Fedél nélkül vagy üvegkupolával

 Caddillac Series 62   1941.

(Matchbox)

bemutató 

A Harley Earl által tervezett CadillacSeries 40-62 egy 1940 és 1964 között gyártott modellcsalád. Az első generációs modellcsalád belépő szintű modellje után 1942-ben került a piacra a második sorozatú 62-es. Ez volt az első Cadillac, amely a második világháború után gyártásba került. A kor dizájnjától már kissé előrébb mutató tojásforma talán a legjellemzőbb rá, bár a kerekeket burkoló sárvédők még nem teljesen simultak be a karosszériába. Ezek körvonalai elöl az első ajtókig értek, (a GM "Airfoil" nevű jellemzője az adott év összes termékére jellemző) a hátsó sárvédők pedig elől, szinte az ajtótól indultak. A formák és részletek nem javítottak a teljesítményen és a kezelhetőségen, de ott, akkor minden a jármű stílusáról szólt. A jármű tervezését az űrprogram és a sugárhajtóművek korszaka ihlette. A fényszórók teljesen beépültek az első sárvédőkbe, ezzel is a gömbölyűséget sugallták.

 

 A karosszériaválaszték bőséges volt, kupé, kabrió kupé, szedán, és kabrió szedán is szerepelt a lehetőségek között, 2 illetve négyajtós kivitelben. 5,7 literes, 150 lóerős V8-as hajtotta 3 fokozatú manuális vagy 4 fokozatú váltón keresztül. Ez utóbbi változat 14 másodperces 0-100-as gyorsulást és körülbelül 160 km/órás végsebességet produkált. A nagy, 4400 font súlyú autót dobfékekkel szerelték fel.

 

1941 egy újabb rekordeladási év volt a Cadillac számára: az összértékesítés meghaladta a 66 000 járművet, 20 000 darabbal haladva meg minden korábbi évet, és csak 7 000 autóval maradt el a rivális Packard mögött. Ebből mindössze 400 volt a 62290-es modell, a kabrió szedán. Ez volt az utolsó év, amikor a General Motors gyártott kabrió szedánt bármelyik modellcsaládjában. A kabrió szedán ára 1965 dollár volt, és 126 hüvelykes tengelytávon utazott, így a Cadillac 62-es sorozat legdrágább modellje.

  

A Matchbox 2020-2024. között kínálta mindkét verziót. Az Abe Lugo által tervezett modell kombó meglehetősen szép munka. Sok részlettel, jó érzékkel, lelkiismeretesen elvégezve a feladat. Érdekes, hogy 1/73 a modell léptéke, ami azt sugallja egyből, hogy az eredeti autó meglehetősen nagy méretű. Egyféle - teljesen korrekt megjelenésű - kerék van a kisautókon, viszont több színben is megjelent. Jellemzően barna a beltér, így a legtöbb színhez jól illeszkedik. 

 

Ügyes megoldás, hogy megjelenik a kisautó nyitott és felcsukott tetős változatban is. Minimális többletenergia és mégis dupla eredmény. Több ilyen kellene. Az első lámpák gyárilag vannak festve, csakúgy mint körben a krómot imitáló díszcsíkok. Ez mind pozitív. A hátsó lámpákat én festettem ki. Valamint én festettem ki a kabrionál a szélvédő körüli krómrészeket. Amúgy ez is egy darab vaskos műanyagból készült. A beltér nagyjából semmilyen, a kormány nagyon kicsi és nagyon pizza. Elmegy...

 

 

Viszont! Ami a zárt tetős verziónál az övvonal feletti részt illeti, az elfogadhatatlan. Nem ez az első ilyen buta megoldás, sajnos trend lett belőle a Matchboxnál. Elbeszélgetnék az ötletgazdával az indoklásról...  Ez odáig vezethet, hogy az egész kisautó kasznija átlátszó lesz előbb utóbb, csak itt-ott megfestik ahogy tudják. Itt nem történt ilyen művelet.. Ne legyen így, de errefelé tartunk. Sajnos.