Afrikai sport

 Mercedes-Benz 350 SLC

(Matchbox KS)

felújítás

A Mercedes-Benz 1971 és 1989 között gyártott R107 (rövid, kétüléses) és C107 (hosszú, négyüléses) sportkocsijai, a G-osztály után a második leghosszabb sorozat, amelyet az autógyár valaha gyártott.

 

 A harmadik SL generációról beszélhetünk, amely vitathatatlanul a Mercedes-Benz háború utáni történetének egyik legfontosabb autója lehet, bár a két elődje (190SL és a „Pagoda”) is eléggé népszerű volt. Az alapmodell vászontetővel készült, a keménytetőt csak pluszként lehetett rendelni.  A motorválaszték 2,8 literes sorhatostól a 5,6 literes V8-ig tartott, amikhez többféle kézi illetve automata váltó is tartozhatott.  Az SLC továbbra is az egyetlen fixtetős Mercedes-Benz kupé, amely nem limuzin, hanem roadsterre épült.

Észak-Amerika volt a fő piaca így az ottani előírásoknak megfelelően elöl dupla kereklámpával illetve nagyobb lökhárítókkal szerelték azokat.

 

 

 

 Az SLC nagyon hasonlított puhatetős testvérére, egészen az ajtók végéig; a 14,2 hüvelykes tengelytáv megnyúlása, amelyre egy élhető hátsó ülés kialakításához volt szükség, meglátszott a meghosszabbított hátsó negyed panelen, valamint az átformált hátsó traktuson. De a tetővonal – és konkrétan a C-oszlop kezelés – lett az SLC névjegykártyája. A háború előtti korszakból a Mercedes-Benz hagyománya volt, hogy zászlóshajójának kétajtós autóit keret nélküli oldalablakokkal és B-oszlop nélküli stílussal ruházza fel. Tekintettel a karcsú tetővonalra, valamint a körbefutó első és hátsó üvegre, ennek az új platformnak a kialakítása nem hagyott elegendő helyet a negyedpanelekben ahhoz, hogy a teljes méretű hátsó negyedablakokat le lehessen engedni a karosszériába. Ahelyett, hogy ronda, extra vastag C-oszlopokat tettek volna ide, a tervezők kettéválasztották az üveget. A hátsó elemben ferde fényes fém zsalugátereket tettek a két üvegtábla közé, míg az első rész így már leengedhető lett.

 

 

A Matchbox 1974-ben kiadott 1/45 léptékű SLC-je vonzó, súlyos játékszer. Masszív kialakítása alkalmassá teszi bármilyen homokozói kiképzésre. Ott nem törődik senki a formahelyességgel. Ezüst és metálbordó színekben jelent meg és mindjárt kétféle rendőrségi verzióban is, ugyanúgy vonóhoroggal. Német és angol jelmezbe öltöztetve a tulajdonképpen sportkocsit. Az ablakai meglehetősen ronda sárga anyagból készültek, ami kihatott az első lámpákra is. Kétféle keréktípust is alkalmaztak az 1981-es befejezésig.

  

 

 

A felújítás során egy konkrét versenyautó - az 1979-es Safari ralin indult 450-es megformálása volt a cél - az adott formai elemeken belül. A hiányzó - korábban letört - alkatrészdarabokat kipótoltam, kifaragtam, Ezen túl kapott kerékszélesítést is ahogyan az az eredetin is volt. Szerencsére az ajtók továbbra is nyithatóak maradtak. Az első lámpák elég érdekesek voltak eredetiben ezért ezeket is matricából készítettem el.

 

 

 

1979-ben egy 5,0 literes 450SLC, amelyet Hannu Mikkola vezetett, megnyerte a Bandama Rallyt Elefántcsontparton, míg mások a 2., 3. és 4. helyen végeztek. Ugyanebben az évben a gyár a 450SLC '5.0'-t használta a Safari Rally megmérettetésére, és csak kis híján maradt el a győzelemtől a felfüggesztés törései miatt. Ennek ellenére a Hannu Mikkola által vezetett autó a 2. helyen végzett.