Azok az ötvenes évek

 Volkswagen Kaefer 1950

(DeAgostini)

bemutató

Volt már Bogár a blogon számos alkalommal, kisebb-nagyobb méretben is, többféle minőségi szinten és többféle kivitelben is. Ez most egy újabb, amilyen még nem volt. Egy DeAgostini "gyártotta" kisautó, az ötvenes évek német tömegautó termelésének hajnalát illusztrálandó.

 

 A DeAgostini egy olasz érdekeltségű (lap)kiadó holding, amely meglovagolja a kisautógyűjtési szenvedély egyre inkább történő fölerősödését. Összekötve a fő profillal a lapkiadással, egy fólia alatt ad valami kiadványt az adott modellről, sok reklámot és egy modellautót is, a busztól a vonatokon át az ismertebb és kevésbé ismert személyautókig. Ily módon kisautója lehet - és lesz is, mert vonzza a tekintetét a kevésbé kisautó fertőzötteknek is - annak is aki messze elkerüli a játékosztályt és a modellautó boltokat, viszont gyakran betéved az újságosstandokra. Van olyan fajta merénylete is, hogy egy egész buszt vagy személyautót alkatrészenként csomagol egy-egy lapszámhoz, így a végén egy használt autó árából lesz egy cipősdoboz méretű modellautója az ártatlan rajongónak.

Érdemes megvizsgálni a minőséget, hogy vajon ár/érték arányban hogy áll a többi kisautóhoz képest egy ilyen DeAgostini modell. Ravaszul az első modell ára még az elfogadható árfekvésben van, de a harmadik példánytól prognosztizált ár már a realitás fölött van nem kis mértékben. Kiváltképpen a kapott dolgokat figyelembe véve. A kapott dolgok alatt értendő az úgynevezett "kiadvány" ami egy közepes szakszerűséggel, nagy pátosszal megtűzdelt, többé-kevésbé jó fordítással, innen-onnan beszerzett képekkel összeállított vékonypapíros újság. 

 

 Amennyiben egy adott típust kívánunk körbejárni, akkor a józan ész azt diktálja, hogy annak a modellnek egy teljesen átlagos példányát, vagy esetleg felextrázott variánsát illik körbejárni. (például egy múzeumban, akár Wolsburgban) Ilyenkor persze el kell menni és fölkutatni az adott példányt. Körbejárni, lefotózni - egészében és részleteiben is - és úgy megjelentetni a róla szóló ismertetőt. Itt - úgy látszik - nem ez történt. Economy megoldást választottak. Vélhetően találtak egy fotót valahol egy korabeli példányról és azt tekintették etalonnak, így került címlapra. Jóllehet azon "aftermarketes" megoldások (pl. szögletes indexlámpa a lökhárítón) illetve a modellre kevésbé jellemző dolgok is szerepeltek. Ez megtévesztő is lehet akár. A kiadvány így nem sokat ér. Érdekes a megjegyzésük is: a Volkswagennek szoros együttműködéssel készült. Hááát...

A kisautó maga nem rossz, az első modell árát megéri. A gumikerekek jók bár a felni színezése megintcsak nem a legjellemzőbb. Sokkal elterjedtebb volt a fehérperemes gumi a kéttónusú fekete-bézs felnivel. A színválasztás rendben van, a forma is megfelelő. A beltér viszont érdekesen alakul. A kormány háromküllős ami eggyel több az akkori valóságnál, de talán egy kicsit nagyobb is a kelleténél. Viszont a kormyányrúdból oldalra kinyúló indexkart is kialakították. A műszerfal fém kialakítása rendben van, a kasznival egyező színű, ezért kevés látszik sajnos belőle az amúgy vékony ablakokon keresztül. De az oldalkárpit már nem stimmel, kicsit nagyobb a kelleténél. Még jóval később is az oldalkárpit nem fedte be teljesen az ajtót hanem a kaszni fémje keretezte azt. Ezt itt elnagyolták, bár jelzésértékkel vonalazva van. A lámpák rendben vannak, a nyomtatások megfelelőek. Az egykipufogócsöves megoldás is a helyén van. Összességében tehát szép kis Bogara lehet a tulajdonosának jó árért. De a róla szóló információkat és műszaki adatokat inkább az interneten szerezze be.