Szivarferka

 Ferrari 312 F1 36V V12

(Pilen)

felújítás

Bonyolult név egy ilyen egyszerű kisautónak. De nézzük meg azért egy kicsit közelebbről is. Érdemes lesz.

A Scuderia Ferrari S.p.A. a Ferrari luxusautó gyártó Forma-1-es versenyeken részt vevő versenyosztálya. Ez a legrégebbi túlélő és az egyik legsikeresebb Forma-1-es csapat, amely az 1950-es Forma-1-es szezon óta minden világbajnokságon részt vett. A csapatot Enzo Ferrari alapította, kezdetben az Alfa Romeo által gyártott versenyautók számára. 1947-re a Ferrari elkezdte saját autóit építeni. A Forma-1-en kívüli fontos eredményei közé tartozik a Sportautó Világbajnokság megnyerése, a Le Mans-i 24 órás, a 24 órás Spa, a Daytonai a 24 órás, a 12 órás Sebring, a Bathurst a 12 órás versenyek, a Grand tourer autók versenyei és az országúti pályákon való versenyzés. a Targa Florio, a Mille Miglia és a Carrera Panamericana. 

 1967-ben járunk, a Ferrari 312-ese az előző évi modell frissített változata. A 312-es jelzés, amelyet számos későbbi autónál használnának, egy 3 literes, V12 hengeres motort jelzett. Könnyebb volt és műszakilag kifogástalan, de kevésbé mozgékony, mint angol ellenfelei, ezen túl nagyon tudni kellett vezetnie John Surtees-nek, mert nem volt könnyű feladat ez sem. Ő megoldotta, sikerre vitte. A főtervező Mauro Forghieri radikális változtatásokat eszközölt: a korábbi hengerenként két szelep helyét három vette át (két szívó és egy kipufogó), a szokatlan formája miatt „spagettinek” gúnyolt kipufogórendszer a motor tetejére került. 390 lóerős motor hajtotta az acél csővázas, alumínium panelekkel borított gépet. A teljesítmény növelése érdekében a hengerfejek folyadékdinamikáját a szívó- és kipufogónyílások felfordításával módosították: a beömlőnyílások most a két vezérműtengely és a kipufogónyílások között voltak a V közepén. 

Amúgy az 1967-es évvel egy legendás korszak örökre lezárult a Száguldó Cirkusz történetében, ez volt ugyanis a „szivarautók” utolsó szezonja, 1968-tól minden csapatot egyre jobban izgatott az „új őrület”: az aerodinamika és a leszorítóerő tudománya. 

 

A kisautó a Pilen spanyol cég munkája. Nem bonyolították túl, de ez akkoriban nem is volt cél. Közepesen finom megmunkálás, gumi kerekek. Viszont ami érdekes az a kerekek felfüggesztése. Máshol még nem láttam ezt a megoldást. 

Normál esetben a kerekek közös - ideális esetben teljesen egyenes - acél tengelyen vannak, mely tengelynek a két vége a kerekekben végződik. Itt egészen más a helyzet. Meglepődve láttam, hogy a minden kerékhez külön tengely, pontosabban féltengely tartozik, amely ráadásul nem is egyenes a hagyományos értelemben. A kerék a szokott módon rögzítve van kicsúszás ellen, de befelé haladva érdekes törések vannak a tengelyben. A vége pedig a kocsi közepetáján merőlegesen le van hajtva. A két féltengely egy keresztirányú, "U" alakú horonyban van, melynek a közepén van két kis luk. Ide lehet beilleszteni a lehajtott végeket. Ha a tengelyek a helyükön vannak akkor a horony közepére egy kis fedél kerül. A tengely nem szorosan illeszkedik a vájatba így a rögzítési töréspontja mentén tud mozogni valamennyit. Ez a keréknél már pont egy komoly mértékű mozgást eredményez. Tehát kaptunk egy független kerékfelfüggesztési rendszert. Ha fölemelem a kisautót, a kerekek lefittyednek, ha leteszem akkor stabilan fölfekszenek, ha megnyomom akkor enyhén rugóznak. Ilyen egyszerű. Vagy bonyolult talán és ezért nem alkalmazzák mások. 

A kisautó alján valami oknál fogva nem jelenítették meg a Ferrari "312" kódját, így nem volt könnyű beazonosítani. Ráadásul a részletek sincsenek mindenütt a helyükön... A kisautó nagyon romosan került hozzám, kellet bele új műszerfal, kormány, sofőr, ablak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Box 4 - Marzal

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

4. Marzal

 Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

 

 

A tökéletes

 Volvo 240  1986

(Matchbox)

bemutató

 

Tökéletes kétféle értelemben is. Egyrészt a valóságban is egy nagyon jól sikerült, sikeres sorozat volt a kétszázas, másrészt viszont a modellje is csúcs. Úgy néz ki ahogyan egy ilyen kisautónak ki kell néznie.

A kétszázas sorozat már szerepelt nálam itt. Ott van a története is az összes technikai újításának bőséges  listájával együtt. Így ezt most mellőzve dicsérjük a kisautót. A Matchbox repertoárjában nem ismeretlen a Volvo, volt belőle személy- és teherautó is.

Meglepődve láttam a Matchbox kínálatában a kisautót, és úgy gondolom nem vagyok egyedül, mert a ritka példányok közé tartozik.Idei modell, így talán sűrűbben is találkozhatunk vele később. Egyelőre csak egy szép árnyalatú metálkék színben kapható, viszont létezik bliszterben is és papírdobozban is. Kibontva a csomagolást pozitív meglepetés ér. Az autó szép és arányos ami ma már elvárás de nem mindig jön össze akkor sem. Talán a kerekek mérete egy kissé túlzó de a mai "sokcollos kereket az autóra" világban még elmegy, mert a kerékminta jól illeszkedik a korhoz, amikor ez a kocsi új volt. 

 

A karosszéria részletezettsége példás. A karosszéria törésvonalak, ívek ott vannak ahol a valóságban is, a kilincsek a díszlécek is olyanok mint a nagyon. Még a tetőablak is megmintázva - arányosan. A hűtőrács mintája a kereszt krómcsíkkal finoman kidolgozva és megfestve! Az első lámpák szintén megfestve és nem akartak bele mindenféle forcsa imitációkat erőltetni. Csak a sima csillogó felület... és a lámpamosó-törlő hajszálnyi fekete csíkja, valósághűen. Ilyet még nem láttam máshol. A hátsó lámpa szintén tökéletesen tampozva, még a kis króm díszcsík is ott van. A feliratok aprók, nagyítóval jól olvashatóak, mi több a betűtípus is teljesen azonos az eredetivel. Sőt még egy vékony krómcsíkot is festettek a csomagtartó fedél élére. A lökhárítók - a padlólemez anyagából kinövesztve - feketék, ami teljesen megfelelő, hiszen eredetileg is ilyen volt. Mi több, még az első lökhárító alatti spoiler is fekete volt az eredetin, ahogy itt is. Ez máshol zavaró, ha nem a kaszni színére van festve, itt viszont megállja a helyét. És hoppá: hátul is van egy fekete takaróműanyag, így ott sincs meg a szokásos festési malőr.

A festéssel kapcsolatosan talán megemlíthető az a negatívum, hogy az ablakok kerete is fekete eredetileg, kicsiben meg nem, de ez már messze túlnőne ennek a modellkategóriának a keretein. További finomság, hogy a kerekek mögötti sárfogó gumikat is odaszobrászkodták, ami megint csak nem általános. Az aljának a kidolgozására is odafigyeltek, amit megformáltak az olyan amilyen eredetiben is és ott van ahol lennie kell.

A beltér hozzávetőlegesen megfelel a valóságnak. Az ülések határozottan fejtámlásak, a kormány bár pizza, azért van rajta "feltét", némi kormányközépnek kialakítva. Ami itt említésre méltó és máshol még nem tapasztaltam, az a harmadik féklámpa kialakítása a hátsó kalaptartóból. Mintaszerű. Az ablaka enyhén fűst-színű és nem túl vastag, így jól látszik a kellemes bézs színű beltér.

Zárszóként örömmel mondhatom, hogy ebben a kategóriában messze a legjobb ez a kis Volvo Matchbox. Ránézésre is és részleteiben is. Csak gratulálni lehet hozzá, aki teheti szerezze be mert ritka szép darab.

És ami még különlegessé teszi számomra, hogy ez lett az ezredik darab kisautó a gyűjteményemben.

Racing 19.: F1 Brabham

 Brabham BT52

(Polistil)

felújítás

 

A Brabham BT52-t Gordon Murray tervezte az 1983-as szezonra. BMW M12/13 négyhengeres 1,5 literes turbófeltöltős sornégyes motor hajtotta, amelyet körülbelül 850 lóerősre hangoltak be. A kis tömegű (540 kg) autó így elég hatékonynak bizonyult. Miután az előző szezon végén betiltották a ground effect (passzív leszorítóerős kialakítású padlólemez) aljú autókat, az FIA biztonsági okokból előírta, hogy minden autót sík padlólemezzel kell burkolni alul, így a BT52-nek rövid, szögletes oldaltartói voltak, hogy stabilabb legyen. Murray kockáztatott is, és az autók tömegének körülbelül 70%-át hátrafelé mozgatta, hogy nagyobb tapadást szerezzen. Az autó jellegzetes, dart alakú profillal és túlméretezett hátsó szárnyal rendelkezett, hogy a lehető legnagyobb leszorítóerőt visszafogja, míg a monocoque alumíniumból és szénszálas kompozitból készült, hogy a lehető legalacsonyabb legyen. Kis üzemanyagtartályt helyeztek el magasan a vezető mögött, mivel már ismét lehetett verseny közben tankolni.  A pilóták Nelson Piquet és Riccardo Patrese voltak.

A kisautó vonzóan szép formájú, látszik, hogy gondos munkát végeztek a tervezői. A felújítás során az eredeti modell illetve az eredeti autó dekorációját igyekeztem megalkotni kicsiben.

 A Motor Racing Developments Ltd., közismert nevén Brabham egy brit versenyautó-gyártó és Forma-1-es versenycsapat volt. Az 1960-ban Jack Brabham ausztrál pilóta és Ron Tauranac brit-ausztrál tervező által alapított csapat négy pilóta- és két konstruktőri világbajnokságot nyert 30 éves Forma-1-es története során. Az 1960-as években a Brabham volt a világ egyik legnagyobb és legmenőbb versenyautó-gyártója, több mint 500 autót épített, amelyeket különböző versenycsapatoknak adtak el. Ebben az időszakban a Brabham autókat használó csapatok bajnokságot nyertek a Forma-2-ben és a Forma-3-ban. A Brabham autói az Indianapolis 500-on és a Formula 5000-es versenyeken is részt vettek. A csapat az 1980-as években még két Forma-1-es pilótabajnokságot nyert a brazil Nelson Piquet-vel, aki az első turbófeltöltős autóval nyert bajnokságot. A BMW M12-es motorral meghajtott autók harmincöt Grand Prix-győzelmet arattak. A brit üzletember, Bernie Ecclestone az 1970-es és 1980-as évek nagy részében a Brabham tulajdonosként tűnt föl a Forma-1-ben. Az 1992-es szezon közepén a csapat pénzügyileg összeomlott, mivel az akkori tulajdonos a Middlebridge nem tudta törleszteni a kölcsönöket.

Box 3 - Javelin

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

3. Javelin

  Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

LR Bburago

 Land Rover S3

(Bburago)

felújítás

 

 

A lépték itt most King Size, a kidolgozottsága is ahhoz mérhető. Amúgy inkább a gyerekjáték kategória mintsem gyűjtői. A konkrét darab a fiamé volt, anno ő "tuningolta" ezüstösre az amúgy pirosas eredeti színt.. Most ismét a kezembe került és ezúttal felújítottam, az unokám részére. Ám mielőtt megkapta volna még azért lefényképeztem, dokumentumként...

A régebbi Bburagoknak a legnagyobb problémája a kereke volt. Mindenféle tekintetben Csak gyártástechnikailag nem. Úgy egyszerű dolga volt a készítő (bio)robotnak: csak rá kellett dugnia a bunkós végű tengelycsonkra az egyenkereket és ezzel egy örök életre az ott maradt. Pontosabban amíg le nem tört. De ezzel együtt maga a modell is elpusztult, mivel ez a technológia nem javítható csak úgy. Bár volt rá már példa nálam is. Maga a kerék is meglehetősen egyszerű, nem aprózták el az autó karakteréhez való finomítással.

Ma már ezen szerencsére túljutottak, javult valamelyest a technológia. A felújítás során a hiányzó ablakokat pótoltam és egy Land Roverhez való autentikus színt és dekort kapott. A Land Roverekről itt lehet olvasni többet.

Ford A Delivery

 Ford A Van

(Matchbox)

átalakítás (update)

Talán a címet elolvasva lerágott csontnak tűnhet erről a kisautóról beszélni, amely oly sokszor szerepelt már itt és melyet már többen is (át)alakítgattak a múltban. Azt is mindenki tudja, hogy a típusra leginkább a gazdag dekorációja jellemző. Nyilván közrejátszott ebben a kétoldali hatalmas sík karosszériafelület, amely kiválóan alkalmas reklámhordozónak. A Matchbox ezt ki is használta rendesen, talán ezért is van ilyen hatalmas számú dekorációja. Az eredetihez nagyon hasonlító, arányaiban jól eltalált a Matchbox kiadása, bár kétségkívül vannak határozott eltérések is (például a doboz a valóságban a kerék felett van, míg a modellnél a dobozban van).

 

Az én verziómmal azért merek még ezek után is előhozakodni, mert ilyet – tudtommal - még senki sem követett el. Igaz ez jóval nagyobb falat, mint a korábbi átalakítások, de végül is szépen beillik a sorba. Amióta autók készülnek sorozatgyártásban – konkrétan a T-modell re gondolok – azóta vannak pickup kisteherautók is. Például a T-Fordból is készült, tehát a Ford A-ból is lemodellezhetem.

 

 

  Az autómentő variációhoz a hátsó doboz oldalfalainak részleges lebontása szükséges csak, a belső merevítések abban az esetben megmaradhattak. Az én esetemben a teljes hátsó részt ki kellett belezni, ami nem volt egyszerű feladat. A hátsó traktus letisztítása után az oldalfalakat vágtam megfelelő magasságúra. A fülke hátlapja sztirollapból készült, a kornak megfelelő – szilvamaghoz hasonló – alakú ablakkal.

 

 

Ezeken felül az egyik legnagyobb kihívás a plató és a kerékdobok kialakítása volt. Az alja szintén sztirollapból készült, amibe könnyedén bele lehetett karcolni a plató deszkaimitációját. A kerékdobokat sztirolból hajlítottam ki megfelelő méretűre. Kis csiszolással és tapaszolással könnyen formára alakítható volt. Mivel oldalablakokat nem akartam, ezért a hátsó kis ablakot és a szélvédőt is átlátszó iratborítóból vágtam ki. A belsejébe került ülés és kormány is, mivel eléggé be lehet látni a fülkébe. A ragasztásokhoz pillanatragasztót, makettragasztót illetve ragasztópisztolyt használtam, mikor melyiket kívánta meg az adott alkatrész.

 

 

Az első kerekek lecserélődtek egy sportosabb 8 dot változatra. Mint a korábbi hotrodos átalakításnál, itt is eltűnt az eredeti alváz, csak a műanyag alsó burkolólemez maradt meg, az újraillesztett tengelymélyedésekkel. Az első tengely egy picit hátrébb került. Ezt a tengelytartó rész levágásával és hátrébb történő visszaragasztásával értem el. Így a tartórész alacsonyabbra került, ami tovább süllyesztette a karosszéria elejét. A hátsó kerék nem túl széles, ezért nem is lóg ki a karosszériából, vagyis tulajdonképpen nem is igényli plusz a sárvédőívet. 

 

A Matchbox a dobozos "A" Fordot 1982 - 2007 között gyártotta. Ez az 1:52 léptékű kisautó talán a legtöbb festési/dekorációs változatban készült Matchboxok egyike. Valóban jól sikerült, stabil, jól játszható modell és a remek reklámhordozó felületek miatt promócióra is kiválóan alkalmas.