műszakilag kifogástalan, de kevésbé mozgékony, mint angol ellenfelei, ezen túl nagyon tudni kellett vezetnie John Surtees-nek, mert nem volt könnyű feladat ez sem. Ő megoldotta, sikerre vitte. A főtervező Mauro Forghieri radikális változtatásokat eszközölt: a korábbi hengerenként két szelep helyét három vette át (két szívó és egy kipufogó), a szokatlan formája miatt „spagettinek” gúnyolt kipufogórendszer a motor tetejére került. 390 lóerős motor hajtotta az acél csővázas, alumínium panelekkel borított gépet. A teljesítmény növelése érdekében a hengerfejek folyadékdinamikáját a szívó- és kipufogónyílások felfordításával módosították: a beömlőnyílások most a két vezérműtengely és a kipufogónyílások között voltak a V közepén. 

Amúgy az 1967-es évvel egy legendás korszak örökre lezárult a Száguldó Cirkusz történetében, ez volt ugyanis a „szivarautók” utolsó szezonja, 1968-tól minden csapatot egyre jobban izgatott az „új őrület”: az aerodinamika és a leszorítóerő tudománya. 

 

A kisautó a Pilen spanyol cég munkája. Nem bonyolították túl, de ez akkoriban nem is volt cél. Közepesen finom megmunkálás, gumi kerekek. Viszont ami érdekes az a kerekek felfüggesztése. Máshol még nem láttam ezt a megoldást. 

Normál esetben a kerekek közös - ideális esetben teljesen egyenes - acél tengelyen vannak, mely tengelynek a két vége a kerekekben végződik. Itt egészen más a helyzet. Meglepődve láttam, hogy a minden kerékhez külön tengely, pontosabban féltengely tartozik, amely ráadásul nem is egyenes a hagyományos értelemben. A kerék a szokott módon rögzítve van kicsúszás ellen, de befelé haladva érdekes törések vannak a tengelyben. A vége pedig a kocsi közepetáján merőlegesen le van hajtva. A két féltengely egy keresztirányú, "U" alakú horonyban van, melynek a közepén van két kis luk. Ide lehet beilleszteni a lehajtott végeket. Ha a tengelyek a helyükön vannak akkor a horony közepére egy kis fedél kerül. A tengely nem szorosan illeszkedik a vájatba így a rögzítési töréspontja mentén tud mozogni valamennyit. Ez a keréknél már pont egy komoly mértékű mozgást eredményez. Tehát kaptunk egy független kerékfelfüggesztési rendszert. Ha fölemelem a kisautót, a kerekek lefittyednek, ha leteszem akkor stabilan fölfekszenek, ha megnyomom akkor enyhén rugóznak. Ilyen egyszerű. Vagy bonyolult talán és ezért nem alkalmazzák mások. 

A kisautó alján valami oknál fogva nem jelenítették meg a Ferrari "312" kódját, így nem volt könnyű beazonosítani. Ráadásul a részletek sincsenek mindenütt a helyükön... A kisautó nagyon romosan került hozzám, kellet bele új műszerfal, kormány, sofőr, ablak.