Origamiautó

Toyota MR2

Megosztó és szűk rétegeknek élvezhető ez a sportkocsi, a mai bejegyzésünk tárgyának eredetije.

Csak nagyon röviden az eredeti autóról. 1976-ban merült fel egy új modell tervezésének ötlete a Toyotánál. Valójában nem is sportkocsit csak amolyan egy-két személyes ingázóautót terveztek piacra dobni. Aztán némi Lotusos közreműködéssel megszületett az első középmotoros japán sportgép 1984-re az MR2 (Mid-engine, Rear-wheel drive, 2-seater). Középen vagyis a hátsó tengely előtt elhelyezett motor, hátsókerékhajtás, kétüléses kialakítás. Az elnevezés bár tényeken alapul az angolok szívesen nevezték Mr. Two-nak, míg a franciáknál a név kiejtésénél vigyázni kellett a hangzókra és a hangsúlyra mert egyébként a szar szót ejtették ki ha nem vigyáztak. Ezért ott csak "MR" néven forgalmazták (Köszi Tommi!)

Kicsit szögletes a forma, lehet, hogy az origami ihlette. A légellenállás csökkentése érdekében egy – kuriózumnak is tekinthető – hátsó (amúgy függőleges) ablak fölé helyezett, átlátszó plexiből készült spoiler került. Erre volt a Toyota felirat úgy rádizájnolva, hogy a tükörbe nézve pont olvasható volt a márkanév, a feledékenyek kedvéért.

A Corrolla AE86-ból ismert 1,6-os 16 szelepes motor kerólt bele, ami többféleképpen hangolva (országonként, földrészenként cifrázva az értékeket) kb. 128 lóerőt tudott.

A forma nem volt minden előzmény nélküli, hiszen ott volt már korábbról a Fiat X1/9, de éppen akkor került a piacra a Potiac Fiero, ami gyakorlatilag ennek az autónak az amerikai mása, a design tekintetében. Nyilván az nagyobb, erősebb volt de ez meg ügyesebb és jobban vezethető, ha hihetünk a korabeli teszteknek. 

Egy kicsit dupla bemutató ez, mert valamilyen véletlen folytán egyszerre került hozzám egy MR2 és egy Fiero rom. Ahogy már szó volt róla nagyon hasonló a kettő ezért - akár összehasonlításképpen is egyszerre kerülnek bemutatásra. Mindkettő Matchbox gyártmány. Az MR2-t 1986-ban adta ki a cég fehér alapszínben, piros sárga dekorációs csíkokkal. Később, a szebb kerekek mellett megjelent a kék és a sárga változat is. A Fiero 1985-ös kiadás volt, piros fehér színekben, később variáltak a sárgákkal és a kékkel is.

Ami érdekesség, és mindkét kisautónál alkalmazták és ami a színekkel való laza variálást lehetővé tette, az a kisautó szerkesztési elve. Alulról indulva mindkettőben van egy hosszú keskeny padlólemez, rajta a kerekekkel, önállóan mozogni képesen. Erre került rá a karosszéria alsó része, gyakorlatilag az övvonaltól vagy a lökhárítótól lefelé levő részről beszélünk. Ebbe került az ülés rész, majd jött rá a karosszéria teteje az ablakokkal. A hagyományos alsó+felső elem helyett tehát itt két részből áll a kaszni, ami jó lehetőséget ad a festéssel való szín variációkra egy modellen belül. Nem kellett igazán dekorálni de azért az is került rá.

A két kisautó arányainak összehasonlítására szolgáljanak a fotók.