Tömegközlekedők 3. : A piros

 

(AEC) Routemaster London Bus 1965

(Matchbox)

 felújítás

 

Az egyik  legismertebb, ha nem a legismertebb emeletes busz. Tulajdonképpen a Londonnal kapcsolatos közhelyek egyik pillére ez a buszfazon. Jellegzetes az asszimetrikus vezetőfülke kiképzés és a nyitott hátsó peron. Nyilván voltak már korábban is emeletes buszok, nemcsak az angoloknál, de mégis ez égett be leginkább a köztudatba.

 Az AEC Routemastert a London Transport tervezte (A. M. M. Durran, Colin Curtis és Douglas Scott vezetésével.), gyártását az Associated Equipment Company és a Park Royal Vehicles végezte, az 1956-os megjelenésétől egészen 1968-ig, a gyártás befejezéséig. A London Transport 2123 darab rövidebb és 524 darab hosszított kivitelű Routemastert használt (el). Az első Routemaster 1956-ban állt forgalomba a londoni 2-es vonalon.

 

Alumínium szerkezetű három részből ( első rész a motorral, a hátsó rész a meghajtást is tartalmazó felfüggesztéssel és a kettőt összekötő alu váz) önhordó állóalváza volt, ami a nedves londoni klímának jól ellenállt. Független kerékfelfüggesztéssel, szervokormánnyal és automata váltóval szerelték. Szervizigényes volta miatt és a hosszú élettartam elérése céljából a buszok ötévente jelentős felújításon estek át, mely során a buszt teljes mértékben felújították újjáépítették.

 

Az orrmotoros kivitel és az aszimmetrikus kialakítás lehetővé tette, hogy a vezetőfülke is teljesen elszeparált legyen a 64 ülőhelyes utastértől. A remek formaterv gyakorlati haszonnal is bírt, mivel a hátsó nyitott platform az utazóközönség kedvenceként nagyon gyors utascserét tett lehetővé, mindazonáltal balesetveszélyt is okozott sőt számos balesetet is, hiszen akár menet közben is föl- vagy leugorhattak az utasok az esetlegesen lépésben araszoló buszról. A kalauz a lépcső alatt ült.

A londoni Routemaster buszok jónéhány jeles esemény alkalmával különleges festést vagy dekorációt kaptak. Ilyen volt például II. Erzsébet ezüst és arany jubileuma, melyek során először 1977-ben 25 buszt ezüst, majd 2002-ben 50 buszt arany színűre fényeztek át. A buszokon a két ablaksor között reklámokat lehetett elhelyezni, sokszor egy egész buszt egy adott cég színére festettek.  

 

 A Matchbox kínálatában 1965-ben jelenik meg először, utána több kiadást is megér a kis modell. A karosszéria nem túl cizellált, de semmiképpen sem leegyszerűsített. Némi változáson-finomításon azért átment az idők során, de ez leginkább a kerekek változásának köszönhető. Eleinte szürke és fekete RW kerekek voltak alatta. Ezek nem is változtak meg a modell első kiadásának beszüntetéséig. Amikor mintegy négy évtizeddel később újra kiadták már természetesen a kornak megfelelő széles fekete műanyag kerekek kerültek alá, fényes kerékkarimával. A korábbi ablakmentes kialakítás megváltozott, immár ablakos lett a kis busz. A színeit tekintve eleinte a piros dominált, de akadt egy időben zöld változat is. Az új kiadásnál már egyenlően oszlanak el a színek a kék, piros, zöld között illetve volt egy speciális kiadás is ahol aranyszínű volt a kaszni.

A kisautó felújításánál az eredetiségre törekedtem, vagyis piros lett. Viszont a korabeli buszokhoz hasonlóan – a Matchbox gyári dekorációt messze meghaladóan – mindkét oldalán reklámcsíkot helyeztem el. Aki belemélyed a grafikába talán azt is felfedezi, hogy korhű reklámokat választottam ki.

Autómentők 02: A nagy

 Ford Heavy Wreck Truck

(Matchbox)

felújítás, átalakítás 

 

 Régi bútordarab a Matchbox háza táján a "nagy" autómentő. Vagy inkább a teherautó-mentő lenne a helyes kifejezés, mivelhogy a neve és a megjelenése alapján is inkább a nagyobb tömegű vasak rángatására van kialakítva. Bár a kisautó léptéke ezt nem mutatja igazán.

A kocsi eredetije a Ford N szériája, ami természetesen amerikai piacra készült. Bár, az ottani méretekhez szokott szemnek elég furcsa a fülke kialakítása, mérete. Mintha a fülkével spóroltak volna, és egy kis kapszula került volna a hatalmas alsó részre. Mindazonáltal a funkcióját teljesen betöltötte, hiszen szép számmal lehet találni most is példányokat belőle. Az 1960-as évek elején a Ford, a teherautó kínálatának bővítése érdekében a C és F sorozata közé megalkotta az N sorozatot. Rövidebb tengelytáv jellemezte, valamint a korábbiakhoz képest magasabb fülkekialakítás. Ami nem azt jelentette, hogy volt benne elég hely. A túl alacsonyra tervezett fülketetőt a későbbiekben megemelték, így már kényelmesebben el lehetett benne helyezkedni. Többféle motorral szerelték, a 155 lóerős sorhattól egészen a 390 lóerős V8-ig. A dízelmotoros verzióknál a motorházfedélen levő hűtőrácson külön kiemelték a Diesel feliratot. Két és háromtengelyes változatban is készült.

 A Matchbox igen sokáig, 1968-79 között tartotta a kínálatában az igen stabilra megalkotott kisautót. Az eredeti változat piros-fehér színben készült, egy szerény Esso matricával az oldalán. Ezt kiegészítette később egy középkék illetve még később egy military zöld változat. Még RW kerekekkel indult aztán később megkapta a könnyen gördülő, széles SF kerekeket. A minta egy háromtengelyes teherautó-mentő volt, amit igen jól sikerült is megmintázni kicsiben. Ráadásul a dízel változatot vették alapul, ezért is látható a kisautó elején is igen szépen a megformált felirat. Érthető módon a sok rudazat, sodronykötél nem adható vissza ebben a léptékben de megtették amit a technológia akkoriban megengedett. Az ablaka sötétzöld, ennek megfelelően a belteret kispórolták. Viszont kaptunk egy zöld villogós autómentőt. Amit viszont nem lehet igazán értelmezni.

A hozzám került romot teljes felújításnak és részbeni átalakításnak vetettem alá. A hiányzó villogó helyére két átlátszó ledből csináltam narancs színűt. Kicsit életszerűbb lett egyből. A mechanikai résznél cérnából csináltam meg a drótköteleket (nyilván nem az összeset, de imitációnak ez is megfelelő). Az eredeti sokszorosan túlméretes kampó helyett drótból hajlítottam meg a valósághoz közelítő léptékű kis kampót. A színe nem lett korabeli, viszont a mai viszonyok között már igencsak megállja a helyét. Az ilyen autókon általában számos figyelmeztető tábla, felirat van, ezekből is elhelyeztem néhányat a kocsin a dekorációs matricákon túl. A részletek kifestése után már egészen más képet mutat a végeredmény.

 

 

Majdnem Porsche

 Audi R8

(Matchbox)

bemutató

Minden valamire való nagy autógyártónak kell, hogy legyen egy sportkocsija is a palettán. Erre az Audi megalkotta a TT-t. Aztán, mivel a konkurenciának már voltak ennél nagyobb, ütőképesebb modelljei is, összekapta magát és íme lett egy R8 is a kínálatban. A modellt a
quattro GmbH (ma már Audi Sport GmbH) kezdte gyártani az anyacég számára 2006-ban.

 

 

 

Nem adták alább, szinte kompromisszummentes gépet állítottak elő. Közel két méter széles, 124 centis magassággal, tehát az igen lapos kategóriába tartozik. Az alumínium vázszerkezeten közel 100 méter hegesztési varrat, több száz szegecs és csavar található az igen komoly szilárdság eléréséhez. A tesztelők szinte mindegyike kiemeli ezt a példás tulajdonságát. Kétféle motorral készült, V8(4163 c,3) illetve V10 (5204 cm3) változatban (90 fokos hengerszöggel), 420 illetve 540 lóerővel. Itt már bőven 5 másodperc alatti gyorsulásokat lehet elérni. A végsebesség is 300 km/h fölött van. Ennek a kezeléséhez tulajdonképpen már versenyzői tapasztalat kell(ene).

 

 

 A kocsi lapossága, a középmotoros kialakítás, az előretolt fülke, a nagy tengelytáv, az összkerék-hajtás mind, mind a professzionális végcél érdekében hozzáadott jellemzők. Valójában a Lamborghini Gallardo platformra építették fel a modellt. Megálmodói Frank Lamberty and Julian Hoenig. 2015-től van a második kiadása, ahol nem csak a lámpaforma változott meg. A Lamborghini Huracan platformhoz immár a combosabb V10-es motort építik be. Ez idáig szokványos modelltörténet. Viszont elkészítették a villany változatát is, R8 eTron néven.

 

 

 A Verdabörze eljuttatta hozzám a kocsi Matchbox változatát. A fotózás kedvéért kölcsönvettem egy másik márka R8 kisautóját is. A Matchbox R8 formavilágában nincs kivetnivaló. Messziről fölismerhető az autózáshoz értők számára, tehát a modellautó egyik fő célja maradéktalanul teljesült. Sajnos a fotózás nem szereti a metálszínt, ezért annyit hozzá kell tenni, hogy a valóságban nagyon szép grafitmetál-szürke színe van egy egészen halvány barna beütéssel. Illik a kisautó karakteréhez, eleganciát ad hozzá.

 

 

 

 A kerekek a Matchbox szépen megformált egyen kerekei. Én sajnálom, hogy nem emelik ki a felniküllőket valami színnel. Vannak akik szeretik a - rejtőzködő mintás - fekete felniket. Én szívesebben látom már messziről a kerék struktúráját. A grafikák nagyon szépek, finom kidolgozásúak, mind a lámpán, mind a karikáknál. A rendszámon viszont nem agyaltak túl sokat (szemben a korabeli MB autókkal), itt szebb lett volna valami valósághűbb karaktersor. Jó, hogy a motort is megformázták, hiszen egy hatalmas üvegablak alatt van. Más kérdés, hogy színre egy ezüst talán közelebb állna a valósághoz, viszont akkor meg az utastér veszít a szépségéből.

 

 

 

 A kocsi "B" oszlopánál levő hatalmas légbeömlők a valóságban általában más színűek szoktak lenni (legalább részben). Ez egy igen jellemző pontja a kocsinak. Nagyon izgalmas lett volna valami módon kiemelni (akár úgy, ahogy a fehéren is megtették). Az első szélvédő tetején van valami ami sajnos nagyon nem egyértelmű. Olyan, mintha valamit meg akartak volna formázni, de akár fröccsöntés technológiai figyelmetlenség is lehetne. Valószínűleg az előbbi lehet, de annak viszont nem igazán sikerült. A valóságban ide helyezik el a különböző kamerák és radarok egy részét a szélvédőre ragasztva egy fekete felülettel körülvéve. Kicsiben ez lett belőle.

 

Mindazonáltal a kisautó nagyon szép darab, ajánlom mindenkinek a beszerzését, hiszen az Audi paletta elengedhetetlen részét képezi - a vitrinben is.

 

PU2: A szörfös

 

 Ford Pickup

(Matchbox)

átalakítás, felújítás

 Volt már falusi, volt már dolgozós, volt már magas, volt már alacsony sőt volt kertészeti is, de mindegyik azonos alapból indult: Ford Pickup. Most egy Beach Boys változatot ismerhetünk meg.

Itt a divat dominál egyértelműen. Milyen is lehetne manapság egy feltűnőségi kisteherautó: matt fekete bódé, széles kerekek és két kilógó szörfdeszka, ahogy azt kell. Nagyon menő, de a tengerparton viszont ez maga a másik hőforrás a Nap után. Sebaj, úgyis a vízen van a tulaj a nőjével meg a szörfjével. Úgy azért kibírható. Estére meg úgyis kihűl. A fotókon a tengerpart homokja szóródott a szép matt feketére sajnos.

 

A szörfös

Redneck

A jómunkásember

A kertész

A hómenő

A terepes

A nyugdíjas oroszláncipelő

 

Land Rover Sll

 Land Rover S2 Safari

(Matchbox)

bemutató

A Land Roverek talán minden idők leginkább magától értetődő terepjárói, természetesen a Jeep Willys és a Toyota FJ mellett.  Mégis talán a Landi tartotta leginkább a mai napig is az ősi terepjáró építési hagyományokat. Maga az ős Land Rover is munkagépnek készült, mivel a háború utáni gazdaság igényelte hamar a többcélú, megbízható és ugyanakkor igénytelen haszongépeket. Nos, a Land Rover pont ilyen. Olyannyira traktoros jellemzőkkel rendelkeztek az első példányok, hogy elől csak egy ülés volt középen. Innen indult el a polgáriasodás felé, és lett egy akár hétköznap és utcán is bátran vállalható Defender. Szerintem a ez az egyik olyan jármű a világon amit a legtöbb célra használtak és használnak, rengeteg féle célra átépítették gyárilag is, kis műhelyekben is és otthon is. Jellemzően a vidék vagy a szavannák az igazi otthona, de az angol királyi gépkocsi-flottában is megtalálható.Bár a típus fejlődése a technikai vonalon nem állt meg, mégis érdekes, hogy pl. a hadseregek a régi, hagyományos motorú modelleket veszik, a mai elektronikus vezérlésű motorok helyett. Nyilván a megbízhatóság az elsődleges szempont a motor esetében is.

   

Aki nem akar máshol utánanézni, annak íme a típustörténet esszenciája:

A legelső Land Rover lehet a fapados autó fogalmának legelső kézzel fogható és testközelből érezhető fizikai megvalósulása. A háború utáni anyaghiány párosult a mindenre befogható munkagépekre való nagy igénnyel. A maradék Jeepek már kezdtek szétesni, gép pedig kellett a szállítástól a szántásig, mindenhez. A Rover cég főmérnökének köszönhető ennek, az akkori lehetőségekből, anyagokból az akkori kívánalmaknak megfelelő gép létrejötte. A végtelenül egyszerű felépítés, az acél létraváz, az alumínium karosszéria, az egyszerű de nyomatékos kis 1,6 literes négyhengeres motor alkotta a relatíve olcsón megszerezhető munkagépet. Az alu karosszéria később szinte a védjegye lett a Land Rovereknek, és talán emiatt is van az, hogy a legyártott példányok 75%-a még üzemben van. Az első igazán autós kinézetű modellt a 80-ast - ez a szám mindig a tengelytávot jelenti collban - 1948-ban mutatták be. 

Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight. 

Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.

Én magam egy ős Landy-rajongó vagyok, hogy mást ne mondjak az első Matchboxom egy kék, safaris változat volt, a maga tetőcsomagtartós pakkjával. Sajnos ma már nincs meg ez a példány, de rajongásom töretlen a márka iránt. Leginkább az Series II és Series III változatokat tartom igazán belevalónak, ponyvatetővel, porosan, használva…  Talán ezért is keresem már egy ideje a meglévő régi 1967-es kiadás mellé a Matchbox új 2019-es kiadását. A Verdabörze kisautós webshop volt a segítségemre a beszerzésben. (Egyébként a régi kiadás használt példánya is tőlük származik, mert az újakon túl a régi idők kisautói is megtalálhatók a kínálatukban.) Nézzük tehát hogyan sikerült újragondolni az aktuális gyártónak a régi modellt. A kisautó alapja egyébként az 1965-ös kiadású ötajtós változat. Méghozzá balkormányos verzió, mert a rendszám (imitáció) is baloldalt van, szemben a korai kiadással.

A bliszter grafikája elég vegyes a zöld színű kiadás esetében (a többieknél más a grafika). Szép, de keveri a valóságot (világító lámpák, ködlámpasor a tetőn) a kisautó valóságával (felnikialakítás). Ez utóbbi a valóságot ábrázolva szebb és élethűbb is lett volna. A Matchbox büszkén vállalja ezúttal a termékét, hiszen ott van rajta a Land Rover logo (A korabeli Range Rovernél még a márkát sem írták rá. Változnak az idők.) Kibontva a csomagolásból már a régi kiadással is össze tudom hasonlítani. Első ránézésre - meg a sokadikra is - szebbnek tűnik. Nyilván az aprólékosság a mai modellezési-gyártási technológia fejlettségének köszönhető. Azért a réginek is van egyfajta bájossága, amiből nem veszített az évek folyamán. Azt gondolnánk, hogy egyforma a két kisautó mérete. De nem. A részleteken túl megnőtt a tengelytáv is egy kicsit, viszont csökkent a magasság - ugyanolyan hossz és szélesség mellett. Talán ma már jobban ügyelnek a léptékhelyességre és arányosságra, ami - mint sok példa mutatja - nem volt mindig a cég erőssége.

A legföltűnőbb talán a kaszni panelozása. A réginél pozitív (síkból kiemelkedő) az újnál viszont az eredetit még jobban imitáló negatív. Nagyon finom hornyok futnak a panelek körül. A süllyesztés igaz az ajtókilincsekre is, ami a Landi esetében meghatározó kialakítású volt. Kialakították az üzemanyag betöltőt is a jobb hátulján. A hátsó oldal is részletesebb lett. A padlólemezből kialakított lökhárító - elöl is és hátul is - most már valósághű.

Az autó elején is vannak változások. Eltűnt a rendszám és valamennyire megváltozott a hűtőrács is. Az ezen levő embléma mérete is korrektebb már. A kocsi tetején levő egykori pakk is átalakult, de részletezettség tekintetében nagyjából ugyanolyan semleges maradt. Hozzá kell tenni, hogy többféle kialakítása is van (még kenut is cipel az egyiken), ami igazán kívánatossá teszi a gyűjtők számára. Az ablakokra osztásimitáció került viszont ezzel egyidőben kispórolták a tető élén levő, amúgy igen jellegzetes Landis ablakot. Kár érte. Újdonságként megjelentek a visszapillantó tükrök is, bár ez utóbbi nagyon más mint a valóságban, de a gyártástechnika ugye....Ma már nagyon aprólékos grafika is van a kisautón, és ami különösen pozitív, hogy az összes lámpa színezett, a rendszám, az emblémák is nagyon szép és aprólékos grafikájúak.  Bár, az első indexlámpák színezése hibás, hiszen itt duplán narancsos a két lámpa színe, holott az egyik az helyzetjelző, vagyis fehérnek kellene lennie. 

 

 

A beltér, a sötétített ablakok miatt azonban eltűnt belőle. A kisautó színén lehetne vitatkozni, csakúgy mint a lökhárító és az oldalküszöbök fehérségén (itt egy sötétszürke jobban mutatna). Nem a legszerencsésebb egyik sem.  Nagyon kevés módosítással akár a kék változat, akár ez a zöld is lehetett volna az eredetivel egyező árnyalatú. A többi szín - plusz a grafikájuk - teljesen elfogadhatóak. A kerekek szintén vitathatóak. Értem én, hogy egyendísztárcsa a leggazdaságosabb, de ha már maga a felni szépen, aprólékosan kiformázott a gumi oldalrecéjével együtt akkor érdemes lett volna legalább a felniperemet is csillogóssá tenni, ahogy az más színek esetében már megtörtént.

 

Összességében nagyon örültem, hogy végre ilyenem is van már a LR sorban. Külön öröm, az igényes kivitelezés és a látható gyártási fejlődés is. Ajánlom mindenkinek.