2017. január 28., szombat

Restaurálás, átalakítás iskola, 8. rész: Futómű

A kerekek lejjebb vagy följebb

A meglévő autónk vagy autómaradványunk tervezett átalakításakor előfordulhat olyan eset, amikor az adott gyári futómű helyett egy másik kerül a kocsi alá. Futómű alatt kicsit nagyképűen a két kereket és az azokat összefogó tengelyt értem a továbbiakban. Ha az új futómű szélesebb az sem túl szép és ütközhet a kasznival, ha keskenyebb, akkor meg be sem fér az adott helyre Persze ha kimondottan a keskeny kerék a látvány célja az egy egészen más dolog!). Ilyenkor történik a futómű átalakítása vagy újrakészítése. Ez az egyik irányú (keresztirányú) lehetséges mozgatása a kerekeknek. A másik irányú mozgatása az ültetés/emelés, amire szintén kitérünk.


Szép példája a kis süllyesztésnek és a nagyobb kerékkel együtt történt kiemelésnek. Nagyobb kerék esetén a kaszniban levő kerékívet is meg kell néha nagyobbítani

Új futómű illesztése a padlólemezhez
Ha kicsivel keskenyebb az új tengely+kerekek együttes keréktávolsága, mint a rendelkezésre álló hely, akkor első körben az alábbiakat tehetjük. Célszerű megvizsgálni, hogy van-e arra lehetőség, hogy a kerekek tengelyt magába foglaló középső hengerének belső feléből valamennyit levágjunk. Ezek a belső, tengelyre simuló részek szinte mindig kiállnak a kerék belső síkja elé, hogy amikor a kerék – a lazasági játékának megfelelően – csúszkál, akkor ez a rész érjen hozzá a karosszéria vagy a padlólemez erre a célra kialakított részéhez. Néha elég csak ezt megrövidíteni vagy levágni szinte a kerék síkjáig és a probléma megoldottnak tekinthető.
Másik esetben – az előzővel együtt vagy attól függetlenül is – a padlólemez kerékbelsőhöz hozzáérő részéből kell lecsiszolni, levágni a megfelelő részt. Ez a művelet erősen korlátozott szűkítést tesz lehetővé, mert általában a tengelyrögzítő elemek is gyakorta teljesen kiérnek a padlólemez széléig, de korántsem lehetetlen.

A kiemelt kaszni és az eredeti egy kicsit nagyobb kerékkel. Ezért tűnik úgy, mintha süllyesztve lenne

Új tengely készítése
Ha a fentiek nem hoznak eredményt, akkor egyetlen lehetőségünk van, a tengely újraalkotása. Itt jegyzem meg, hogy ha túl hosszú a tengely az adott karosszériához akkor is az alábbi metódust kell követni a megrövidített tengelyvég lezárásához, csak ott nem kell új tengely.

A tengely egyik végének lezárógombája alakulóban

A tengely másik végének kialakításához való befogás egy példája

Az új tengely esetében a tengely anyagául egy, az eredeti tengelyhez hasonló átmérőjű és rugalmasságú huzaldarabot, tűt, szöget, acélszálat vagy akár megfelelő méretű – kiegyenesített - iratkapcsot is használhatunk. Az átmérője és az anyaga (rugalmas vagy merev típusú) mindig az adott padlólemezhez, a felerősítendő kerékhez illetve a komplett tengelyrögzítő rendszerhez illeszkedik. Előfordulhat olyan összetett eset is amikor teljesen egyedileg készül a tengely felfogatása, itt szabadabbak a lehetőségek is a tengelyeket illetően. Viszont a tengelynél figyelni kell arra is, hogy a kerékbelső lukjába jól illeszkedjen, mert ha nem passzentos, akkor billeg rajta a kerék, ami nem túl szép. Ha meg szoros, akkor a kerék nem fog forogni. Ebben az esetben még a keréken levő luk finom felfúrásával vagy tágításával javíthatunk a helyzeten. A legtöbb esetben az iratkapcsot használhatjuk fel leginkább az új tengely készítéséhez, a tapasztalataim alapján. A kiegyenesített kapcsot kicsit hosszabbra vágjuk le, mint amire tényleg szükségünk lesz. Úgy fogjuk be a satuba, hogy csak körülbelül fél milliméter álljon ki fölül. Ezután kalapáccsal finoman elkezdhetjük körkörösen lapítani a végét, úgy, hogy lehetőleg központosan terüljön szét a lezárógomba. Mintaként az az eredeti lezárást vehetjük. Amikor ez megvan, akkor fűzzük föl a kerekeket a tengelyre. Figyeljünk arra, hogy jól álljanak és tényleg a külseje legyen mindkettőnek kifelé. Ekkor a tengelynek az egyik végén már fixen áll (pontosabban siklik) az egyik kerék. Most van itt az ideje, hogy a pontos tengelyhosszt kijelöljük. Ezt csak úgy végezhetjük pontosan, ha a karosszériához és a padlólemezhez is egyszerre állítjuk be a keréktávolságot.

Teljesen új tengely és tengelyrögzítés

Itt fölmerülhet egyéb tuningmegoldás is, például a kerék döntése esetén szűkebbre kell venni a keréktávot csakúgy mint az ültetésnél, viszont ha nagyon széles jellegű futóművet akarunk kialakítani, akkor meg egészen a karosszériát súrolhatja a kerék külső síkja. Ezt kell most úgy beállítani, hogy a tengelyhossz kb. 1 milliméterrel álljon ki a kerék tengelynél levő síkjától. Ha ezt bejelöltük és levágtuk, akkor ismét a satuba fogjuk be a tengelyt, de most már az új rész álljon ki fölfelé. Itt előfordulhat, hogy a satu pofája vastagabb, mint a két kerék közötti távolság. Ekkor valamilyen – célszerűen fém pofaszűkítő betétet kell oda még betenni, hogy a tengely kényelmesen befogható legyen. A második lezárógomba is hasonló módon - finom kalapácsütésekkel - készül, mint az előző.Nem kell akkor gömböt kalapálni mint a gyáriak, egy sokkal kisebb ellapítás is megfogja majd a kereket.

Ültetés, kiemelés
Ültetésről értelemszerűen sportosabb kocsik esetében beszélünk, míg kiemelésre inkább terepjárók esetében van szükség. Általánosságban nehéz jó tippeket és eljárásokat mondani, mivel elég sokféle futómű és felfüggesztés létezik egy adott léptékben is. Gondoljunk csak egyetlen gyártó, futómű és kerék evolúciójára. És akkor még nem említettem a különböző cégek felfüggesztési rendszerének nagy számát. Ezek természetesen kombinálhatók, ha kellően ügyesen tudjuk a rendszerelemeket illeszteni. Történhetnek kompromisszumos megoldások is, például a rugózást is föláldozhatjuk adott esetben, ha – más megoldás híján - fixen kell beragasztani a tengelyt. Viszont a kerekek gurulását csak nagyon extrém esetben szabad föladni, mivel a kisautó mást nem is igen tud, mint gurulni. Speciális esetben vagy különleges átalakításokkor, amikor inkább dísztárgyként szerepel a kisautónk, akkor el lehet tekinteni a gurulástól is akár, de ne ez legyen a cél. Különösen fontos ez az ültetésnél, amikor is a padlólemez már leér a talajra és ezáltal nem tud a kerék gurulni. Előfordulhat egyes padlólemezeknél a kerekek mellett, belül-alul egy kis kiemelkedés is, ezeket ilyenkor le kell csiszolni. Nagyon fontos szempont az autó belterének az új futóműhöz való igazítása. Ez lényeges mindkét irányú tengelymozgatás esetén is mert vagy lötyögni fog a beltér vagy össze sem tudjuk rakni a beltér és a padlólemez összefeszülése miatt a kisautónkat. Mindenkor előre kell ezzel a műveleti résszel is számolnunk. Betoldás vagy kivágás, ameddig az anyag és a térfogat engedi. Fontos az előretervezés és a folyamatos próbálgatás is a futóműállítás közben. És mindezt célszerűen még az újrafestést megelőzően kell megcsinálni, mert a sűrű fogdosás, faragás szerszámok használata veszélyezteti a friss fényezést.

Amikor a beltér elemére némi magasítás kell, hogy a tengelyt is fogja és mégse lötyögjön a helyén. Ragasztóból vagy tapaszból kialakítva

Futóműtípusok
Néhány verziót azért érdemes megvizsgálni az ültetés-kiemelés témakörben is. Maradva elsősorban a Matchboxnál, de érintve egyéb, hasonló futóművel rendelkező márkákat is. A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha a legújabb típusú, tulajdonképpen rugózás nélküli vagy minimálisan rugózó kerekekkel van dolgunk. Az ilyen rögzítés a legelterjedtebb a többi kisautógyártó esetében is. Ezen tengelyek fölerősítése úgy történik, hogy a kerekeknél, a padlólemez szélén a kerékbevágásnál is ki van alakítva egy-egy „U” alakú vájat a tengelyek számára illetve a fölső részben (második padlólemez, maga a beltér vagy akár a karosszéria) is megvan ugyanaz az „U” alakú vájat, csak szemből kialakítva. Ezek közé kerül a tengely, így a két szemben levő elem pont a helyén tartja a tengelyt és a kerekeket. A szerkezet kialakításából következően itt a vájat helyzetének megváltoztatásával lehet a tengely helyzetét mozgatni a karosszériához képest. Aszerint, hogy emelünk vagy süllyesztünk, a vájat megfelelő részéből kell kivágni, az ellenkező részébe pedig - sztirollapból - betoldani valamennyit. Ezzel a módszerrel nagyon pontosan lehet állítani a kaszni magasságát. 

A legmodernebb és legegyszerűbb megoldás a rugózásmentes tengelyre, az "U" vájatba a beltér által leszorított futómű

Következő jellemző futómű, a központi hosszúkás acéllemez leszorította tengelyek esete. Ez már bonyolultabb és nem is lehet olyan nagy méreteltéréssel alkalmazni. Az acéllemezt le kell óvatosan szedni a tüskéről amire rá van feszítve a kis karmai által. Ezt a karmok finom kihajlításával tegyük meg, ügyelve, hogy ne teljesen hajlítsuk ki a kis karmokat, csak amennyire szükséges a lecsúsztatáshoz. Ha nem süllyesztünk túl sokat (maximum másfél millimétert  és a tüske teteje még ép, akkor erre a tüskére vissza is csúsztathatjuk a lemezünket a végén. (előfordulhat olyan eset is, hogy a lemezt az eredeti helyére vissza tudjuk tenni a tengelyek fölemelése után is, mert a lemez rugalmassága és hossza ezt megengedi. Kicsit keményebb lesz a rugózás de ez nem is árt ebben az esetben. A lemez visszapréselése előtt a kihajlított kis karmokat egy kicsit hajlítsuk vissza a lemez síkjába, hogy jobban harapjanak majd rá a tüskére. Ha a rögzítésünket megemeltük, a tengelyt is meg kell emelni. Ez alápolcolással lehetséges legegyszerűbben. Sztirollap(ok)ból lehet bevarázsolni a rétegeket. Célszerű olyan téglalapokat kivágni amik a tengely alatt a padlólemezen kialakított tengelyrögzítő vájatokig tart, mert így jobb lesz a fölfekvése, nem billeg majd. Durvább esetben elfogy majd a vájat, ekkor azt is újra kell csinálni, hogy a tengely pozícióját megtartsuk. Szintén a sztirolból való kifaragását javaslom.

Előfordulhat, hogy ilyen ok miatt kell a tengelyeket tartó rugalmas lemezt valami mással pótolni. A korrózióveszély a kisautóknál is fönnáll!


Itt egy példa arra, amikor a kaszniból ki kell csiszolni valamennyit, hogy a szélesebb kerék vagy az ültetés miatt elférjen rendesen.
Ha nagyot süllyesztünk, akkor előfordulhat, hogy a tengelyrögzítő lemezt már nem tudjuk a tüskéjére visszatenni. Ilyenkor egy alkalmas ragasztóval kell a lemezkét a helyén rögzíteni. Alkalmas alatt azt értem, hogy míg például a ragasztópisztolyos anyag vagy a kétkomponensű raganyag rendelkezik helykitöltő térfogattal is, addig a pillanatragasztó csak felületet ad. Ez utóbbi esetében alá kell polcolni a lemezt is (sztirollap ismét) a jó felfekvés érdekében. Az első esetben a ragasztó biztosítja majd a felfekvést is a rögzítésen túl.

Ezt a félig meddig rugalmas, de vékony lemezt kell óvatosan lefeszegetni a központi tartótüskéről


Az ábra első részében a központi acéllemezes rögzítés alapesetét látjuk metszetben, míg a második ábrán a kasznisüllyesztés miatt megemelt tengelyt és tengelyrögzítést láthatjuk

Itt  az eredetit láthatjuk fölül, a süllyesztett kaszni futóművét alul.

A fenti ültetés készen immár

Referenciaként az eredeti kisautóval

A nagyon nagy műtétet kívánó emelés vagy süllyesztés módszere az, amikor a teljes padlólemezt szétvágjuk keresztben és némi toldásos csatlakoztatásokkal együtt újra összeragasztjuk. Kicsit részletesebben: ezek jellemzően a Superfast érából való futóművek, (de a magasítás esetében bármely kisautónál alkalmazható) ahol a vékony acél tengelyt egy belső – a padlólemezre szegecselt - műanyag szétnyújtott „H” elem rögzíti az autó aljához. Nehezíti az esetet, hogy a műanyag elem két szárának alján vannak azok a kis műanyag pöckök, amik a tengelyt hosszirányban pozicionálják, és a helyén tartják rugózás közben is. A helyzetet cifrázza, hogy a padlólemezből van általában kialakítva az autó eleje vagy hátulja vagy mindkettő rész valamilyen módon, akár csak egy lökhárító vagy rendszám erejéig. Tehát ez elem a karosszéria része is, magassági mozgatására nincs lehetőség. Viszont a teljes futóművet mozgatni szándékozunk függőlegesen. Ekkor kell kivágni a futómű részt a padlólemezből, úgy, hogy a két végén levő padlólemez folytatás a helyén marad, csak a középső padlólemez darab mozog. Ilyenkor a kocsi teljes szerkezete megváltozik. Tulajdonképpen úgy kell darabokból összeragasztani. Ami nem okoz problémát, mert a ragasztott részek az autó alatt, nem látható helyen vannak. A karosszériához csatlakozó részeket célszerű bele is ragasztani a karosszéria megfelelő helyeire. Ez azzal az előnnyel is járhat, hogy az eddig fényezetlen részek is kaphatnak a kasznival egy időben festést ha a kisautónk eredetijén is úgy volt. 

Itt a lökhárító alatti rész gyárilag fényes, csakúgy mint a hűtőrács. Most mindkettő színt kapott az eredetinek megfelelően.


A felszegecselt műanyag tengelytartó és pozicionáló elem


Az első ábrán az eredeti, műanyag H elem rögzítéses módszer metszetét látjuk. A második ábra azt az esetet magyarázza, amikor a padlólemezt háromfelé vágva a két végén levőt a kasznihoz rögzítve, míg a középső részt lesüllyesztve (kasznikiemelés esete) ragasztjuk össze ismét.

Itt egy komolyabb kasznikiemelést láthatunk (az előző ábra alapján), referenciaként mellette van az eredeti

Itt szerencsére elfért a nagyobb kerék a padlólemez kivágásában és az eredeti tengelyrögzítést lehetett az új kerekeknél is használni. Viszont látszik, hogy a padlólemez eleje le van már vágva

A középső, az eredeti helyén maradó (vagy másik kerékre kicserélt) futóművet is tartalmazó egység most már tetszés szerint mozgatható függőlegesen és a sztirollapokkal való betoldásokkal a kellő helyen rögzíthető is. Figyelni illik arra is, hogy ilyenkor a padlólemez és a kaszni között rés keletkezik, ezt el kell takarni. 

Alapeset: csak a hiányzó keréktartó lapot pótoljuk sztirolból: jól alakítható de ugyanakkor rugalmas is valamennyire. Itt látszik egy olyan eset is amikor a fényes lökhárítót a kaszni színére fényezzük.
Kaszni kiemelésnél a padlólemez és a kaszni között keletkező hézagot el kell tüntetni. Ez egy bevált módszer erre

A tipikus esete a nagy mértékű ültetésnek: a padlólemez két vége a kaszni elejéhez és hátuljához rögzül, míg az itt látható középső elem a kaszniba csúszik föl. A kerekek elrendezése és mérete egy igazi pályaversenyautó készüléséről árulkodik

Például a padlólemezre ragasztott kis sztirolcsíkokkal, majd a padlólemez színére festeni őket, hogy ne tűnjenek nagyon föl. Ennek a padlólemez-műtétes rögzítésnek azonban nagyon stabilnak kell lennie, nehogy összerogyjon az autó amikor már éppen tennéd a vitrinbe. Lehetőség szerint hagyjunk nagy ragasztási felületeket. Ennek a verziónak egy extrém speciális esete az, amikor egy teljesen más donor futóművét/padlólemezét oktrojáljuk be az adott kisautónkba. Nem lehetetlen csak jó szemet és pontos tervezést igényel. Erre is láthatunk példát majd hamarosan a blogunkon.

A legrondább a helyzet a fixen beszegecselt tengelynél van. Itt már a tengely kirobbantása is hosszadalmas és bonyolult művelet. Jó ha van hozzá célszerszámunk (marófej a legjobb de óvatosan fúróval is lehet próbálkozni), mert anélkül nagyon nehézkes és idegőrlő a feladat. De ha már kint van a tengely és ki is egyenesítettük (mert szinte minden esetben el van görbülve, hiszen csak középen van alátámasztva, két szélén pedig kapja az ellenirányú erőket és nagy az erőkar is) akkor itt egy teljesen új tengelytartó rendszert kell kitalálnunk. Kiemelésről nemigen beszélhetünk, mert csak a padlólemez van alatta ami már nem vékonyítható tovább. 

Vastagabb tengely esetén vagy pedig ültetéskor a padlólemezből is lehet egy keveset kicsiszolni

Ekkor az előzőekben tárgyalt padlólemez szétvágásos módszert lehet alkalmazni. Süllyesztés esetében pedig a réteges alápakolást illetve a teljesen új tengelypozicionáló vájat kialakítását lehet alkalmazni. A tengely újbóli rögzítése ragasztással történhet. Viszont a gyári pontrögzítés helyett - mivel a tengely eddig is fixen állt és csak a kerekek forogtak - a tengelyt teljes hosszában (rögzíthetjük) ragaszthatjuk. Figyelve természetesen, nehogy ragasztó kerüljön a tengely és a kerék közé. Így kisebb lesz az esélye a jövőbeli elgörbülésének.

Jellemző esete a középen beszegecselt futóműnek. Itt már ki van bontva a rögzítési pont a helyéről.

 
Fixen visszaragasztott tengely esete. Itt azelőtt sem volt rugózás, így nem lesz zavaró

Az alapeseteket áttekintettük. Természetesen ezek számtalan kombinációja is létrejöhet az ügyes kezű modellező által. Mindenre nem lehet kitérni, így ezzel a néhány gondolattal inkább a főbb vonalakat vázoltuk. Mindenki gondolja tovább őket és alkalmazza az adott konkrét esetben annak elvét, részeit vagy egészét. Tulajdonképpen nincs is kettő egyforma eset sem, mivel két egyforma karosszériamegoldás sincs. Bátran merjen minden autóátalakító továbbgondolkodni, kísérletezni a futóművekkel is.

Itt arra látunk példát, amikor az eredeti egy abroncsból álló (pl. itt Conwoy) kerekeket a valósághoz hasonlóan duplakerekekkel cseréljük ki. Itt mindjárt duplán.



A sorozat részei:

l. rész: Alapelvek, szétszedés, összerakás
ll. rész: Festési előkészületek, festéktelenítés
lll.rész: Karosszéria-munkák
lV. rész: Mielőtt festeni kezdünk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda
Vlll. rész: Futómű
lX. rész: Extrák, tippek, trükkök
X. rész: Műgyanta munkák alkatrészpótláshoz (Link: Játékdoki)




2017. január 25., szerda

Restaurálás, átalakítás iskola, 7. rész: Rozsda, mint dekorációs elem

7. rész: Rozsda, mint dekorációs elem

Egy kocsit avultatni bármilyen formában (elhasználódás, kopás, sár, rozsda, egyéb) sokkal-sokkal nehezebb, mint csillogósra elkészíteni. Tekintheted ezt haladó(bb) szintnek is. Nyilván ezt is gyakorolni kell nem keveset, és lehet kevésbé jól sikerült is a sorozatban, de mindegyikkel tanul valamit az ember. Én legalább is így vagyok vele. És a makettezés/modellezés alapvetően arról szól, hogy az eredeti dolgokat megvalósítjuk méretarányosan, kicsiben. Mindegy, hogy miről van szó, metálfényes csiliviliről vagy rozsdáról, ültetésről vagy átalakításról, működő vagy statikus kisautóról. Az ilyen avultatásoknál nagyon számít a jó megfigyelés. Mélyrehatóan kell tanulmányozni az eredeti eseteket. Példának okáért a rozsda sem csak egy barna folt. Vannak átmenetei, árnyalatai, iránya, vastagsága. A sár hasonlóképpen érdekes tud lenni, a vékony portól elkezdve a kerékívekbe vastagon betömődött agyagig. Sőt, ennek is van iránya.


A dekoráció témakörébe tartozik a mostanában erőteljesen felkapott - sokakat érdeklő téma - a rozsdásítás. Ez önmagában egy szép kihívás, csak figyelni kell a részletekre, mit és mennyire rozsdásítunk, nehogy teljesen öncélú legyen az egész. Csak egy adott karosszériaelem rozsdás egyenletesen (trendi rat irányzat) vagy pedig az autó teljes karosszériája rozsdásodik az időjárás viszontagságai hatására (weathering). Nem mindegy a kettő. Az egyiknél egy homogén felület elérése a cél, a másiknál meg éppen az ellenkezője. Az elsőnél vékonyan egyenletesen fedi be a rozsda az elemet, a másiknál a rozsdás megfolyásoktól kezdve a teljes átrohadásig, az élénk narancsos rozsdaszíntől kezdve a sötétbarna morzsalékos anyagmaradványokig nagy a skála. Ennek megfelelően a technika is egész másképpen alakul. Szóval a rozsdát is le lehet hamar tudni és művészien „kiélni” is. Ettől függően az anyagok is változnak. A híg temperától kezdve a dekorációs anyagokon vagy krétaporon át egészen a valódi rozsdapor használatáig csak a fantázia szab határt, hogy melyik rozsdafajta, melyik változatára melyik anyag(oka)t használjuk. Arról nem is beszélve, hogy a rozsdásításnak nem csak festési, hanem karosszériamunka vonzata is van, nem kicsit! Talán ez megér majd egy külön történetet. Ahol rozsda van ott ugyanis már a fém is elindult. Tehát valamilyen luk már ábrázolható.

Ugyan nem Matchbox méretű autóm, viszont makettautó, amin jól látni a rozsdázás néhány érdekes lehetőségét

 A rozsda megjelenésének vannak tipikus helyei. Kerékívek, ablaktörlőcsonk, lámpák alatt, stb,. Alul meg aztán már aktív rohadást, rojtosodást is ábrázolhatunk, ahogy a fönti képen látszik. Oldalt még csak megfolyt a lukból a színes lé, alul már hiányzik a küszöb. Talán ez a két véglet. Nagyon fontos a jó megfigyelés az élethű ábrázoláshoz, nem győzöm hangsúlyozni.

Nézzünk egy másik példát, ami már kisautó és ezen is elég sok fajta rozsda látható. Egy végleges felület soha nem egy színből, egy rétegből tevődik össze, mindig többféle szín és anyag rétegződéséből alakul ilyenné. Más egy rozsdás folt széle és belseje. A közepe - akár már lukasan is - egy elég sötét vöröses barna, anyagában is durván morzsolódva. Itt használhatjuk a temperát, krétaport lakkal rögzítve vagy sűrűbb festéket is erre a célra, de ha van türelmünk akkor még igazi rozsdaport is szerezhetünk/csinálhatunk és szórhatjuk bele. Matt lakkal lehet például az ilyet is rögzíteni a helyén. Az én módszerem, hogy egy réteg lakkot rákenek, majd rászóróm a kívánt port és a végén ha kell akkor még egy réteg híg lakkot csöpögtetek rá finoman. Nem baj ha nem lesz sík, sőt.
A rozsdás folt középső része a narancssárgás de még relatíve sík felület, ez egyszerű matt festékkel jól imitálható. A rozsdás terület széle, ahol csak megindult a korrózió még egészen világos barna és átlátszó vagyis keveredik az alatta levő színnel. A keveredik alatt azt kell érteni, hogy a kocsit először lefényezzük az eredeti színére és utána kerül rá minden egyéb. De ha híg a rozsdafesték akkor szépen átlátszóan vonja be a fényezést.
Itt csak az alap fogásokat említem meg, mert ez egy kísérletezős műfaj. Mindenkinek lehetősége van továbbfejlesztenie egy saját technikát és azt alkalmazni, hogy még jobb és élethűbb legyen a végeredmény. 

                                         
Itt jól látszik, hogy a fémet már erősen elkorrodálta az oxidáció, vagyis ki kellett reszelni a kaszniból részeket, hogy hitelesebb legyen. Az ablaktörlő lapát is teljesen rozsdás ami megint egy apró de fontos részlet. A korrodáló víz a vízszintes felületeken áll meg, így ott indul el a barnulási folyamat, ebben az esetben a rendszám tartó alsó részén.

A felni, ha acélból van szintén oxidbevonatot kap. Tipikus példa a kerékívek teljes kirohadására, valamint a küszöbök elfogyására. A teljes kerékdob  is oxidréteggel bevont. Ha nagyon régóta rohadó autót ábrázolunk, netán még törött is volt, mint ez is akkor egyéb érdekességek is megjeleníthetőek, mint például a lógó díszlécek vagy rendszám, de akár egy otthagyott vontatókötél is, szintén rozsdásan. 

 
A rozsda nem jár egyedül. Por biztos, hogy van a társaságában, az meg leginkább az ablakokon látszik meg. Pláne, ha még ki is hangsúlyozzuk úgy, hogy beletörölünk, belefirkálunk, ahogy a valóságban is lenni szokott. A port egy nagyon híg szürke színnel, vagy ablakok esetén matt lakkal lehet imitálni. Még száradás előtt lehet belerondítani fapálcikával esetleg hígítós szivaccsal finoman.
  










  



2017. január 22., vasárnap

Restaurálás, átalakítás iskola, 6. rész: Dekoráció

6. rész: Dekoráció



Ha túl vagyunk a festésen, a felújított, de akár a meglévő autónkat dekorációval is elláthatjuk. Nagy felület esetén már a festéskor is lehet hatásokat elérni a maszkolások segítségével. Ez sok gyakorlást, nagy türelmet és ügyességet igényel. alapelv, hogy lehetőleg minél vékonyabb maszkolóanyagot használjunk és az jól tapadjon de ugyanakkor le lehessen szedni az alatta levő festék sérülése nélkül. Lehet maszkolószalag, ragasztószalag esetleg vékonyabb tapéta is. A fölrakáskor a sarkoknál, éleknél jól rá kell nyomkodni, nehogy éppen ott menjen be alá a festék. Fontos még, hogy a festéskor (szórópisztolynál és ecsetnél is) a festés iránya milyen. Mindig a maszkolás felől kerüljön rá a festék, így a szélénél nem tud összegyűlni a festék. Ha összegyűlik akkor az látható vastagságkülönbséget okoz. Ha nem túl nagy a hiba, akkor több lakkréteg valamelyest kompenzálja a differenciát.


Aki gyakorlottabban kezeli a szórópisztolyt, az ezzel az eszközzel is tud szép dekorációkat festeni a kasznira (airbrush) bár ilyen kis méretben ez rendkívül precíz eszközkezelést igényel. Az airbrush egyébként megint egy önálló műfaj, külön szakirodalommal. Ha csak színre festjük a kisautót akkor is használjuk bátran az eszközt. Ezzel lehet igazán vékonyan és több rétegben festeni. A flakonos festékszórónál is nagyságrendekkel finomabban lehet fölhordani a festéket. A kaszni előkészítése tehát fokozottabban fontos, mert minden apró hiba sokkal jobban előjön, nincs meg az a vastag festék ami egyébként eltakar. Sokszor a gyári festésnél is vékonyabban lehet fölhordani így a bevonatot, ezért említettem korábban, hogy egy sima felújításnál is célszerű a kasznit átvizsgálni sorjátlanítani, lecsiszolni. Nagyon szép eredmény érhető el így.

Ezen a képen egy matricarekonstrukció történt, némi továbbfejlesztéssel

A következő lehetőség a matricázás. Ez lehet az eredeti dekoráció rekonstruálása, újra kiszerkesztése, esetleg egy eredeti dekor lekicsinyítése vagy teljesen egyedi grafika is. A szerkesztést a mérés, esetleg papírsablon készítése előzi meg. A sablonra akkor van szükség leginkább, ha íves felületre kerül majd a dekoráció, de minden esetben pontosabb méretet és alakot eredményez a sima vonalzónál. Íves felületen meglepően torzulhatnak a síknak és egyenesnek vélt dolgok ezért célszerű előtte – vékony papírból fokozatosan hajlítva, vágva – a megfelelő alakot kikísérletezni. Ha ez megvan akkor a beszkennelt sablon lehet a dekoráció-szerkesztés alapja. 
 
Egy matrica sablonja papírból kivágva, némi hevenyészett dizájnelemekkel telefirkálva

A szerkesztést erre alkalmas programokkal végez(tet)heti bárki. Lényeges a méret pontos beállítása. A kész dekorációt erre a célra kapható üres matricalapra kell nyomtatni. Itt kell megjegyezni, hogy lehet fehér alapú illetve átlátszó alapú matricalapot is kapni. Mindig az adott célnak megfelelőt válasszuk. Mivel nem olcsó anyagról van szó és a beszerzése is csak szakboltban történhet, célszerű nagyon takarékosan bánni vele. Mivel A4 méretű a matricalap, ezért az előre elkészített különböző dekorációinkat igyekezzünk egy csíkba összeszerkeszteni, minimális üres helyek hagyásával. A fentiekből következik, hogy célszerű előre is gondolkodni, így a tervezett projektjeinkhez előre legyárthatjuk „tömbösítetten”, gazdaságosan a dekorációkat. A matricalapok mind tintasugaras, mind lézer nyomtatóhoz külön kaphatók, erre figyelni kell. 

Dekorációs elemek kiszerkesztve, kinyomtatva, csík kivágva és lelakkozva 

A matricák kivágva várják a fölragasztásukat

Ilyen volt, ilyen lett a rekonstruált matrica, és a felújított dísztárcsa

A nyomtatás után, a tinta teljes száradását követően le kell vágni a kinyomtatott csíkot. Így a lap addig használható (addig vágható le belőle egy-egy csík), amíg a nyomtató görgői mozgatni tudják az egyre rövidülő papírlapot. Ezt a csíkot kell vékonyan, de teljes felületén egyenletesen lelakkozni. Ezt csak spray-vel vagy szórópisztollyal lehet szépen, vékonyan, szinte láthatatlanul elvégezni. Figyeljünk az oldószerre, mert lehet, hogy például a vizes lakk feloldja a tintát. Ki kell ezt is kísérletezni és ha valami beválik akkor a receptet betartani, mit mivel festünk, nyomtatunk, lakkozunk, oldunk, marunk, ragasztunk, mi mivel kompatibilis és mivel nem. A lakk száradása után ollóval vagy szikével lehet az egyes dekorációs elemeket kivágni, közvetlenül a minta mellett. 

A matricázás tudományának is vannak mélységei, aki többet akar erről tudni, elmerülhet az erről szóló makettes honlapok okosságaiban, fórumaiban. Alapból annyit, hogy a matricát egy pillanatra vízbe kell mártani és egy papírlapra téve megvárni, amíg a hátsó hordozókarton ettől a víztől átázik vastagságában és a ragasztós felületet picit feloldja. Ekkor a matrica lecsúsztatható a hordozórétegről. Ezt csipesz és nedvesített ecset segítségével lehet végrehajtani. Én be szoktam egy kicsit nedvesíteni a matrica helyét a kasznin, így még egy rövid ideig mozgatható a felületen a dekoráció. A matricát óvatosan helyére kell simítani, buborékokat, gyűrődéseket középről kifelé haladva kisimogatni egy nedves ecsettel. Kaphatóak matrica lágyító, fixáló és egyéb anyagok is amik szükség esetén könnyebbé  vagy szebbé tehetik a munkát

A matricázás sokoldalúsága: piros-fehér figyelemfelkeltő csíkok, cégfelirat, apró matrica és nagy felirat

Lakkfilces felnikrómozás esete

Meg kell említeni a lakkfilceket is, amikkel - némi gyakorlás után - remek dekorációkat lehet készíteni. Így például króm díszléceket, fekete gumicsíkokat is megrajzolhatunk vele, a rendszámok betűiről nem is beszélve. Figyelni kell azonban a toll végéből kijövő tinta mennyiségére, nehogy megfolyjon. Előfordulhat, hogy érdemes egy kis fogpiszkáló heggyel fölvinni a toll végéről leszedett tintát a legapróbb alkalmazásoknál.
Külön témakör lehetne a lámpák megfestése, erre is ki kell kísérletezni a festékeket. Itt elsősorban a piros és narancs színűekről van szó, ezekre kell találni megoldást. Értelemszerűen először alapozni kell (például fekete kasznin nem biztos, hogy fedne rendesen a narancs festék), utána lehet a színt rávinni a mindenkori lámpabúra osztásának megfelelően egy nagyon vékony kis ecsettel. De itt akár alkoholos filcet is lehet használni, bár tapasztalatom szerint a tintája hamar kifakul. Előfordulhat, hogy érdemes a lámpát matricából kiszerkeszteni és úgy fölrakni az autóra. Vagy ami még autentikusabb, az eredeti autó lámpáját lefotózni (ha van rá mód) vagy a neten rákeresni és ha megfelelő (értsd: szemből készült) kép van róla megfelelően nagy felbontásban, akkor azt kinyomtatni léptékhelyesen.

Saját lámpabura kiszerkesztése matricából: sokkal finomabb részleteket tesz lehetővé akár első, akár hátsó lámpákról van szó

Itt a hátsó lámpa festett színei alá mindenképpen kellett egy alapozófestés is, hogy minél jobban éljen a narancs és a vörös a kis felületen is


Itt az eredeti lámpa fotóját készítettem el matricából

A teljes száradás után a karosszéria fényezését és a matricák védelmét és biztos rögzítését (és természetesen a kaszni csillogását) egy vékony, fényes lakkréteggel kell biztosítani. Ha megszáradt a lakk teljesen (akár napokat is célszerű várni), össze kehet rakni a kisautót.
Itt fényes lakkal kezelve a kisautó


Itt meg matt lakkozott felülete van a modellnek
 
Ebben a részben csupán áttekintettük az egyéni dekoráció néhány alaplépését, kedvet inspirálva az egyéni ötletek kidolgozásához. A következő részben egyéb ötleteket is kaphatunk majd a tuning lehetőségekre.

 A sorozat részei:

l. rész: Alapelvek, szétszedés, összerakás
ll. rész: Festési előkészületek, festéktelenítés
lll.rész: Karosszéria-munkák
lV. rész: Mielőtt festeni kezdünk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda
Vlll. rész: Futómű
lX. rész: Extrák, tippek, trükkök
X. rész: Műgyanta munkák alkatrészpótláshoz (Link: Játékdoki)

Xl. rész: Fotózási alapok 

2017. január 19., csütörtök

Restaurálás, átalakítás iskola, 5. rész: Festés

5. rész: Festés



Miután a karosszériát is és a munkahelyet is előkészítettük, beszereztük az általunk legjobbnak vélt festékeket, felszereléseket, következhet a festés. Egy újabb kihívás. Mit, mivel, hogyan fessünk? A következőkben erre próbálunk meg válaszokat keresni, lehetőségeket felsorolni. 


A festés alapelvei
Szép festett felületet többnyire csak több, vékony, esetleg különböző minőségű réteg felhordásával érhetünk el. A munkát célszerű egy jól tapadó alapozófestéssel kezdeni. Erre jól használható például egy világos vagy fehér matt festékspray is. Ez azért is előnyös, mert az alapozófestés után előtűnhetnek a karosszéria-munkák esetleges hibái, a csiszolási egyenetlenségek. Ha ilyet tapasztalunk, még nem késő megállni és eldolgozni a kérdéses, hibás részeket. Majd új alapozóréteg kell ismét.
 
Alapozva

  Pisztoly vagy ecset. Van aki ecsettel is gyönyörűt tud alkotni és akad olyan is aki képes a szórópisztollyal is nagyon csúnya munkát végezni. Tehát nem ez a mértékadó. Én mindkettő módszert alkalmazom. A helytől, a festendő felülettől függ, hogy mikor melyik a helyénvaló. Karosszéria, nagy felületek: szórópisztoly. Lökhárító, lámpák, kerék: ecset és/vagy lakkfilc. Alapozás, fedőlakk: spray. Gyakorlás után ecsettel is festettem már karosszériát és szerintem – rajtam kívül - csak a hozzáértők mondják meg, hogy melyik az a modell

Nagyon fontos az ecset minősége. Ezen nem szabad spórolni. Javaslom a művészellátókat a papírbolt helyett. Ritkán kell venni de akkor jót érdemes, amelyiknek a vége csúcsos, jól simul és rugalmasan visszaugrik amikor elveszed a felületről. Bátran el lehet kezdeni szórópisztoly nélkül is a festést, csak az alapszabályokat kell betartani. Tehát nincsen tuti tipp. A szórópisztollyal nyilván könnyebben lehet szép egyenletes felületet elérni, viszont sokkal több macera van vele (előkészületek, sűrűség pontos belövése, szétszedés, tisztítás, levegőellátás, helyigény). És gyakorlást igényel ez is. Valami kidobásra ítélt „vasdarabon” gyakoroljunk. Mozdulatokat, technikát, festéket, sűrűséget, festék-kompatibilitást. Legyen ez a következő fokozat, ha már elég biztos a kezünk az ecsettel. Fontos, hogy az ecsetet minden használat után alaposan el kell mosni, hogy sokáig megőrizze a minőségét.
 
Ecsetek, lakkfilc és folyékony maszkoló. A két jobboldali ecset házilag van levágva (hegyesítve) a célnak megfelelően


A festést alulról fölfelé célszerű kezdeni (mindkét technika esetében). Itt a kerékívek alsó felületét, az oldalán a kaszni aljának domborulatát, a díszlécek alját és általában minden lefelé eső felületet kell először festeni. Utána következnek a fölső, fölülről megfesthető, lefújható felületek szépen körben, egyenletesen. Fújásnál (elsősorban) figyelni kell, mert nem biztos, hogy elsőre is tökéletesen fed a festék. Különösen sötétebb fedőszín és világos alapozó esetében feltűnő ez és főképpen az éleken tapasztalható. Nem gond, akár két vagy három réteg vékony festék is kerülhet a felületre. Természetesen az egyes rétegeknek meg kell teljesen száradniuk, mielőtt jön a következő. A kikevert festéket tehát ne dobjuk el, hanem zárjuk le az edényt (folpack+gumi például vagy ha van kis zárható fedeles üvegedény). Egy száradásnyi időre nem lesz semmi baja. Újbóli fölhasználás előtt természetesen jól föl kell keverni és ismét beállítani a sűrűségét. 

Azért ilyen esetben célszerű egy cérnakesztyűt fölhúzni, hogy ne legyen festékes a kezünk. A praktikum miatt előfordulhat, hogy csak kézben tartva lehet igazán jól megfújni egy-egy kis rés(z)t

Ez egy olyan hiba amikor nem fed rendesen a festék. Itt kellett volna még egy réteg.

Némi festési rutin után ha szükséges akkor maszkolhatunk is. Erre a célra kaphatók maszkoló szalagok illetve öntapadós maszkolólapok, amikből tetszőleges forma vágható ki.. Maszkolásra más anyagok is (például egyes jobb minőségű, a papírról is leszedhető átlátszó ragasztószalagok, maszkolószalagok vagy vékony öntapadós tapéták) is használhatóak, de ezekkel kísérletezni kell előtte. A maszkolás szélét jól rá kell nyomni a felületre. Kísérlet mindenképpen célszerű, nehogy a maszkolás leszedésekor az alsóbb festékréteg is lejöjjön. Lehet, hogy egy lakkréteget is rá kell tenni a maszkolandó felületre. A maszkolás témakörben meg kell említeni a folyékony maszkolóanyagot. Ez egy sűrűbb festékhez hasonlító, kis üvegben kapható anyag, amelyet a – célszerűen apró vagy egyébként mással nehezebben bevonható felületek, helyek – kitakarására használhatunk. Az anyagot kis fapálcikával javasolt felhordani, mert az ecsetet nagyon hamar eltömíti. Hamar gumiszerű anyaggá változik a felületen és azután már rákerülhet a festék. Nem számít a vékonyság, vastagabban és foltosan is föl lehet hordani. Ha vastagabb akkor talán könnyebben lehúzható majd egyben. Teljes száradás után óvatosan le lehet húzni a hártyát. Figyelni kell arra, hogy a maszkolóanyag éle felé lehetőleg ne fújjuk (fessük) a festéket, mert a föltorlódott festék vastagsága – a maszkolás eltávolítása után – zavaró (lépcsős) lehet.
Azzal az esettel állunk szemben, amikor szétszedés nélkül festünk újra egy kiskocsit. Viszont a karosszéria nagyon tagolt ezért - az alsó rész és a kerekek leburkolása mellett - folyékony maszkolót is alkalmazni kell. Itt is látszik, hogy ebben az esetben nem számít a vastagság, sőt jobb ha vastagabb a felhordott gél

Kis lámpák kimaszkolva. Ha fehérek maradnak, könnyebb+szebb utána kifesteni, jelen esetben majd narancssárgára

Öntapadós tapétából vágtam ki a megfelelő formájú maszkot. A fehér alapozó után a maszk alatti szín a sárga került fel. Végül, maszkolás után jött a kék. A maszk eltávolítását követően kapta meg a fedőlakkozást.

Ecsetes festéskor is nagyjából hasonló az eljárás mint fújáskor. Itt figyelni kell a laza ecsetvonásokra, az egyenletes festékterítésre és a festés irányára. Az ecsetvonások mindig hosszanti irányúak legyenek és párhuzamosan fussanak. Akkor jó a festék ha szépen terül, de nem fut le gyorsan. Ebből következik valamennyire, hogy a festendő felület célszerűen vízszintes legyen. Ki kell tapasztalni mindenkinek magának kísérleti festésekkel. Hőmérséklettől és légáramlástól is függ, hogy egy adott festék milyen gyorsan húz meg. Ha egyszer a festék felszíne megkezdte a száradást már ne menjünk bele újra, mert elrontjuk a felületet.Maszkolás esetén mindig a maszkolt felület felől fújjunk, soha ne szembe az elválasztó éllel, mert akkor ott megvastagodik a festék és csúnyán látszani fog a festékrétegek vastagságbeli különbsége.
A frissen festett karosszériát ne mozgassuk ha van rá mód, viszont légáramlás se legyen körülötte, nehogy a levegőben levő szöszök, porszemcsék beleszálljanak a frissen festett felületbe. Ha nagyon jól akarjuk csinálni, akkor egy nagyobb edénnyel, mint burkolattal borítsuk be az egészet a teljes száradásig. Itt figyelni kell arra, hogy alul maradjon szellőzőrés az oldószerek kipárologtatására. 
Ez a kép a védőburkolat elvét mutatja. Szárad is, szellőzik is, látom is és mégsem tud rászállni a por

A végső réteg a lakkozás (a matricázás után természetesen). Itt – célnak megfelelően - szóba jöhet a matt, félfényes vagy nagyon fényes lakk mint fedőréteg. Ezt is lehet egy vagy több rétegben fölhordani, amíg a kívánt eredményt nem érjük el. Szintén használható ecset, szórópisztoly vagy szórópalack. Nagyon felhívom a figyelmet az anyagok kompatibilitására. Nincs annál bosszantóbb amikor a szépen megfestett és kidekorált karosszériát az utolsó fázisban a lakk föloldja! Ki kell kísérletezni az konkrét anyagok egymáshoz való viszonyát.
Itt a lakkozás megmarta a festéket. Ebben az esetben a fekete festék volt érzékeny, amivel a pirosat sötétítettem. Bármilyen kevés is volt benne, megérezte a lakk oldószerét

Itt egy matt illetve egy fényes fedőréteg látható, jelen esetben egy járművön belül

A lakkfilc használatára egy példa: baloldalt az eredeti kerék, jobboldalt a lakkfilccel felújított kerék látható. Ajánlani tudom ilyen kis és fényes dolgok kiemelésére

A lakk teljes száradása után következhet az összeszerelés, óvatosan, akár finom cérnakesztyűvel megfogva a karosszériát, mert nagyon könnyen ottmarad az ujjlenyomat a friss felületen. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy maga a festés a kulcsa a szép látványnak. Érdemes rá időt, energiát szánni, hogy minél tökéletesebb legyen. A következő részben az autóink kisebb-nagyobb dekorálásáról lesz szó.


A sorozat részei:

l. rész: Alapelvek, szétszedés, összerakás
ll. rész: Festési előkészületek, festéktelenítés
lll.rész: Karosszéria-munkák
lV. rész: Mielőtt festeni kezdünk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda
Vlll. rész: Futómű
lX. rész: Extrák, tippek, trükkök
X. rész: Műgyanta munkák alkatrészpótláshoz (Link: Játékdoki)